Kilátástalanság (beszélgetés)

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.

Sem kicsordulni, sem elsivárulni.

Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.

Sem szónokolni, sem elnémulni.

Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.

Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.

Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.

Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végig menni;

a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.

Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsin nélkül. Tatiosz

Kedves Zsuko84!

Köszönöm a biztató szavakat! Nagyon jól esik, és ez erőt ad! Még nem sikerült döntenem (októberig van idő), de szerintem belefogok az msc-be. Végülis régóta szeretném! Neked is kitartást, és sok szerencsét kívánok!! :D

Nem, korábban voltam ilyenben, és beleképzeltem a srácba olyasmiket, amik nem voltak igazak. Sajnálom a vele töltött éveket.

A mostani barátom/vőlegényemmel nem ilyen gond van. Vele összeillünk, sok szempontból. Egyedüli hibája, hogy az Istennek nem tud rugalmasan hozzá állni a dolgokhoz, az említett "betegségei" miatt. Ezt vagy bírom cérnával majd, vagy nem.

Ez teljesen normális. Nem mindenkinek való külföld. Nekem is sok ismerösöm van, akik semmi pénzért nem mennének ki ( pl. az öcsém ), ha gyerek is van, akkor meg pláne.

Az egyetlen dolog, hogy a fiamat és a szüleimet sajnálom, hogy alig látják egymást.

tavol alljon tolem, hogy barkit is megsertsek, ugyhogy elore is elnezest...

de ha jol ertem ketten azt mondjatok, hogy ti is ilyen nem igazan mukodo kapcsoaltban vagytok, es ezert kellene a topiknyito holgynek lepnie.

De akkor ti miert nem teszitek?...

errol az jut eszembe, hogy regen mindenfele szamitasokat kellett vegeznem a fonokomnek, hogy egy-egy beruhazas hozza-e az elvart eredmenyt.

Idonkent megkerdeztem tole, hogy milyen eredmenyt szeretne visszakapni, mert ugyanazon adatokat ugy ossze tudom rakni, hogy akar a jo beruhazas/rossz beruhazas eredmenyt bizonyitsak.

Valahogy ugy erzem, igy vagyunk most ezzel a szegeny fiuval is.

Lehet, hogy igazatok van persze, en ugy erzem nehez "innen" belelatni masok eletebe.

Egy fenykep alapjan nehez itelni. Lehet, hogy szegeny egesz nap dolgozott, aztan vegig kellett buliznia a szilvesztert. Vagy eppen halalosa influenzas volt.

Neha nincsenek olyan mely indokok a dolgok mogott mint mi gondolnank.

Persze ez ugyanugy fikcio mint a ti verziotok. :-)

Én inkább azt szeretném, ha más nem esne az én hibámba, de lehet, hogy rosszul fejezem ki magam, és lehet, hogy az ő élete teljesen más.

Igen, erre nem tértem ki, én nem a diploma alapján mérem az intelligenciát. Hogy mi alapján látom a "szakadékot"? A fiú tekintete nem sugárzik, a lányé igen. Még meg sem írta, hogy a srác villanyszerelő, amikor azt kérdeztem tőle, nem vagy Te túl nagy falat ennek a fiúnak?

De ez csak az én meglátásom :)

:-)

Az egyik legagyobb hiba amit el lehet kovetni, ha ravetitjuk az eletunket valaki masera, es feltetelezzuk, hogy ha mi ugy eltunk meg valamit, akkor a masik is ugy fogja. (projection)

Nem ertek egyet veletek.

Ha segiteni akartok neki, akkor szerintem nem kijelento mondatok kellenek, hanem kerdoek. Magyaran, kerdesek kellenek, es akkor o majd megleli a valaszt.

Nem is tudunk roluk semmit, mennyit lelkiznek, mennyire all mellette a srac.

"Kifinomult intelligencia" - konyorgom miota adjak azt diplomaval?

Lehet, hogy a srac kifinomultabb mint az akinek 5 diplomaja van.

