Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Mama, emlékszem jól, mert megtanítottál,
A szeretet nem szól, az néma csendben jár.
Én őrzöm a sok mesét, hidd el, továbbadom még.
Minden elmúlik, mint az álom,
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.
"Az emlékeit vesztett fájdalom
néma, sötét órákhoz hasonló,
melyekben nincs madárdal,
csak tücsökciripelés."
„Ha nem lép ki az ember egy rossz kapcsolatból, mert nincs mersze, sohasem tudja, mi várhatott volna még rá. Egy rossz kapcsolatot lehet húzni-nyúzni, akár három évig is, de az elvesztegetett idő az, amit nem lehet visszanyerni. Én bele akartam újra vágni, milyen úszni, hogyan hatnak a kilométerek, amikkel nincs is semmi gondom ”
(Risztov Éva)
El sem hiszi, mennyire fontos azt
hallani valakitől, hogy "köszönöm",
vagy az, hogy valaki azt mondja
neked, hogy szeret téged. Ez az emberi
természet része. Mindegyikünknek
fontos érezni, hogy értékelik.
Adam J. Jackson
"Minél többet tud valaki önmagáról, annál többet tud az életről."
M. P.
"Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt,és az is marad:
nyoma nincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek,inkább a megbánásnak."
Ludwig van Beethoven
Itt jártam... tegnap is, ma is jókat írtatok...
És igazak.
A kereszt
Keresztet a földön minden ember kap,
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban vagy palotában,
Elkészítve várja az ő keresztfája.
Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,
Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét, Krisztusi erővel.
Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud
Még a másik zokog, és le a földre rogy!
Van aki büszkén viszi, hisz más úgysem látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.
Van, aki zokogva zúgolódva viszi,
Minden sarkon megáll, s ha lehet leteszi,
Van aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.
Van aki keresztjét más vállára rakja
Abban a hiszemben, hogy vissza már nem kapja,
Van aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
Segít társain, segít mert akarja.
Én a keresztemet fiatalon kaptam,
Elfogadni, hej de sehogy sem akartam,
Sírtam lázadoztam még össze is törtem
S ó csodák csodája újra nőtt előttem.
Így aztán fölvettem gyönge vállaimra,
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba
Tövises utamon elgyöngült a lábam,
Vittem a keresztet s meggörbült a hátam.
Elestem, fölkeltem, így ment éveken át,
Vittem és cipeltem a nehéz keresztfát,
Akartam feledni napsütéses tájon,
De a keresztem fáját ott is megtaláltam.
És akik ismernek szinte egytől-egyig
Mind kigúnyoltak és lettek csúfolóim.
Tövises koszorúmat jól fejembe nyomták,
Könnyeim patakját szélesebbre vájják.
Mert hát keresztemet nehéznek tartottam,
Azért hozzá több más kis keresztet kaptam,
Immár ott állnak szeretteim sírján,
Megszaporodott már hatalmas keresztfám.
Meg is öregedtem, a hajam fehér lett,
De az én keresztem súlya könnyebb nem lett.
Naponta növekszik szívemben a súlya,
Vagy én lettem gyengébb, a vállam már nem bírja?
Ó de sokszor, de sokszor szeretném letenni
Azt hiszem, hogy tovább nem bírom már vinni!
Vérzik a szívem is, a lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.
Cirenei Simon ki vinni segítetted
A Jóisten áldjon jóságodért téged.
Tudom, ha meghalok eltemetnek engem,
Síromra tűzik majd a végső keresztem.
Akkor majd azt mondom: én Uram, Jézusom,
Nehéz a keresztem, most már visszaadom.
Esdve kérem tőled édes jó Istenem
Üdvözítsd,az égbe az én szegény lelkem.
Boldogítsd örökre az én fájó szívem.
(Keresztes Károly)
Engedd el.
Ne ragaszkodj semmihez, hagyd, hogy az Élet mindent az útjára pakoljon. Ha nem követelőzöl, ha nincs kapkodás, tökéletesen összerakja a következő lépéseket, neked csak bíznod kell benne, és lépni nagyokat. Ne legyen energiád kontrollálni a jövőt, vagy a következő lépést fürkészni. Nem megy, és nem is fog menni, ne is akard, hiszen az nem a te dolgod. Annyi kell csak, hogy hallgass az érzéseidre, azok után menj, és tudd, hogy az Élet majd szépen hoz mindent, ha pedig élvezed a pillanatot, és nem a következőn agyalsz, minden a helyére fog kerülni, mert bízol abban, hogy ez nem is lehet másképp.
Oravecz Nóra
Ne keverd össze az utad a célállomással.
Azért mert éppen viharban vagy, nem jelenti azt,
hogy nem a napsütés felé tartasz.
"1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs!
2. Ha valakinek segítesz, furcsán néznek rád az emberek. Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rád!
3. Ha mindent megteszel a világért, helyébe rúgást fogsz kapni. Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
5. A becsületesség, tisztaság és igazmondás támadhatóvá tesz. Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!
6. Az emberek ésszerűtlenül gondolkodnak, helytelenül cselekszenek és önzők. Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik, hogy hátsó szándék vezet. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
8. Ha ezek a céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek. Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!"
Мой мужчина должен любить меня как отец, понимать как друг, защищать как брат и быть верным, как муж.
У остальных нет шансов...:o))
Hosszú az út, néha végtelennek tűnik. Közben lassan lépésenként leraksz mindent, amit feleslegesnek érzel. Néha feltűnnek az úton fontos személyek, és veled tartanak. Néha csak nagyon szeretnéd, hogy fontosak legyenek, de idővel elmaradnak mellőled.
Aztán elkopik a lábadról a cipő, de csak vándorolsz a forró aszfalton tovább, valami belső késztetéstől hajtva, magad sem érted, miért, de mész tovább.
„Grál-kereső” lettél.
Szenvedésben hasonló.
Nem számít idő, sem fáradtság, sem veszteség, mert belül érzed, sőt tudod, hogy már nem fordulhatsz vissza, mert nincs mögötted út, legfeljebb leülhetsz pihenni, de akkor tovább tart.
És ahogy a vándorlásban lerakod az út szélére feleslegessé vált részeidet, valami nemes és szép megjelenik helyettük. Valami, ami már igazán te vagy...
Álarcok nélkül...
A káromkodások hidegek. A káromkodáshoz nem kell dália, nem kell kenyér, se alma, se nyár. Nem szagolgatásra, nem is evésre valók. Örvénylésre és leülepedésre valók a káromkodások, rövid tombolásra és hosszú mozdulatlanságra. A halánték lüktetését lefelé pumpálják, a csuklóba, a tompa szívdobbanást pedig föl, a fülbe. A káromkodások hergelik és fojtogatják egymást.
Ha a káromkodás megtörik, akkor soha nem is létezett.
"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."
(Paulo Coelho)
Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem;
Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem;
Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés;
Merész leszek, mert annak kell lennem;
Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak;
Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot;
Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet;
Felnézek, és nevetek, és szeretek, és magasba emelek.
Howard Arnold Walter
A búcsú mindig nehéz, nem szeretjük a változást, de mégis az életünk része, hogy elengedjünk bizonyos dolgokat.
Modern család c. film
"Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet. Ha tehát akad bennem jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan jó cselekedet, amivel megkönnyíthetem bármely embertársam életét, most kell megtennem, nem késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé nem fogok erre járni."
(William Penn)