Kezelhetetlen kolléga(nő) (beszélgetés)

Semmit nem lehet tudni. Nagyjából az aki az életét nem igazán osztja meg másokkal.

Emlékszem, mikor idekerültem a céghez december volt. Rá két hétre tartották a munkahelyi évzáró bankettet a kollégák, ahova már engem is meghívtak. Bowlingozással összekötött vacsora és beszélgetés volt. Mindenki fesztelenül gurított, ez a hölgy ült csak a székén és mogorván maga elé bámult. Próbáltam rávenni, hogy jöjjön gurítson, de visszautasította.

Amit én látok rajta, hogy hatalmas megfelelési kényszer van benne és valami miatt kisebbségi komplexusa van, a magatartása emiatt lehet olyan olyan, amilyen. Ezzel kompenzál.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elmúlt két-három hónapban látszik rajta valami fejlődés pozitív irányba, kevesebb a hiszti a kiborulás, kiabálás. De úgy érzem magam, minden egyes vele eltöltött napon, hogy egy időzített bombán ülök, és várom mikor robban. Mert látszik rajta, hogy nagyon uralkodnia kell magán.

Mikor én idejöttem és láttam miről szól a munka, azt mondtam, innen szeretnék majd nyugdíjba vonulni. Kellemes és kiszámítható volt a munkaidő beosztás, és megszakadnunk sem kellett, mint egy gyárban mondjuk. Azt gondoltam a hölgyet meg majd tudom kezelni megy idő után, csak még bizalmatlan velem.

De tavaly áprilisban elfogyott a türelmem. Már a legapróbb kiborulására sem tudok jól reagálni. Hasonló lehet ez a dolog, mint mikor egy házasság teljesen megromlik, és az egyik fél már annyira megunta a másik hülyeségeit, hogy már semmit nem tud tolerálni.

Ami azért furcsa, mert az eddigi életem során csupán egy emberrel kapcsolatban éreztem így.

Most már ott tartok, hogy naponta figyelem az állásajánlatokat. Nehezíti a helyzetemet, hogy a kétkezi munkához sajnos nem vagyok elég ügyes. Világ életemben emberekkel foglalkoztam. Illetve már elértem azt a kort, mikor valószínű nehezen tudná a szervezetem a három műszakot megszokni. De tisztában vagyok vele ez sem maradhat így, mert nem akarok néhány éven belül szívinfarktusban, vagy agyvérzésben kimúlni egy kezelhetetlen, deviáns ember miatt.

Mondjál fel! hány éves vagy??

én az utóbbi munkahelyemen mindösszesen 1,5 évet dolgoztam, de kb már 3 hónap után borzasztó volt hasonlóan egy kolléganőm miatt. (bár volt más is) Fel kell mondani, főleg, amiatt, mert a főnököd sz.rul kezeli a helyzetet.

A főnökök nem szeretik, ha a kollégák nem egymásközt intézik el a problémáikat. Sokan nem főnöktípusok,kerülik a konfliktusokat.

Általában az húzza a rövidebbet, aki panaszkodik.

Mit lehet tudni erről a nőről, azonkívül, hogy amilyen kicsi, olyan gonosz, buta némber?

Tudtok valamit a hátteréről?

Lehet magánéleti problémái vannak, netán beteg. Egyik sem menti fel a szemétkedés alól, de legalább lenne magyarázat rá, hogy magával a világgal van a problémája.

Mi lenne, ha egyszer előállnátok a kollégáddal,hogy az jutott az eszetekbe, csapatépítő du.-t tartanátok egy teraszon...akárhol.

Lehet, megbékélne veletek. Ha sehogy nem változik, akkor viszont ott "rúgnék bele," ahol a legjobban fáj neki.

Szanaszét aláznám, amíg tényleg ő adja be a felmondását.

-hülyén néz ki a frizurája

-hányingered van a parfümjétől

-ha lehet ne sokat beszéljen, mert car szagú a lehelete

-kics-nagy a keze,lába a testéhez képest

-borzalmas az a fülbevaló

-milyen lapos, vagy nagy a feneke

-hülyén sminkeli magát, vagy ráférne egy sminkelés

-mennyire előnytelenül áll már megint ez a ruha is rajta, a tegnapi sem volt piskóta, de ez még azt is übereli azt is

-milyen férfias, vagy éppen nyávogós a hangja

És amikor üvölt, tuti felhívnám a figyelmét rá, hogy olyanabb a színvonala, mint a gondozottjainak. Tennie kellene valamit, ideje lenne esetleg munkahelyet, munkakört váltania, mielőtt teljesen lezüllik hozzájuk.

Hát eléggé szatlannak hangzik a hölgy, úgyhogy valakinek talán nem ártana "ellátni" őt, de érthető, ha ez nem te akarsz lenni.

A főnököd is egy furcsa figura lehet, ha négy főből kettőről lemond, csak azért, hogy ne kelljen elbeszélgetni egy kicsit eggyel. Lehet, hogy fél tőle.

Az Amaunet által említett mindenre rákérdezés szerintem lehet, hogy jó taktika lenne. Vagy szelíden lenézően tekinteni rá, mint egy hisztis kétévesre.

