Készülsz valami előzetes óvintézkedéssel a koronavírus miatt? (beszélgetés)

Itt pont azt olvashatod tőlünk, amit a tévé közöl.:)

Én nem tagadom, rohadtul mérges vagyok amiért nem lett hetekkel ez előtt lezárva minden határ. Micsoda következményei vannak máris!! És a súlyos megbetegedések, a hozzánk tartozók elvesztése még csak most következik. Ezzel hány család, családtag lesz lelkileg megnyomorítva? A rengeteg munkából kiesés, iskolák bezárása, és szinte minden ember korlátozva valamiben.

De legalább cselekszenek!

Angliában semmit sem tesznek.

Azt mondták, keszuljunk fel, h sok csaladtagot veszitunk el majd. Nem zarnak be semmit....

Azt mondják, h mkinek el kell kapnia a vírust, h immunisak legyunk ra kesobb.

Melyik a jobb hozzaallas?

Ebben maximálisan egyetértek. Teljesen le kellett volna zárni a határokat már régen. Látva a vírussal kapcsolatos tapasztalatokat.

De a lezárás most is inkább csak elméleti.

Igen, lassítani akarják a terjedését mindenhol, hogy az egészségügyet valamennyire tehermentesítsék. Nem mindegy, hogy egyszerre 200 vagy 2000 ember szorul kórházi ápolásra.

(A számokat hasraütésszerűen írtam)

Még fiatal vagy, bőven valóra válthatod az álmodat. Ha munkád miatt nem megoldható, talán majd egy hétvégi ház egyszer, ahová ki lehet járni, és a szabadságot kint tölteni.

Gondolj bele milyen érzés nyáron felkelni, és még pizsiben kisétálni, csendben, nyugalomban, kikapcsolsz mindent az agyadból és eggyé válsz a kerttel. Júniustól mindig van friss csipegetni való. Mire körbe érek, meg is reggelizek. Eper földön és a fán, málna, füge, és így tovább a kivivel bezárólag novemberben. :) Már szedem a zöldhagymát, hamarosan a retket is. Városi ember nem is tudja milyen illatos és finom a friss, saját bio kertből szedett zöldség és gyümölcs.

Sok minden kimaradt az életemből, de legalább ez megvan. Szeretettel kívánom neked is ezt a fajta boldogságot. :)

Kicsit hiányolom a részletesebb felvilágosítást az itthoni esetekről.

Például van-e súlyos állapotban valaki (a bácsin kívül, akinek nagyon drukkolok), a betegek életkoráról (állítólag egy kisgyerek már van), és arról, hogy a kontakt kutatáskor milyen területeken találtak összefüggést.

Sok cikket olvasok, igyekszem mindig hivatalos forrásból.

Tegnap láttam egy érdekes és logikus írást, hogy egyes országok hogyan védekeznek a vírussal szemben.

Van, ahol a vírus terjedését nem késleltetik drasztikusan, hogy az lassan érje majd el a csúcspontját, ezzel megelőzve az olaszhoz hasonló eü. krízist. Ezért nem is hoznak egyelőre szigorító intézkedéseket. (Nagy-Britannia). Bár ez a lakosság körében nagy felháborodást kelt, ami érthető.

Máshol nem a személyiségi jogokat tartják főként szem előtt, hanem rengeteg energiát fektetnek abba, hogy feltérképezzék a betegek mozgását. Nyilvánosságra hozzák minden egyes beteg előzőleg bejárt útját minden kis részlettel. Pl. a 42. számú beteg megállt a makkoshotykai pihenőnél szerdán du. háromkor és ivott egy kávét a Margit néni pékségben. Így a lehetséges kontaktok magukra ismerhetnek és egyből önkéntes karanténba vonulnak.

Számomra ez teljesen logikus és szimpatikus. Így kellene itthon is. Viszont ehhez fegyelmezett társadalomra van szükség, mert elég pánikkeltő tudni, hogy "úristen, én is pont ott voltam". De láthatóan működik, így már csírájában elfojtható a terjedés. Ha állami nem is lehet (hogy miért, azt nem tudom, pánik megelőzés?), de valami civil oldal nagyon jó lenne itthon is.

Aki tudomást szerez egy megbetegedésről a közelében vagy maga is érintett, simán leírhatná, hogy a lakosság tudjon keresgélni és lépéseket tenni.

Bár naiv vagyok, de ennyire nem. Ahol a hivatalos szerv arra biztatja az olaszból hazatért potenciális fertőzötteket, hogy kamuzza azt, hogy ő nem járt érintett területen, ott mit vár az ember?

Pedig nagyszerűen működik máshol.

Pont ilyenről álmodozom. :)

Egy csöndes kis ház, szép kert, ahol nyugiban éldegélhetnénk.

A gyerekkel sokat kertészkednénk a friss levegőn.

Szerintem ilyenkor nem (sem) teher, ha segíteni kell az ember Anyukájának. Fogadd el, biztosan szívből jön! :)

Talán mi, akik ritkábban lakott településen élünk, szerencsésebbek vagyunk. Én itthon teljes biztonságban érzem magam, ha kilépek az ajtón a saját 800nm-es kis kertemben vagyok. Sajnos még csak gyönyörködni lehet, a finomságokat csipegetni még nem. :) Akkor vagyok bajban ha vásárolni kell, mert itthon nem lehet, a buszok meg zsúfoltak. Bár fiam parancsba adta hogy ne mozduljak ki, de nem szeretném terhelni őt hogy velem is foglalkozzon, mert elégé elfoglalt.

Talán május végére véget ér ez a rémálom. Az még messze van. Vigyázzatok magatokra!

Olvastátok a francia arányokat?

Náluk nem a megszokottan alakul, érdekes. A betegek egy ötöde gyerek, fele 60 év alatti.

A kritikus állapotban lévők fele 50 év alatti.

[link]

------------------

jó írás szerintem

Igen, azért Budapest is más.

Itt a falubeli boltban sem tömeg, sem üres polc nincs.

Persze sokan munkából hazajövet vásárolnak, autóval, a városban.