Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

Füzesi Magda: Metamorfózis

Én azt hittem, enyém a tenger,

Amelynek mélyén a gyöngy terem.

Én önpusztító gyötrelemmel

E kincset vágytam szüntelen.

Lebuktam ím és fölmerültem,

Szorítva gyöngyház álmokat.

Megsebzett szívvel, szelídülten,

Felnőtt lettem egy perc alatt.

Bébivers

Megjöttem, itt vagyok, gyermeketek!

Nem kérek mást csak szeressetek!

Hozzátok mennyekből küldött az Úr,

Vágyatok tüze ejtett rabul...

Mosolygok rátok, boldogan én,

Hadd legyek nektek, jövő s remény!

Vigyázzatok rám, most óvjatok,

Amíg nem sírok, én jól vagyok!

De hogyha hangom keserves lesz,

Legyen hamar, ki ölébe vesz!

Megnyugtat engem, reám nevet,

Éreznem kell, hogy engem szeret...

Édesanyám és édesapám,

Ó, milyen büszkén néztek le rám.

-Milyen tündéri kicsi baba!

Mondják, míg fekszem a kocsiba`.

Vigyázzatok rám, szeressetek,

Hadd legyek boldog, kicsi gyerek!

Látjátok, hogyan ragaszkodok?

Pedig még apró, s gyenge vagyok!

Rajtam nem múlik a boldog család,

Anya és Apa reám vigyáz.

Én is őrizem szeretetük,

Most már itt leszek mindig velük!

Szuhanics Albert

Az évek múlnak, s múlhatatlan

nyomuk bennünk marad;

életünk bomlik s bonthatatlan

örök-egy pillanat.

Súgta, mondta, zengve dobolta

a szívünk, hogy szeret;

mint vad láng lobogtatta volna

életem életedet;

s ha egymást meggyötörni vitt a

dúlt vér, tépett ideg

kéz szó fordulva csapott vissza,

magát sebezve meg.

Kín, szenvedély kiforr, letisztul,

elnémul s névtelen

van, mint a lét, mely létezik, túl

szavakon, tetteken.

Az évek múlnak s múlhatatlan

nyomuk egymásba vész.

Életünk bomlik s bonthatatlan:

együtt csonka-egész.

Keresztury Dezső

Petőfi Sándor:

A SZÉL

Ma lágyan suttogó, szelíd szellő vagyok,

Zöldelő mezőkön föl s alá sétálok,

Csókot lehelek a bimbók ajakára,

Édes meleg csókom hű szerelmi zálog.

"Nyíljatok, nyíljatok, tavasz szép leányi,"

Ezt sugom fülökbe, "nyíljatok, nyíljatok!"

És ők szemérmesen levetik leplöket,

S én szép keblökön a kéjtől elájulok.

Holnap süvöltő hang, vad fuvalom leszek,

Reszket előttem a bokor, mert fél tőlem,

Látja, hogy kezemben kés van, köszörült kés,

S tudja, hogy lombjait azzal lemetélem.

A virágoknak ezt sziszegem fülébe:

"Balga, könnyenhivő lyányok, hervadjatok!"

Ők hervadtan hullnak az ősz kebelére,

S én rajtok hidegen, gúnyosan kacagok.

Ma lágy szellő vagyok, csendes folyó gyanánt

Úszom át a léget néma nyúgalomban,

Létezésemet csak a kis méhe tudja,

Mely hazafelé tart a rétről fáradtan;

Ha fáradtan száll a kis méh a tehertől,

Melyet oldalán visz, melyből mézet készít,

Tenyeremre veszem a kicsiny bogarat,

Ugy segítem elő lankadt röpülésit.

Holnap vihar leszek, zúgó-bőgő vihar,

Szilaj paripámon a tengert bejárom,

S mint a tanító a csintalan gyermeknek,

Sötétzöld üstökét haragosan rázom.

Bejárom a tengert, s ha hajót találok:

Szárnyát, a lobogó vitorlát kitépem,

S árbocával írom a habokba sorsát,

Hogy nem fog pihenni többé kikötőben!

Petőfi Sándor:

EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe

Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -

Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

"Világszabadság!"

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyúgatig,

S a zsarnokság velök megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyudörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivivott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva. -

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével

És fátyolos zászlók kiséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

Pest, 1846. december

Hajnali nyomok

Látom: ma erre jártál,

nyomot hagytál a harmatos gyepen.