Én levegőnek nézném és egész nap valami titokzatos mosolyt varázsolnék az arcomra, hogy egye a penész a kíváncsiságában, vajon mitől vagyok ilyen boldog.:)

Ha rákérdez, akkor nem megmondani, hanem titokzatosan rákacsintani - értsen belőle azt amit akar.

Ha nem nagyon buta, akkor érteni fogja, hogy veletek hiába hisztizik, nem vagytok rá fogékonyak.

Valamitől tótumfacknak érzi magát.

Esetleg el lehet azt is játszani, hogy minden apró kérdésben kikéritek a véleményét/tanácsát. Egyszer talán besokall tőle.

Vagy egyszerűen csak röhögjétek ki.:)

Pedig lehet, hogy jó ötlet. Ha tisztában van a viselkedése kibírhatatlanságával, Kobra szerez magának egy jó pillanatot azzal, hogy a csaj meglepett képét látja. :D

Értem a dühödet, de ... Mi lenne, ha kérdeznél? A dobozoknál tuti megkérdeztem volna (ártatlanul, mint aki tanulni akar), hogy miért változtatta meg az irányát. A kocsiból irodába kerülő dolgoknál szintén 1., zavart, hogy ott van? 2., visszakérném a kabalát/CD-t. Ha nem akarja, hogy ott legyen, inkább hazaviszem.

Csak szép szelíden. ;)

Minden munkahelyen van feszültség és mindenhol van kinfliktus is. Szerintem olyan nem létezik,ahol nincs. Ahhoz egy lakatlan szigetre kell menni.

Az üvöltözés nem szép dolog,akkor kezeltesse az idegeit. Fiatal férfi,aki írja a fórumnyitót?

A férjem is volt ilyen helyzetben.

Ő megmondta kolleginának, hogy nem a főnöke, illetve közölte vele, hogy ne nyúljon a cuccaihoz és ne mondja meg hogy kell pakolni, majd akkor döntsön erről, ha ez az ő feladat lesz.

Kos vagy? Azok szoktak robbani sok-sok tűrés előtt, után, közben:DDDD

Én egyébként nőként ezt úgy kezelem, hogy ha azt látom soha nem jó amit én csinálok, akkor hagyom, hogy csinálja más.

Jellemzően a szakmai beszélgetést is úgy irányítom, hogy azt érezze, az a tuti, amit ő mond/tesz. Aztán úgy is engem kérnek meg, hogy csináljam/javítsam a hozzáértésük miatt keletkezett hibákat. Ennek nem örülök, mert addigra már ott szokott tartani az ügy, hogy 1 percem van rá, de vitázni nem fogok senkivel, max. elmondom a véleményemet és ha nincs egyetértés, akkor csináld úgy, ahogy te gondolod.

Én nem szeretek a kollégákkal vitázni, hiszen sok időt töltünk velük, így ha valakivel szakmailag nem jövök ki, akkor kerülöm az ilyen beszélgetéseket és inkább nyomom neki a vicces sztorikat, hogy nevetgéljünk együtt.

Este citromfű tea, reggel 1 tabl Magne B6 , hogy ki lehessen bírni.

Rágógumi, hogy lássa mennyire nyugodtak vagytok mellette.

Ha szereti az erős férfi parfüm illatát akkor erősen befújni a kocsiba szállás előtt magadat, ha nem szereti akkor kicsit még erősebben .

Meg kell kérni valami apró szívességre, amit nem tud elutasítani. Ha teljesíti akkor ódát zengeni mindenhol , hogy milyen kedves volt. Ha nem akkor elmondani mindenütt, hogy még ezt a pici dolgot se volt képes megtenni.

Találékonyan, kedvesen, humorosan.

Mi sem tudjuk. Már sokat gondolkodtunk ezen, hogy mi lehet az oka annak, hogy megmaradhat nálunk, ha többen jeleztük, hogy problémák vannak vele.

Én már rajta vagyok az állás keresésen.

Én mindennap elmondanám neki,hogy nem szeretném a dolgaimat máshol látni, ne nyúljon hozzá.Semmi köze hozzájuk,illetve nem a főnököd,hogy ilyeneket csináljon.

Amúgy meg levegőnek nézném,ha ordít kiröhögném,javasolnám forduljon orvoshoz,mert baj lehet az idegeivel.

Ha semmi más lehetőség, keressetek a kollégáddal együtt egy másik munkahelyet magatoknak, és ha egyszerre ketten is azt mondjátok a főnöknek, hogy kiléptek, majd talán elgondolkodik. Hiszen ha így is kevesen vagytok, neki sem mindegy, hogy egyetlen fúria miatt másik kettő munkatársat veszít.

Az a bizonyos másik munkahely nem árt talonban, mert mi van, ha elfogadja a felmondást. /:)))/

Áspiskígyó.

Nem dolgoznék vele együtt tovább egy percig sem. A közvetlen főnököd a legnagyobb főnök a cégnél, vagy esetleg van még valaki, akinél lehetne ezt a lehetetlen helyzetet jelezni??? Vagy esetleg ez a csaj nem lehet, hogy a főnökök közül valakinek a valakije, és azért van ilyen nagy p....ája??? Ez utóbbi esetben szinte tehetetlenek vagytok.

