Kilátástalanság (beszélgetős fórum)

Én a helyetekben külföldön keresnék állást.

Ott tudnátok félre rakni...

Aztán elgondolkodhattok gyerekeken, lakáson. Lehet, vissza sem térnétek ide...Ott telepednétek le.

nos végigolvastam..

a lányom szintén 24 éves, most doktorált, jogász lett egy minisztériumban dolgozik, a párja közgazdász, már éve élnek együtt...

kilátástalan...

nem lesz lakásuk, csak hitelből..,de miből fizetik vissza?

nem lesz mostanában gyerek-hálisten-

én szívem szerint külföldre küldeném a lányom...nyelvtanulás..tapasztalat miatt

ha még akkor is együtt lesznek..akkor

Teljesen egyet ertek! Koszonom, hogy vetted a batorsagot es elmondtad.

Inkabb en is csak a kulfoldre menesre vonatkozoan nyilvanitanek velemenyt. Atobbit mar elmondtam privatban a cikk irojanak.

Szoval en is kulfoldon vagyok, Olaszorszagban. Erre most biztos sokan azt gondoljak "de jo neki!". 3 diplomaval irodaban dolgozom rangol aluli munakorben es felhaborito munkatarsakkal, hatarozott ideju szerzodessel (2 honap). Nem rejtem veka ala, megmutatom a zsebemet:1000 eurot kapok kezhez, es ebbol 650 az alberlet (semmi extra, az akkori legolcsobb, felujitasra szorulo lakast vettuk ki!). Munkat talalni nehezebb, mint otthon. A fejvadasz irodaknak ki van adva, hogy kulfoldieknek csak a vegso esetben, ha nincs megfelelo helyi munkaero. Ezen kivul a noket nem szivesen veszik fel, mert barmikor teherbe eshet es akkor meg a "gyes-t" (hivjuk annak, itt max 5-6 honap)is nekik kell fizetni. Amig nincs legalabb 75 napra szolo szerzodesed nem inditjak el az allando lakcim igenylesehez szukseges procedurat, amig nem vagy allandora bejelentve nem tudsz bankszamlat nyitni, nincs vagy jogosult orvosi ellatasra (kivetel eletveszely)...soroljam meg?

Es ha mindez meg nem volt eleg, es a magyar menyecske nem adja fel, a kerites meg mindig nincs kolbaszbol!

Persze nyari munkaval, ahol a melo idejere kapsz szallast, es atmenetileg hajlando vagy megalazkodni es mindent megcsinalsz a penzert, lehet szep summakat keresni. Csak nem mindegy milyen aron.

Volt egy egyetemista csoporttarsam aki minden hetvegen tancolt (es meg ki tudja mit kellett csinalnia). Budapest- Olaszorszag kulonbozo szegletei- Budapest tavot tette meg kocsival minden hetvegen es gyakran munkabol jott orara. A beteg occset es anyjat tartotta el, es finanszirozta a tanulmanyait. Szegeny a fizetoson sem igazan tudta elvegezni az egyetemet, nem az eszeert szerettuk, de becsuletre melto az, amit a csaladjaert bevallalt. Azt hiszem erre azonban kevesen vagyunk/lennenk kepesek.

Ami nekem erröl elöször az eszembe jut,az az hogy túl korán feladod.Nem arra kell gondolni,hogy mi lett volna ha...,hanem arra,hogy mi lehet majd ezután.És ha 30 évesen vállaltok csak gyereket?Az miért lenn késö? Én 35 évesen várom az elsöt.Eddig se lakásom,se párom nem volt.Semmi.

Mégsem keseredtem el.Mindig lesz valahogy és annyi út van,csak rajtatok áll,merre indultok.Még most is azt mondom,hogy még mi is számtalan lehetőség közül választhatunk.Pedig már nem vagyunk húszévesek.

Nem kell ezen elkeseredni.

Szia,

Kicsit átérzem, hogy mit érzel most. Már ami azt jelenti, hogy szerelmes lettél és Ő lett a fontos...stb. Ha most boldog vagy vele és igazán szereted akkor ne keseregj azon, hogy "mi lett volna ha?" mert nincs értelme. Örülj hogy van munkád és egy társad hozd ki a jelenedből a lehető legjobbat és légy büszke arra amit elértél.