A madarak is tán azért dalolnak,

s az Isten is azért mondá talán:

ma szép idő legyen!

Azért kelt fel a nap is ilyen korán,

hogy csókolhassa azt a kis nyomot,

amely a bükkerdőig elvezet.

A bükkerdőbe már be sem tekint:

a bükkerdőben úgyis elveszett.

Azért esett ma harmat,

hogy merre jársz, parányi nyom legyen.

S legyen amit egy furcsa vándor

csókolgasson a harmatos gyepen.

/Wass Albert/

Kányádi Sándor: Gyermekkor

Hóharmaton mezítláb jártam,

ólmos esőben bőrig áztam,

éjjel az erdőn, félelmemben,

hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik- most, hogy emlék-,

mintha egy tisztás szélén mennék

fütyörészve, hol alkonyatkor

őzek ittak ezüst patakból.

Babits Mihály: Húnyt szemmel

Húnyt szemmel bérceken futunk

s mindig csodára vágy szívünk:

a legjobb, amit nem tudunk,

a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit

szorítsd, ki únod a valót:

hímezz belőlük

fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Vandácska:Segits!

Fiatal még az esztendő,

életerős, bátor

Útrakél, előre néz

kátyút nem kerül

Új utat tapos,

hisz ő Március

Maga mögött hagyna

minden rosszat

Segíts neki,

állj mögé !

Nagyon szép hetet kivánok mindenkinek!

Kitartó hétfőt

Pompás keddet

Mesés szerdát

örömteli csütörtököt

Hálás pénteket

Nyugalmas szombatot

Boldog vasárnapot kívánok szívből Neked

Kormányos Sándor:emlék

Szemünkben bíbor alkonyi fények

színeiben csillan még a nyár,

de szél járkál az avarba süppedt

fázósan hallgató léptek nyomán.

Dédelgetjük a fényt szemünkben

míg lassan mélyül az őszi homály,

néma szorongást hoznak a percek

ha ködbe borulva hallgat a táj.

Szívünkre nő ez a köd-takaró

zsongatva sok sok téli mesét,

és álmodni hív majd minket a csend,

mely őrzi az őszök révületét.

A Nő

Amikor Isten a Nőt megteremtette, késő estig dolgozotta hatodik napon.

Egy Angyal arra járt, és megkérdezte: "Miért töltesz annyi időt ezzel?"

És az Úr azt felelte: "Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem, hogy megformáljam Őt? Mosható legyen, de ne műanyag, több, mint kétszáz mozgó alkatrészből áll, melyek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen, és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket karjában tartani, megölelnie Őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel."

Az Angyalra mindez mély benyomást tett. "Csak két kéz....lehetetlen! És ez a standard modell?! Túl sok munka ez egy napra....várj holnapig, és fejezd be őt akkor."

"Nem" - mondta az Úr. "Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtvényt, mely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni."

Az Angyal közelebb jött, és megérintette a Nőt. "De Uram,olyan puhának alkottad Őt"

"Igen, puha" - mondta az Úr, "De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mit elvisel, és legyőz."

"Tud gondolkodni?" - kérdezte az Angyal.

Az Úr felelte: "Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is."

Az Angyal megérintette a Nő arcát.... "Uram, úgy tűnik, a teremtvény ereszt! Túlsok terhet róttál rá."

"Nem ereszt....ezek könnyek" - javította ki az Úr az Angyalt.

"Az mire való?" - kérdezte az Angyal.

ÉS monddá az Úr: "A könnyekkel fejezi ki bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét."

Ez igen nagy hatást tett az Angyalra: "Uram, zseniális vagy. Mindenre gondoltál. A Nő valóban csodálatos!"

Valóban csodálatos!

A Nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert.

Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni.

Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.

Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog, és nevet, mikor fél.

Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha Barátai jól vannak.

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli Rokona, vagy Barátja meghal.

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók, és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Csak egyetlen hibája van.

Elfelejti, mennyire értékes....

(Ismeretlen internetes szerző)

Igen nagyon rendes vagy és örülök neked hogy visszatértél.

baráti üdvözlettel

Gyula

Babits Mihály: Keserédes

Tiszta édesség volt a lelked

az enyém tiszta keserűség.