Az a baj én nem tudok ilyen lenni. Inkább olyan vagyok, hogy sokáig tűrök, majd egy nagyot robbanok. Faliképet vagy kulcstartóra kabalát pedig nem szeretnék belőle csinálni.

Pár hónapja egy ügyfél kissé agresszívebben közelített felé, én ennek a dolognak elejét vettem, és azt a személyt fogtam a grabancánál fogva és elvezettem az autónktól.

Bár köszönetet nem vártam a kolléganőtől, de azt sem, hogy amint beértünk az irodába azt kéri, hogy ezt írjuk le és jelezzük a főnöknek. Emiatt, mivel én nem segítő szándékkal nyúltam egy habzó szájú, nyugtatóval és piával teli férfihoz, megkaptam a szóbeli fegyelmimet. :))

Bár a legutóbbi hozzászólásomban azt ígértem, valami mostanában divatos, név nélküli polgárpukkasztó fórummal jelentkezek, ezt átgondoltam és egy valós problémával kapcsolatban kérném a véleményeteket.

Van egy kolléganő, akivel mióta a céghez kerültem három és fél éve, nem igazán találom a közös hangot. Mindig parázslott köztünk a feszültség. Ez a dolog egy éve aztán lángra kapott és nagyon csúnyán összevesztünk.

Mivel egy másik kollégám is többször került vele konfliktusba, segítséget kértünk a főnökünktől, aki elhajtott azzal minket, hogy bölcsődés dolgokkal nem foglalkozik. Majd mikor közöltük, ha nem lesz változás, mert mi idegileg lassan nem fogjuk tovább bírni, inkább lelépünk, azt a választ kaptuk, hogy már csak azért sem foglalkozik az ügyünkkel, mert mi megzsaroltuk őt. ( Holott ez inkább olyan utolsó segítségkérés lett volna a részünkről.)

Miben merül ki az a kezelhetetlensége...

Mikor a céghez kerültem 2018 decemberében, ez a munka nekem teljesen új volt. Apróbb dolgokban, úgy mint az ételes dobozok autóba történő bepakolása úgy gondoltam nekem is megy egyedül is. De, ha én keresztbe raktam, jött a kolléganő és ő biztos megfordította. Gondoltam tanulok a hibámból, ezért a következő alkalommal abba az irányba raktam, ahogy a kolléganő tette, mire azt láttam, hogy a tisztelt kollegína, arcán a dühkitörés apró jeleivel, keresztbe fordítja a ládikát, ahogy én azt először csináltam. Továbbá, ha a kolléga felakasztott egy illatosítót, vagy egy apró kis kabalát, nagyjából 3 cm-es dolgot a gépkocsiba a visszapillantó tükörbe, az a következő munkanapon, már az irodában a szekrényen volt megtalálható. Úgyanúgy, ha vittünk CD-t és azt a munka után a kesztyűtartóba elhelyeztük, szintén legközelebb már az irodában találkoztunk vele valahol. Nála az is probléma, ha menet közben rádiót hallgatunk. Így, ha vele vagyok szolgálatban marad a csend, mert beszélgetést nem igazán kezdeményezünk, max ritkán, akkor is leginkább szakmai kérdésekben, de ott is sokszor a vége vitába torkollik. Bármi javaslatom van, tízből, kilenc alkalommal az számára nem megfelelő, de a kolléga is pont ezt tapasztalja vele kapcsolatban. A kolléganő, mivel apró törékeny, azzal próbálja kompenzálni a méretbeli problémáit, ha számára nem tetsző dolog történik, üvölt, mint a sakál. Legyünk azok, akár mi kollégák, vagy ügyfelek. ( Hajléktalan ellátás.) Szeretem a munkámat, de mostanra eljutottam oda, hogy inkább odébb állok. Mert, ha férfi lenne az illető, akkor kihívnám valahova a prérire és megmondanám neki, hogy most és mindörökre ezt a köztünk lévő nézeteltérést zárjuk le. Amelyikünk a másikat fizikailag legyőzi az a főnök, de egy 150 cm-es 40 kg-os nővel ezt nem játszhatom el, és azt sem tartom túl gálánsnak, ha leüvöltöm a fejét.

Az a baj, hogy az élet minden területén máshogy gondolkodunk. Én megpróbálom pozitívan nézni a dolgokat úgy általában, ezzel szemben ő csakis a negatívumot látja mindenben. A facebookos megosztásai másról sem szólnak, kicsit barokkosan túlozva, csak a kisfókák, pusztulásáról, a jelenlegi rendszer hibáiról és így tovább. Vicces kommentet, vagy megosztást tőle még nem láttam.

A tanácsotokat kérném, mit lehetne tennem, tennünk, mert mint írtam a kolléga szintén hasonló dolgokat tapasztal, mikor együtt dolgoznak.

Az olyan ötletek, hogy d.gjam meg és hasonlók nem jöhetnek számításba, több okból sem. :))