Kilátástalanság? Az van ha nem akarsz kilátni :-) Hagyd magad az életnek és ragadj meg minden pillanatot. Persze tudom, hogy az életben ezt nehéz alkalmazni mert át kell állítanod a gondolkodásmódodat. Hidd el lehetséges, saját tapasztalatból mondom. Ráadásul nekem már van egy kislányom 11 hónapos. Időközben úgy alakult hogy egyedül nevelem, de mégsem vagyok elkeseredve, mert tudom hogy szuper életünk van és lesz is. Így fekszem le és kelek fel! :-)

Sok sikert kívánok!!

Szerintem 24 évesen még semmiről nem vagy lekésve! :-)

Igazából nekem úgy tűnik, hogy Te magad sem tudod mit is szeretnél valójában. Egyfelől karriert, másfelől családot. Ez egyszerre nem megy, max egymás után szép sorjában. Döntsd el melyik most a fontosabb, mit szertnél jobban! ;-)

A másik, nekem nem nagyon tetszik, hogy igaz, azt írod, hogy nem miatta csinálod, hanem érte... Ez elöbb-utóbb feszültség forrása lesz. Nem most, hanem x év múlva! Mert amikor jönnek a szürke hétköznapok, bizony úgy fogod érezni, hogy mégiscsak miatta maradtál le egy csomó mindenről, kihagytál jó pár lehetőséget.

Végül, két keresetből igenis lehet spórolni, főleg, ha otthon lakik az ember. Valamit valamiért. Mi pl 5 éve vagyunk házasok, nyaralni még egyszer sem jutottunk el, de ezt leszámítva meg van mindenünk. Sokszor megkapjuk, hogy nekünk könnyű mert van pénzünk bla-bla... De csak annyival van több, mint amennyit a többiek elnyaralgatnak... Persze fontos az is, de van ennél fontosabb is, majd nyaralunk késöbb. :-)

Nem akartam hozzászólni a cikkhez, mert valahol megértem, hogy a pofáraesés nagyon szarul tud esni. Hasonló cipöben járok én is, én sem így képzeltem az életet, ahogyan alakult. Attól meg kinyílik a bicska a zsebemben, hogy "menj ki külföldre, mert MÀSOK AZT MONDTÁK, az milyen tök jó". Capoeira és a többiek: az tök jó, hogy kitaláljátok, hogy menjen ki az ember külfödre. De ahhoz se kis pénz kell, hogy az ember elinduljon. Hcs a cikkében leírta, hogy nem nagyon akar külföldre menni. Azzal a diplomával, ami neki van, mehet kapálni. Ès most csak azért kimenni, hogy mások ganéját takarítsa, vagy kertet gyomláljon, aztán majd 5-10 év múlva összejön az az összeg, amivel már érdemes hazamenni....hát, nem tudom.

Sajnos sok magyarnak az a tévképzete, hogy külföldön kolbászból van az utca. Arról viszont a "nyugatot megjárt honfitársak" ritkán szólnak, hogy a pénzért itt is meg kell kökeményen dolgozni. Söt...külföldiként sokkal többet kell az asztalra tenni, mint helyiként, és alkalmanként nem kevés megaláztatással kell szembenézni. Mivel Hcs-nek német az erösebb nyelvtudása, felteszem, Németo., Ausztria, Svájc, Hollandia lenne "A" külföld. Ezekben az országokban nem nagyon szeretik azt a végzettséget, amit nem ök adtak ki. Ja, hogy lehet átlag 1000-1500 eurót kersni nettóban? Az igaz...ha azt átszámoljuk, a gugli szerint 260 és 400 ezer forint körül van. Aztaaa...

Ami viszont a képletböl kimaradt: mivel keresi ezt a pénzt (szakma nélkül nem sok a kilátás), mennyi az albérlet (átlag 300 eurnál kezdödik), a kaja (egy kg kenyér 2-3 eur), a repülöjegy haza, a bankszámla megnyitása, a különbözö papírok beszerzése, honosítása...

Valóban, meg lehet csinálni, hogy az ember kimegy egy hajóra felszolgálni, akkor nem kell költenie szinte semmire...viszont akkor ennyit a családi életröl stb...

Nekem ez a véleményem...külföldön élöként

nem mindenki alkalmas arra,hogy külföldre menjen dolgozni. Különben meg itthon is el lehet jutni olyan szintre,hogy jól éljen az ember,saját tapasztalat,pedig nincs főiskolám.