Óh, hogy öntöttem, hogy keverted,

s egy erős Isten fújta tüzét

-vak kovács-a bolond kohónak,

mely ízek öntvényét koholta.

Ki mondja meg ma már, mi volt a

tied, s mi volt az enyém? A szónak

mily kémiája? Vert eleggyé

összehulltunk, balga tömecspár.

Keserű-eggyé, édes-eggyé,

ezer-eggyé! Ki mondja meg már?

Mert semmi azt nem tudja tenni

sem szépidőnkben, sem telünkben

hogy ezután ne fogna lenni

halálig minden keserünkben

valami különösen édes,

csúf bajainkban gyönyörű íz;

sem hogy ne lenne minden édes

nekünk egyszerre keserű is.

Így járunk, keserédes ikrek,

egyedül is örökre duplák.

Szemeink elvarázsolt tükrök,

füleink a visszhangot zúgják.

Egymást foganjuk s szüljük egyre

lelkünk ízét keverve tarkán.

Míg majd a végső Lakomában

elolvadunk az Isten ajkán.

Kamarás KLára:MÁRIA ÉS MÁRTA

Születtem Máriának,

ki mindig égre néz...

Mártává lenni, hidd el,

ezért volt oly nehéz.

Ezért voltak oly súlyosak az évek,

és most, hogy visszanézek

minden olyan,

akár egy furcsa álom.

Látom,

mit eddig is láthattam volna,

ha értőn figyelek a messzeségbe...

de ennek vége.

Nem köt már senkihez

sem vágy, sem szent igéret.

Elmult minden igézet.

Amit a sors rámmért,

vagy amit kért:

megadtam...,

lélekben mégis

Mária maradtam.

Drága Barátom! Ha az álmaid gazdagok, akkor már nem vagy szegény!

Jó nagy munkát vállaltál magadra a versek kigyűjtésével. Köszönjük neked.

Kérek egy dicséretet, mert mióta visszatértem mindig iróval és cimmel teszem fel a verseket.

Ugy döntöttem, hogy nagyon rendes vagyok hahaha.

A NŐ DICSÉRETE

Ha a férfi dúló háború,

A nő mellette az áhított béke.

Ha a férfi tajtékzó szürke hullám,

A nő fölötte az ég kékje.

Ha a férfi a kétségbeesés,

A nő mellette örök reménykedés.

Ha a férfi a mindhalálig égés,

A nő a mindent túlélés.

Ha a férfi cudar sarkvidéki tél,

A nő örök tavasz, melyből virág kél.

Ha a férfié a tudomány ezer dolga,

Csakis a nő az, ki nélkül nincs harmónia.

Ha a férfi volna Isten földi mása,

Csak a nő a teremtésben Isten méltó társa.

Mert szent testük Isten teremtő műhelye

Szívük a szeretet, békesség tégelye

S mert nő lehet csak, aki szül,

Az ő sorsuk terhünket hordani,

De majd mindig egy férfi az,

Ki más ember életét oltja ki.

Csak egyetlen évtizedig hagyjuk:

Irányítsák világunkat a nők,

Szűnne háború, rombolás, éhezés,

Újra paradicsom lenne a föld.

Minden szeretetemet, ami van bennem

Virágtengerként lábatokhoz teszem.

/ L. S. Graisseux nyomán /

Sok_Sok Szeretettel

Antóni Sándor: Nőnapi Köszöntő

Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,

Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.

Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,

De szívből tudunk mindezért szeretni,

Köszönet és hála nektek mindenért,

A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.

Életünkben göröngyös út is vezet,

Velünk vagytok akkor is és nyújtotok kezet.

Szeretettel és hálával tartozunk néktek,

Kik az életünket, szebbé és boldogabbá tettétek.

Mellettünk vagytok egy életen át,

Hűségünket, szeretetünket, nyújtjuk cserébe érte át.

Életünkben a leghűségesebb társunk,

Bár merre is jártok mindig hazavárunk.

Nélkületek az élet semmit sem érne,

Mint tenger vize, mi partot sose érne.

Szeretünk titeket egy életen át,

Kik szívet és életet adtatok cserébe át.

Mint napsugár az életünket ragyogja át,

Veletek vagyunk az élet viharán.

