a fiam kis ducika és nem lehetett kapni rá normális nadrágot....kispórolták belőle a gumit....de egy vásárban találtam neki valót!azóta csak felhívom és már mehetek is a gatyákért!és még az ára is kedvezőbb mintha boltban venném
én szoktam varrni a gyerekeknek jelmezt kézzel de a szabás az nem nagyon megy!de azért mindig olyan lesz amilyet szeretnék csak vicces a történet míg olyan lesz!hihi
Én pont ezért csinnálom meg..türelmetlen vagyok, nincs időm kivárni míg valaki megcsinálja helyettem!
Az első házasságomban még galériát is építettem, mert a volt férjem elkezdte, de "nem volt ideje" befejezni. Én meg nekiálltam és mire hazaért megcsináltam....itt kezdődött!!! :)))
:)én félek a fúrótól!!meg az a baj hogy engem idegesít ha valamit szerelni kell az ékszereken kívül persze mert azt imádom!karnis felrakás meg ilyenek!ezeket nem is szeretem nézni mert idegesít hogy soká van kész!én már a függönyt szeretném látna rajta nem szerelgetni!:)))
A párommal szoktunk menni kályhát építeni,én vagyok a segédmunkás....ne tudd meg, hogy néznek rám!!! Mint az ufóra. Pedig tökre élvezem. Meg minden ilyen fúrás-faragás,építés dolgot!
én a nappalit meg az étkezőt egyszer kifestettem maroknyi tengeri szivaccsal!nagyon szép lett és kevés festék kell hozzá úgyhogy gazdaságos is csak nagyon fárasztó volt!:)olyan izomlázam volt mert a szivacsot nyomkodni kellett a falhoz!
hát akkor bepótolom!27 vagyok most 19 évesen férjhez mentem az első egyetemi évem utáni nyáron mert kiderült hogy babánk lesz.És megszületett Dorottya aki szintén nagy alkotó már most!nagycsoportban járt is egy fetőművészhez aki tanítgatta!2 évre rá(egy nap híján:))megszületett Levente is aki meg apánál lesz dolgozó(a férjem mezőgazdász)és most már ugye nagyobbak így nyáron meg karácsony előtt mindig járom az országot kézműves vásároban árulom a kis ékszerkéimet!
mi is amikor az albiba költöztünk,megkérdeztem egy ismerőst,hogy mennyiért festene ki.mondott egy olyan összeget,hogy dobtam egy hátast!így aztán agyerek apja ,meg a haverja festett ki a szülés előtt.megúsztuk egy 10-esből.
egy időben mikor már megszülettek a gyerekek de még nem volt kemencém a lakáson éltem ki magam...pl a gyerekszobában 389 figurát festettem a falra olyan volt mint egy tapéta!!
ha nem csinálhatom olyan mintha nem kapnék levegőt!fura nem??de ez mindig is így volt..és szerencsére alsóban egy tanítónéni felfigyelt arra hogy engem ez nagyon érdekel és ő is segített ebben.kibontakoztathattam a tudásomat...rajzórák szünetében egész sor állt hogy rajzoljam meg az órai munkát sok emberkének:))pénzt kelett volna szedni érte!!hihi