Es szerintem melypontok az igazival is jonnek.

Azzal viszont egyetertek, hogy ha valaki kilatastalannak erzi az eletet, ott tenyleg gond van.

Bar mondta, hogy csak egy rossz pillanat volt. Ilyen mindenkivel elofordul.

Ezzel csak egyet tudok érteni. Ha az Igazi mellett vagy, nincsenek ilyen/ennyire mély pontok az életedben, mert látja, tudja, követi, hol állsz lelkileg, és csírájában kibeszélitek a problémát, megkeresitek a megoldás felé vezető utat.

Itt lehet rávilágítani az intellektusbeli szakadékra, miszerint nem volt a fiú "szelleme" ráhangolódva a nyilvánvaló jelekre, hogy lelkileg szomorú. És hát ez az, ami ismétlődni fog, ami hiányozni fog a lánynak, egy olyan kifinomultabb intelligencia, ami elég ahhoz, hogy lelki társa legyen. Oda lehet képzelni, szerelemből, de a képzelet nem pótolja a valóságot. Önámítás... gyakoroltam sajnos én is.

Kedves hcs2!

Először is leszögezném, hogy nincs nálam a bölcsek köve és véletlenül sem szeretnélek megbántani. Mivel a nyilvánossághoz fordultál a helyzeteddel ezért én is hozzászólnék.

Többször írtad, hogy épp egy mélypontban fogalmaztad meg a problémádat, de másokkal egyetemben én is úgy látom, hogy ez bizony párkapcsolati gond legfőképp! Aki annyira fülig szerelmes mint te, az nem látja kilátástalannak a világot. Nem biztos hogy ha korábban szakítottál volna pároddal, akkor most annyival jobb lenne a sorod, ezért igazad van, hogy nem őt hibáztatod. De csak egy pillanatig gondolj bele: mi lenne, ha holnap a párod bejelentené, hogy már másért dobog a szíve?!

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a párkapcsolatban igenis fontos a kölcsönösség. Ő pl. mit áldozott fel érted? Nagyon sok nőben van hasonló önfeláldozás, mert úgy érzik nem tudnak egyedül élni, meg ilyen hülyeségek. Bármennyire is szerelmes vagy légy egy kicsit önző, nézd a saját érdekeidet is!

Itt nem szingli életre akarlak buzdítani! Nem jó egyedül lenni (tapasztalatból mondom), de az végképp nem jó, hogy te megteszel mindet, feláldozol sokmindent és cserébe csak ígéreteket kapsz!

Most vagy abban az időszakban (se gyerek, se hitel), amikor tudatos döntésekkel sokat lendíthetsz a sorsodon, bármilyen kis lépésnek tűnjön az most. Ambícióid szerencsére vannak, már csak a szerelmi életedben kellene jó döntéseket hozni. MEGFELEŐ partnerrel sokkal könnyebben fog menni minden!

Kedves hcs2!

Teljesen megértem a problémádat. Én 27 éves vagyok, és azt vettem észre, hogy sajnos a fitalok nagy részének nincs jövőképe. Néha én is el szoktam gondolkozni az élet nagy dolgain, ilyenkor belém nyilal, hogy mi értelme van keményen dolgozni, ha aztán 45 évesen utcára tesznek, mert "öreg" vagy, de azért dolgozz 65 éves korodig, úgy hogy senkinek nem kellesz. Általában az ilyen gondolatokat gyorsan elhesegetem, és hálát adok az égnek, hogy nem Afrikában születtem, ahol 40% az esély, hogy hív pozitívan jöjjek a világra, és tuti biztos, hogy nyomornegyedben nőnék fel. Ha felnőnék egyáltalán....