Köszöntünk hát titeket meleg szívvel,

Az életben soha el nem múló szeretettel.

Zsenge virágillat harmatozza lelketek,

Hogy a sors viharában is boldogok legyetek.

Kívánunk sok erőt, egészséget,

Minden évben szerencséket.

Szemetekben könny sose legyen,

Napjaitok vendége az öröm legyen.

Nőnap alkalmából minden jót kívánunk,

Mi férfiak szívünkbe örökre titeket zártunk.

ok sok szeretettel

Nőnapi köszöntő

Elröppent egy újabb év, akár a sóhaj,

s most, mint kanca nyakán a ló haj

úgy lobog bennem az óhaj,

hogy szavakat szavakba öltsek,

és néhány percet töltsek

azzal, hogy a rendkívül csinos, kicsit sem rút

hölgykoszorút

inkább gyorsan, mint lassan

elszórakoztassam.

Írásom azért foglalja itt a helyet,

hogy most harmatos virág helyett,

a nőnapi ünneplés hevében,

elrebegjek néhány rigmust a magam, s férfitársaim nevében.

Ilyenkor minden férfi, pasi, haver,

- a szíve ha ver -

ott hever

a nők lábai előtt,

mint a tigrisbőr, amit a vadász lelőtt.

De ne szépítsük azért, számunkra a legnagyobb talányok,

az asszonyok, a lányok.

Mi a nő? Az életünket sokszor adnánk érte mi,

de megérteni

igazán, soha nem tudjuk a titokzatos nőt,

sőt.

A női lélek mélyére egy Hegel, egy Kant

se kukkant

úgy, hogy magát kiismerje,

és amit lát ki is merje

kürtölni,

inkább elkezd kertelni.

Vegyük most sorra a történelmi nőket,

a koronás és koronázatlan főket,

hátha meg tudjuk fejteni itt-ott,

a nőt, mint kibogozhatatlan titkot.

Van egy olyan tévhit,

hogy miután Isten megteremtette a férfit,

a vállát mérgesen megrántotta,

mert rájött, hogy elrontotta.

E hibája után a fejébe vette,

és a gondolatot tett követte,

Ádámnak a bordáját kivette,

és hogy emelje a férfi körül a hőt,

megalkotta a nőt.

Évával beindult a legújabb széria,

ahol jóval domborúbb a karosszéria,

és mivel Isten nem volt hanyag,

az anyag,

mit belegyúrt, mint utóbb kiderült,

jóval tartósabbra sikerült.

Termelte a sok sikeres nőt Hellasz,

s kinek az eszéről is sok jót hallasz,

az Athénééktől Pallasz.

Vagy itt van a hét múzsa,

súlyuk együtt nincs két mázsa.

Mindegyik csókja,

mint a csáklya,

aki náluk kilincsel,

azt magukhoz láncolják bilinccsel.

Vagy vegyük, amikor a riadt,

de csodaszép Heléna miatt,

a férfiak nem voltak restek,

egymás torkának estek,

majd e végett,

a görög világ sokáig égett,

és évekig egy csomó népet

háború háborít,

és ez a háború mindenkire sok bajt ráborít.

Némely nő példaképe,

az akkori világ szépe,

aki szeretőit egymásután teszi lapátra,

Kleopátra.

Ő, az a típus,

aki a szíveken tapos.

A magyar történelemből sikeresen

kikeresem

az első nőt, aki az ország élén,

biztosan ült a trónszéke szélén,

kit kezdetben a nemesség lenéz,

ez Mária Teréz.

Később a rendek meghajolnak előtte kétrét,

és mindenki felajánlja neki életét és vérét.

Sokszor, sok férfi feje abban főtt,

hogy lerohanja Európát, ezt a gyönyörű nőt.

Évszázadokig a nyugat sugdosott fülébe,

csak ő hajolhatott fölébe,

de néhány éve keletet is befogadta az ölébe.

Egyszer a németek vezére

is pályázott kezére,

de szerencsére ez a csodaszép nő rátarti,

így hamar visszament a parti.

Hát eddig a kép, amit a nőről festettem,

eléggé testetlen,

van mit alakítani a gyengébb nem pajzán

rajzán.

Az biztos, hogy minden nő szinte

őszinte.

