Kiégés és az átlagember (beszélgetős fórum)
Hát azért olyan is akad, aki életében nem dolgozott keményen, csak ügyesen keverte a lapokat.
Ezt a példát nem követném, nem lenne gyomrom a pénzért embereket kijátszani egymás ellen.
Nem tudom mi a 'jó élet' definíciója, de úgy gondolom, hogy a tudatosság anyagilag nagyon nagy segítség.
Lelkiekben több embert ismerek kiégve.. akik az aljasságot, játszmákat nem tudják feldolgozni, és inkább befelé fordulnak, már-már remeteként élve. A csalódások, kihasználások a mindennapok részévé váltak. A szappanoperák viperái köztünk élnek.
Most, kb. egy órával ezelőtt hallgattam meg a beszélgetést. Nem voltam elájulva tőle. Nem Friderikusz miatt. A riportalanytól nem voltam elájulva.
A kiégés, mint olyan számtalanszor szóba került már nálam is. Munkahelyen ugyanúgy, mint baráti körben.
Úgy gondolom, szinte nincs ember, akit az életközépi válság, kiégés ne érintene kisebb-nagyobb formában. Állítom, hogy akikkel beszélgettem, sokkal mélyebb benyomást tettek rám, mint Füredi Júlia.
Tehát maga a beszélgetés - szerintem - nem egy nagy durranás, sőt! Ezért a könyvet is kihagyom.
Egy biztos: sok olyan ember van, aki nem akar, nem mer változtatni. Inkább marad a régi, megszokott életében, minthogy változtasson. Ők azok, akiknek lenne ugyan lehetőségük jobbá tenni az életüket, csak mégis kényelmesebb nekik a megszokott langyos pocsolya. Tanulni lusta, egy kapcsolatból kilépni bátortalan, mert mi lesz, ha tennie is kell a jobb életért.
És most nem azokról beszélek, akik tényleg képtelenek változtatni. Betegség, családi fenyegettség, stb. Őket sajnálom.
Viszont a csak siránkozásra képeseket valahogy nem sajnálom. Ők csak segélyért tudnak kuncsorogni. A munka büdös. Ők azok, akik ujjal mutogatnak azokra, akiknek szerintük csak úgy az ölükbe pottyant a jólét. Na persze! Csak úgy...mert a jólét, az csak úgy jön.
És most sem azokra a „jól élőkre” gondolok, akik milliárdokban fürdenek. Hanem azokra, akik kőkeményen megdolgoztak azért, amijük van. Lehet követni a példájukat.
A kiégés sokrétű lehet, az tény pénzzel a "párnád alatt" sokkal könnyebb lépni. De ha nem lépsz az idővel visszaüt, akkor is ha van pénze az embernek.
Mondjuk az tény ez a podcast nem volt egy nagy eresztés, valahogy ez a nő minden volt csak hiteles nem. Jósnő, meg a kényszer, hogy csilingeljen a pénz minden hónapban... Érdekes
Nem fogalmaztam pontosan. A munkámmal semmi bajom nem lenne, ha a magánéleti körülmények rendben lennének. utóbbi miatt nem tudom teljes erőbedobással és odafigyeléssel végezni a munkám. Ezáltal az előrehaladásom is gátolva van.
Manapság 14-18 évesen nem hagyják el a szülői házat a gyerekek. Nem tudom honnan vetted.
Az a baj meg sem próbálják sokan a változtatást az életükben, mert a mi lesz, ha....ott bujkál az agyukban.
Ezért egy életen át inkább nyomorognak. Tudod, igaz a mondás. Aki mer az nyer.
Azt írod egy életen át kínlódásra vannak kényszerítve. Ha így él valaki, mit veszíthet?
Szerintem elhatározás kérdése. 14 vagy 18 évesen, mikor általában elhagyják a szülői házat a gyermekek - nekik sincs semmijük.
Nem jó szakmát választottál? Tanulj ki egy olyan mesterséget amit örömmel végeznél!
Persze, addig is élni kell valamiből. A "kényszermunkát" addig végezni kell.
Nagyon korrekt vélemény!
Gratula.
Végignéztem a legújabb Friderikusz podcastot.
Legszívesebben megtenném én is, hogy felálljak és hagyjam a francba az eddigi életem.
Nem az irigység beszél belőlem, de a műsorban megszólaltatott nő esete nincs párhuzamban az átlagember lehetőségeivel. Ha mindenki kaphatna végkielégítést, bátrabban mernénk fejest ugrani a tejfehér ködbe, mert a tudat, hogy egy ideig kitart a pénzed, erőt adhat a gyökeres változtatáshoz.
Kétségbeejtő, hogy sokan az anyagi helyzetük miatt kínlódásra vannak kényszerítve.
A nő könyvét pont ezért tartom még olvasatlanul is használhatatlannak.