Igaz, hogy nagyon nehéz manapság talpon maradni, de az egész élet egy kűzdelem. Én nem feltétlenül vagyok annak a híve, hogy el kell menni külföldre. Akinek nincs senkije, annak érdemes világot látni, de megértem a helyzetedet. Nagyon szerencsés vagy, hogy megtaláltad a nagy Őt. Manapság elég sok ember elmegy külföldre, vagy itthon tesz meg mindent azért, hogy minél sikeresebb és gazdagabb legyen, aztán 50 évesen rádöbben, hogy hoppá, bármit meg tudok venni, de nincs senki akihez tartoznék, akivel ezt meg tudnám osztani. Te ezen már túl vagy, és innentől kezdve teljesen mindegy milyen akadályokat görget elétek az élet, azt közösen lekűzditek. Együtt minden sokkal könnyebb. Én sem élek nagy lábon, nincs 27 évesen kertesházam, és gyereket sem vállalnék még, de olyan szerencsés vagyok, hogy az Igazit megtaláltam és mellette bármire képes vagyok.

Az is becsülendő, hogy kitartasz a választott szakmád mellett. Egyik barátom is agrármérnök (szerintem nagyon szép szakma), dolgozott kint Dél-Amerikában, Ausztráliában, Angliában, és mégis hazasodorta a szél. Igaz, hogy kevesebbet keres, mint máshol, de itthon legalább nem idegen, és itt a családja. Nincs kertesháza, de keményen dolgozik érte, és én hiszem, hogy ennek meg is lesz az eredménye. :)

Igazából nem tudok tanácsot adni, hogy itthon, hogy lehet egyről a kettőre jutni, de szerintem egy valami nagyon fontos. Ne add fel az álmaidat! Ha Msc képzésre akarsz menni, akkor menj! Volt, aki azt mondta, hogy időpocsékolás. Szerintem ez nem igaz. A tanulás az soha nem időpocsékolás, mert a pénzt azt bármikor elvehetik tőled, a házad bármikor leéghet, viszont a tudás az mindig a tiéd marad.

Azzal meg semmi gond szerintem, hogy a párod fizikai munkás. Láttam én már sok diplomás embert nulla IQ-val. :S

Lényeg a lényeg: lehet, hogy 50 éves korotokra csak egy kétszobás panelra sikerül összespórolni, de baromi boldogok lesztek együtt, az is lehet, hogy 50 évesen már más férfi mellett hajtod álomra a fejed. Egy a fontos: élj úgy, hogyha visszanézel majd a múltadba, akkor soha ne bánd, hogy melyik utat választottad!

Szia! Pont most néztem, hogy egyidősek vagyunk. Hivatkozni akartam a koromra a válasznál de ezt bebuktam:-). Mióta van egy lányom (lányunk), azóta pláne másként látom ezt a kötődés dolgot. Lehet tartani kapcsolatot telefonon, interneten, de valjuk be őszintén nap, mint nap látni az örömöt a szüleim arcán, mikor megpillantják az unokájukat az egészen más.

De hozzáteszem sose éreztem vágyat arra, hogy alhagyjam az országot. Persze viszonylag megtaláltam a számításaimat is, úgyhogy nem is volt nagyobb motiváció...

A B2 a középfok, ahogy Capoeira írta. Nekem a B1röl papírom is van, de az az éhenhaláshoz is kevés. Takarítok vele, meg tanulok folyamatosan.

Hessenben élek, Frankfurt mellett

Ez egy elég találó mondás....

Azt hiszem, ez rövidesen kiderül.

Hálás lennék, ha elküldenéd az elérhetőségüket.

en teljesen egyetertek veled, hogy kitartasz.

Max. nem lemondasnak neveznem amit teszel, hanem, hogy elfogadod mindazt ami vele jar. (kapcsolt aru :-)))

Sajnos azt csak te tudhatod, hogy tenyleg vele akarod-e leelni az eleted, vagy csak attol felsz, hogy nem talalsz mast.

Tudod, van egy mondas, hogy az az igazi, aki nelkul nem tudnank elni, es nem az akivel tudunk egyuttelni.

