Készülés a halálra, leépülés (beszélgetős fórum)
Én azt szoktam mondani, hogy amíg eltudom magam látni és észnél vagyok.
Ennyit kérek és ha jön az idő gyors legyen és fájdalom nélküli. Magyarul essek össze és haljak meg, de jobb lenne szépen elaludni.
Állitólag halott anyával nem szerencsés álmodni - értse mindenki, ahogy akarja ...., persze én is hetenként többször szokta anyukámmal álmodni, szte olyan, mjintha velünk élne, meg saem halt volna.
S topic cimére visszatérve:
anyukámnak szivelégtelensége volt, és a halála előtt egy-két nappal, arra kért, hogy ne erőltesssem az evéssel, hanem hagyjam ( éhenhalni ? ) Én nem tartottam tiszteletben a kérését, hanem kihivtam a mentőket, a hülye 3,l4csa drnő pedig fel akart jelenteni -hogy rosszultáplált
Mondanom sem kell hogy a kórház sem ért semmit
Mostmár úgy látom, egész életemben furdalni fog a lelkiismeret, hogy jobb lett volna ha otthon marad a fiammal és velem, akik tkp a legközelebb álltunk hozzá.
Ott, ahol a hétköznapokban nincs már konkrétan elvégzendő feladat, nincs igazából célja a létnek, akkor kezdi az idős ember valójában feleslegesnek tartani önmagát, és akkor kezd egyre többet gondolni arra, hogy talán jobb lenne már odaát.
Amíg hasznossá tudja tenni magát, addig nem gondol a távozásra, bár gondol a már elmentekre.
Krúdy szerint: halottal álmodni esőt jelent. És ez nem ugyanaz, mint a halottra, halálra gondolni!!
Én bármikor elhunyt családtagjaimmal álmodok, szinte borítékolható, hogy aznap, vagy másnap, esik az eső!!
Nagymamám november elsején mondta gyertya égetéskor, hogy “jövőre hozzám is ide fogtok már jönni”.
Pedig akkor még nem tudtunk a betegségéről.
Másfél hónappal később elment.
Édesanyám januárban mondta, hogy megy a mama után. Múlt hónapban tényleg elment Ő is. Épp elkezdték a kivizsgálását.
Most Édesapám hajtogatja, hogy megy...
Apám iszonyatosan megküszködött a végén, élni akart. Mondogatta, hogy biztosan gyűjtenek már neki az utcabeliek koszorúra, de azt remélte, túléli a betegségét.
Hosszú évekig depresszis volt, mert a stroke miatt lebénult, nem tudott már olyan aktív lenni, mint korábban. Folyton végrendelkezett, mert meg volt róla győződve, hogy ő is fiatalon hal majd meg, mint az apja. Mindezek ellenére nem és nem tudta volna feladni egy percre sem.
A tüdőrákjáról mégcsak nem is tudott. Haza akart jönni, neki nincs semmi baja.
Borzasztó volt látni a leépülését, hogy jártányi ereje sincs már, üveges a tekintete,
érthetetlen szavakat mormol. Nehéz volt.
Nem jelent ez semmit. Lehet, hogy sokat van egyedül a gondolataival, és ezért álmodta azt, amit.
Valószínű fél a haláltól.
Sokan, akik elveszítették a párjukat gyakran gondolnak rájuk.
Sokszor csak azért mondják, hogy megerősítést kapjon, még szükség van rájuk.
Anyám egyik barátnője mesélte (több mint 80 éves), hogy kb 1 évvel ez előtt minden áldott éjszaka a szüleivel álmodott, beszélgettek, mellette feküdtek az ágyban, meg ilyesmi.
Már megfordult a fejében, hogy neki is menni kell, de persze nem.:)
Nem kell az ilyen álmoknak ehhez hasonló jelentőséget tulajdonítani.
Én is álmodtam már sokszor halott szeretteimmel, meg szerintem mindenki.