10 éve még 9 millió forintos hitelem volt, most viszont semmi,és van 2 lakásom, nő vagyok,és egyedül neveltem a gyerekemet 8 évig. a szülők nem segítettek. Ha 10 éve amikor nagyon elvoltam keseredve,mert alig tudtam fizetni egyedül a hitelt azt mondja valaki,hogy ma nem lesz gondom, kiröhögöm. Soha nem tudhatod,hogy milyen lehetőséget hoz a sors,csak észre kell venni,és meglépni. :)

Igen, tudom.

Lakáskasszám nekem is volt, soha többé.

Mi csak pár napra utaztunk el mindig, legtöbbször apartmanba, egy-egy hétvégére.

Köszönöm, nem kis munka van benne, és még rengeteg áll előttünk. Most leszek munkanélküli, szóval fel kell kötnünk a gatyánkat. De ha két ember ugyanazt akarja, ott már nem lehetnek legyőzhetetlen akadályok!

Sok sikert nektek!

Kedves H.CS,

ne gondold, hogy a master vizsgával előrébb leszel. Nem. Ott fogsz tartani, ahol a part szakad, csak megint jó kis költségbe vered magad. Akkor végképp nem tudsz egy kanyi vasat se félretenni. Arra viszont ezzel a jó szakmával nem vagy hivatott, hogy külföldön "trógerolj".

Bennem bevallom elég ambivalens gondolatokat ébresztettél. Egy felől, ahogy móricka elképzelte alapon szülő/feleség akarsz lenni, ami arra vall, hogy nincs karrierépítési ambíciód. Másik részről viszont vágysz a szakmai sikerekre, a jóra.

Hogy is van ez??

Nem vagy kicsit türelmetlen ? :-)

Gyerekről nem vagy lekésve:)

Addig oké, hoyg kimennek, jőjtenek, visszajönnek - és itt megakad a történet. Ha visszajönnek lesz munkályuk??? Most biztos állásunk van, nekem még 2évig. Neki pedig tovább.

Ja és az Msc-t munka mellett levelezőn csinálnám. Nem visszamenekülnék az iskolapadba!!!

Sokan kimennek, gyűjtenek, félretesznek, visszajönnek. Ez is működhet ám.

És mondjuk így nem csak magadon, még a szüleiden is tudsz segíteni.

Ez a nem mindegy.

Sok sikert a terveidhez!

Szia!

Ezt vele is megbeszélted?

Anno én is így éreztem. Szeretem volna babát, saját lakást, vállalkozni, kirándulni stb. És úgy éreztem, ő tart vissza. Ha hazaért a munkából beült a gép elé, vagy tévét nézett.

Soha nem mondtam neki, csak magam rágtam, hogy visszahúz. Aztán egyszer elszakadt a cérna, és mindent rázúdítottam. Nem sokkal később elmentünk külföldre nyaralni - Görögország volt az álmom :)-, hamarosan költözünk az új, saját lakásba, és elkezdtem a vállalkozásomon dolgozni.

Akkor csak annyit kérdezett: miért nem mondtad? És igen, tényleg nem mondtam. Most ha a vállalkozáson akarok dolgozni, átvállalja a házimunka oroszlán részét, hogy legyen időm befejezni.

És a lakást is megoldottuk. Mert meglehet, csak akarni kell.

Hát kaptam hideget meleget. Nem gondoltam, hogy ennyi hozzászólás lesz, és ilyen sok vélemény.

Először is elmondanám, hogy a cikket kb. 2-3 hete írtam, csak most jelent meg és szerencsére azóta kikerültem abból a mélypontból - lelkileg - mivel semmi nem vááltozott.

Lehet, hogy néhány helyen nem sikerült egyértelműen fogalmaznom. Nem a páromat hibáztatot, nem "miatta", hanem "érte" tettem amit tettem, mert szeretem és vele akartam-akarok lenni!

Persze tudom, hogy mások is vannak ilyen helyzetben, de attól nekem lesz jobb.:( És nekik sem attól, hogy sajnálom őket.

Külföldre nemszívesen mennék, itt vannak a rokonok, család. Persze itt mondhatják egy páran, hogy akkor meg mit kesergek ha nem akarok lépni. De ha nem muszály nem megyek külföldre! Ha nem lesz más választás, és lesz annyi félretett pénzünk biztosan megyük. Csak hát ahoz is pénz kell, akárki akármit mond.