Egyebkent eppen multkor hivott egy nemzetkozi fejvadasz ceg (Parizs, London, Amszterdam a 3 fo irodjuk). Ha akarod, elkuldom az elerhetoseguket. Hatha osszejon valami.

huu, ezzel nagyon egyet kell ertenem. En is ugyan ezt gondolom. Magyarorszag nem nagy, de ahhoz igen, hogy ha ök az egyik en a masik vegeben laknek sem talalkoznank sürübben valoszinü. Söt, igy meg rövidebb is az ut ha repülövel megy az ember :)

es kapcsolatot igy is lehet tartani. En minden naponta, ketnaponta beszelek anyuval telefonon, igyekszik sokszor kijönni hozzank, mi mondjuk csak evente 1-2x megyünk "haza".

Nekem maga az orszag nem hianyzik, csak anyu. De ez meg megoldhato.

Söt, mar a batyam is kiköltözött a csaladjaval, 130km-re van tölem, nem messzebb mint anno /Balaton-Bp/.

ja es en is nyugaton elek, es ez a tapasztalatom mint k_nm-nek.

de latod te magad is mondod, hogy ha öneröböl megtanulja aszavakat. Vagyis maga az "alaptudas" nem eleg, kell meg hozza + tanulas

hat ezt osztanom kell. Nemet közepfoku nyelvvizsgaval jöttem ki. Igaz 18 evesen szereztem, origosat, /most nem tudom hogy van, de annak idejen ez volt a legnehezebb/ es utana nekem ez eleg is volt.

Aztan kijöttem es jooo nagy pofonkent ert hogy kutyasetaltatas közben egy büdös szot sem ertettem abbol amit a nenike meg a bacsika magyaraz. Mosolyogva bologattam es imadkoztam hogy csak ne tegyen fel kerdest mert igen hülyen jönne ki a dolog :D Ok, ök svaboltak mint a fene, de akkor is szarul ereztem magam. Aztan jött a következö pofon, mikor a ferjem majdcsak nem kiröhögte a nemet szakmai levelemet. Merthogy bar szakmai nemetet is tanultam, a levelezesi ismereteim nagyresze egy vicc volt nemet szemmel. Hat ilyen az amikor magyar nyelvtanartol tanul az ember, aki szinten megtanulja a megtanulandot a suliban, csak eppen senki nem mondja nekik hogy a nemet nyelvterületen bar megertenek, de nem ezt hasznaljak.

A közepfoku jo alapnak. De ahhoz hogy pl egy irodaban dolgozz, vagy valami konkret elmeleti tudast - amit aztan le is kell irnod vagy elmondanod - arra nem eleg. Tehat pl fodrasznak, körmösnek, pincernek jo leszel, de gyogyszeresznek, orvosnak, logisztikusnak, berszamfejtönek, stb. NEM!

Ha az alap megvan, itt tudsz fejlödni föleg ha nem otthon ülsz, hanem igenis baratkozol, keresel melot (mar ahova felvesznek), nemet teve, nemet ujsag, esetleg tanfolyam /bar nekem az aztan nem segitett söt egy vicc volt/

Szia!

Ez a kötödés golog nagyon nem igaz, rám legalábbis nagyon nem.

Én 10 éve élek külföldön, azért léptem le, hogy nyelveket tanuljak és megteremtsem az egzisztenciámat.

A szüleimmel azóta talán még erösebb a kapcsolatom. Kb. két naponta beszélünk, ök jönnek, mi megyünk látogatóba. Bár nem szorulnak rá, mégis jó érzéssel tölt el, hogy minden alkalommal ajándékozhatok valamit nekik.

Nem tudom elképzelni, ha pl. nyíregyházi lennék és Sopronba költöznék, hogy gyakrabban találkoznánk.

A szüleim örülnek, hogy elhagytam az országot, ha nekik anno lehetöségük lett volna , ök is ezt tették volna.

Szerintem a húszas éveinkben ideális kimenni, de soha nincs késö.