Ki a hibás a félrelépéseknél? (beszélgetős fórum)

Ha már megtudnám, hogy megcsaltak, egy világ omlana össze bennem, és az biztos, hogy nagyon nehéz lenne önfeledten odabújni a páromhoz.

Talán idővel meg lehet bocsájtani, de a tüske ott marad...

A kutyát kár ebbe belekeverni szerintem. A gazda jó esetben a falkavezér. A falkavezért nem feltétlen szereti a kutya, azért hűséges, mert Te vagy a falkavezér. Kicsit ott tévednek el az emberek, hogy a kutya hűségét szeretnek veszik. Nem az, pusztán a gazdája a falkavezér. Ezt persze hosszan tudnám taglalni, de nem én fedeztem ezt fel, hanem Cesar Millan. Mikor láttam egy filmet róla, felfogtam miről is beszél. Kutyásként azt hittem a kutyám szeret, de nem erről van szó. Én vagyok a falkavezér, az én kegyeimért kell behódolnia, nem azért fekszik mellém a kanapéra, mert szeret... stb. Hosszan lehetne sorolni.

Feltétel nélküli alázat, behódolás stb.

A baj ott van (és mondjuk támadja be a gazdáját a kutya), mikor átveszi a falkavezér szerepét, ez esetben már a gazdának kéne megalázkodni.

Tehát mivel már ismerem a kutya viselkedésének egy részét (azaz nagy valószínűség szerint soha nem fogjuk teljesen megérteni), akkor azt mondom, hogy a kutya nem szeret, megalázkodik, neked engedelmeskedik, téged tesz minden dolog elé, mert te vagy a falkavezér.

Ha innen nézem, akkor behódolok, megalázkodom-e úgy a páromnak, mint a kutya a gazdájának? Innen nézve nem annyira kézenfekvő ugye?

Szoval meg mindig nem tudjatok a valaszt!

Ha megvan, engem is erdekelne :)

"De tudod ugyanúgy szeretni pl. az asszonyt, ha félrelépett? Tudod ugyanúgy ölelni? Tudod ugyanúgy csókolni? - mint előtte?"

Hűha! Erre privátban kellene inkább válaszolnom.

Ok értelek, bár nem bocsátok meg a megcsalónak!

De tudod ugyanúgy szeretni pl. az asszonyt, ha félrelépett? Tudod ugyanúgy ölelni? Tudod ugyanúgy csókolni? - mint előtte?

Itt igazán arról van szó, hogy nem tudnám elviselni utána a létét a pasinak velem egy légtérben, nem tudnék vele lefeküdni, nem tudnám elviselni az érintését stb.

Mondom, felrúgok bármit, sokszor kezdtem újra az életem a nulláról, kapcsolati szinten, anyagi szinten, akárhogy. Végig magamról beszélek, én mit tennék...

Két, különböző oldalról nézzük a dolgokat.

Ha úgy nézném, ahogy Te, vagyis, hogy "Élünk magunknak!" akkor jogos, hogy kirúgod az illetőt, mert mi kötne össze tovább benneteket.

Ha úgy nézzük, ahogy én, vagyis, hogy két ember együttléte több annál, minthogy végigutazzuk a világot, szórakozunk, élvezkedünk egymással, akkor úgy gondolom, hogy jogos az, hogy egy ilyen eset ellenére is, de rendbe kell tenni a dolgot és - meg kell bocsátani. Akkor is, ha az asszony lép félre.

De még milyen szarul!!!!

Utána mi fordul meg az ember fejében? Belenéz a tükörbe, és azt látja, hogy jah, csak erre vagyok jó, ennyibe vesznek... semmi több. Még csak annyit sem érek, hogy odaálljon elém és még mielőtt megtenné közölje, hogy fejezzük be.

Konkrétan nem önbizalom építő. Sőt, a mai napig mély tüskeként jelenik meg...

Nem lehet tudni..... de nem csak az aki megtette !

ok és okozat...ezer kiváltó okot fellehetne sorolni, de ezzel mindenki tisztában van... alapesetben mondjuk 20 évesen nem is sejtjük mire mondunk igent....nincsenek még szürke hétköznapok, kilátástalanság, péztelenség, és munkanélküliség, folyamatos kudarcok, és elvárások sem.... nagyon nagy szerelemnek kell legyen hogy ezeket az akadályokat átvészeljék.... de ez nem mentség tudom...nem is annak szántam.... csak mindenki szertne szeretve lenni...vagy így, vagy úgy...