Valaki írta, hogy az amire rájöttem az maga az ÉLET, hát pont ez a baj. Szerintem 15-20 évesen senki nem erre az életre vágyik. És elég lehangoló mikor szembesülni kell azzal, hogy a terveim összeomlanak.

tudod, hogy hány 30-as, jól kereső, szép karriert befutott lány álmodozik szerelemről, stabil párkapcsolatról és arról, hogy egyszer gyereke legyen? elég sok.

és tudod, hogy hány olyan lány van, aki a párjával és a gyermekével boldogan éldegél egy kis lakásban?

a lehetőségeinket mindig az álmaink szabják meg. ha házról álmodsz, az az első, lehet, hogy más marad későbbre. ha gyermekről, családról, akkor át kell gondolnod, hogy a mostani lehetőségeid mellett hogyan tudod úgy alakítani, hogy boldogok lehessetek. azt döntsd el, mi a fontosabb.

Vannak dolgok, amikor akkor kell megtenni, amikor lehetőség van rá: ha tanulni, akkor azt, ha továbbképzés, akkor azt, ha külföld, akkor külföld...Mert bizony a lehetőséggel nem dobálnak meg rumosbonbonként. De ha visszautasítjuk, nem élünk vele, akkor később már hiába sírunk.

Vagy újat kell keresni. Akkor itt és most, és azonnal és máris. Nem a másik miatt, hanem magunk miatt, a jövőre nézve.

teljesen megértelek, mi ugyanebben a helyzetben vagyunk. Én cukrásznak tanulok, a párom a kitűnőre vizsgázott technikusijával nem talál munkát, most egy nyomdában robotol heti 5*12 órát 100 ezerért. Saját lakás? Ebben a helyzetben? Elég lehetetlennek tűnik, még úgy is, ha már én is dolgozni fogok.

Én már menyasszony vagyok, de nem hiszem, hogy 4 éven belül eljutunk az esküvőig.

21 évesen semmi másra nem vágyom jobban, mint egy saját kis kuckóra, még ha egy egyszobás kis panel is valahol, csak maga az érzés, hogy a tiéd. Az otthonod, a saját otthonod.

Azt hiszem a mi korosztályunk nincs valami könnyű helyzetben. Ha meg lesz a szakmám és lesz lehetőségem, szeretnék külföldre menni.

Szerintem egy szóval nem írta, hogy minden a Párja miatt van. Illetve hogy a Párja tartotta vissza, hogy mondjuk ne pályázzon meg egy állást. Ezeket a döntéseket ő hozta, mert változtak a prioritások. És én azt mondom, van az a férfi, aki ezt megérdemli.

A másik: Sajnos a mai fiatalok nagyon nehéz helyzetben vannak. Ez így van. Hiába tanulnak, a legtöbben nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni. Jobb esetben elmehetnek egy irodába dolgozni, rosszabb esetben a Tescoba árufeltöltőnek. Nem nézem le azt a munkát sem, csak nyilván, aki 3-4-5 évet tanul, azért teszi, hogy jó munkája és jó fizetése legyen.

Én 24 éves vagyok. Van Férjem, Kislányunk és egy pici házunk, amit hitelből vettünk. Őszintén szólva, ha a szüleink nem segítenek, nem sikerült volna szerintem. Megélünk szépen, de félretenni nem nagyon tudunk.

Kedves hcs! Én is csak azt tudom mondani, mint a többiek. Fiatalok vagytok, nincs gyerek, menjetek ki külföldre együtt. Ketten sokkal könnyebb. Beszéld meg a Pároddal, lehet, hogy fogalma sincs, hogyan érzel.

Teljesen egyet értek!

Kérdés, hogy süket fülekre talál-e, vagy megfogadja a tanácsainkat...

Én is egyet tudok tanácsolni:menjél/menjetek külföldre,amíg fiatalok vagytok.

Sajnos Magyarországon ilyen jövő vár rátok,amit leírtál.

Sajnos a pasi miatt alakult így az életed, igazad van. Ha nem így lett volna, valószínű kimentél volna külföldre ösztöndíjjal vagy tanulnál és dolgoznál.

Így rossz a helyzeted, nem keresel annyit amiből meg lehetne élni. Érdekes, de mindig a nők ilyen megalkuvók. Szerintem menj ki külföldre és próbálj meg valamerre álmaid irányába lépni, mert 30 után már késő. Egyszer vagy fiatal és ha a pasid ebben meggátol, akkor nem szeret igazán.