Bármely nő a férfit el tudja bűvölni,

s repertoárja könnyen tud bővülni,

mert ez a kellem, ez

minden nőt jellemez.

Van olyan,

akinek a tudása, mint folyam,

bőven árad,

ki szinte sose szárad,

és van olyan is, akit csak rúzs meg szempilla spirál

inspirál.

A nők tigrisként őrzik a családi kandallót,

s nem egyszer ők hordják otthon a pantallót.

Mi férfiak, nem nagyon szeretjük azt a szerepet,

mikor a nőknél számunkra csak a felebaráti szeretet

kap terepet.

Feszegetjük ezt a keretet,

hogy a hátunk majdnem bereped,

s mikor nem is várod,

akkor találod meg a párod.

Ha ledőlt köztetek a barikád,

akkor olyan a nő, mint a barikád

vagy, mint puha fehér nyulacska,

esetleg kéjesen nyújtózkodó macska.

A nők ellátnak minket minden földi jóval,

jóval

többel megint,

mint járna nekünk érdemünk szerint.

A nők a világ jobbik fele,

mi férfiak ebbe nyugodjunk bele.

Ha a világ "nőtlen" lenne,

lenne-e az embernek öröme benne?

A válaszom: nem,

kell a gyengébb nem!

Szumma szummárum azt mutatják a jelek,

a férfiak és nők külön-külön csak felek.

Tán ennyiből is ért, aki nem balga,

azért végül itt van összefoglalva.

Ezen az ünnepen senki sem morc,

éljen március 8!

Éljenek a nők,

mivel ők

az életünket megédesítők

Nőnapi köszöntő

Tavasz hajnalán

Róluk emlékezünk,

A nőkről, kiknek

Életünk köszönhetjük.

Ki mindent

Megtesz értünk, a nő,

Dajkál, ápol,

És felnevel ő.

Hálánk szálljon

Lányra, anyára,

Ki a családot

Összetartja.

Szépséges nők,

Jó asszonyok,

Kívánunk boldog,

Víg nőnapot.

Már itt vagyok, sőt tegnap kigyüjtöttem az összes versírót,és verset.

87 ember írta be neki kedves,szebbnél szebb verseit, többnyire írójával, néhol ismeretlen szerzővel.

699 vers van, az 1054. verssel bezárólag.

Sok sok verset újra olvastam, csodaszépek, ha gazdag lennék, és ha elérnénk az ezer verset, ki lehetne adatni, fölírni hány ember gyüjtötte ezt a sok sok gyönyörű verset.

De sajnos Nekem csak az álmaim gazdagok.

Ezt még ideteszem, mert ugy érzem, nagyon időszerü.

Kamarás Klára:Szorongás

Ne hallgass rám!

Biztos, hogy tévedek.

Én látok mindent feketének,

világunk, ahogy van, kerek.

Hogyan is vihet rá a lélek,

hogy mikor kinn ragyog a nap,

én itt bolondokat beszélek?

Háború? Elmúlás? Halál?

Míg az ember hazatalál,

s egy napsütötte otthon várja,

miért is kell gondolni másra?

Mert kell! Mert félek! Mert jöhet.

Mi máshol van, itt is lehet.

Bezárhatod a kertkaput,

a ház ablaka lehet zárva,

de rád omlik a fal, s a rémség

az otthonodat megtalálja.

Garai Gábor

Nők

Szemünkben megnézik maguk,

megnézik futtában a nők;

alkalmi tükreik vagyunk,

fényünkön átrebbennek ők.

És büntelen mennek tovább,

ha elkapták tekintetünk,

s mi - villogok s fakók, simák -

szilánkjainkra széttörünk.

Végül homokká porladunk

bontó sugaraik alatt,

testünkből csak keret: a csont

s a fekete foncsor marad.

S a fekete foncsorban is

gyilkos tekintetük ragyog,

mely földre vont és sírba vitt

és mindhalálig ringatott.

Fésűs Éva: Az évszakok

Gyorsan jött és ment a nyár;

virágpapucsban szaladt,

telerakta gazdagon

a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,

fázós fák alatt osont,

míg a gazda szüretelt,

lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,

nagy pehelybatyut cipelt;

megcsúszott a tó jegén,

fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,

s akkora csodát csinált,

hogy kinyílt a gólyahír,

s kikeltek a kislibák!