Kedvenc idézetek (beszélgetés)
A "meglátjuk" valójában mindig nemet jelent.
.
Jodi Lynn Picoult
Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz,
hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.
Jean-Jacques Rousseau
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az emberi boldogság nem a körülmények szerencsés együttállásából fakad, hanem a saját hozzáállásunk függvénye.
John Locke
"A világ tele van gyönyörűséggel, csak rajtad múlik, hogy ráakadjál ezekre az örömökre "
Jean Webster
Vándor vagy és mindennap tovább kell menned. Nem tudhatod
meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd,eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréshez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.
Márai Sándor
Müller Péter jó tanácsa a nőknek
"Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát. Nem látja igazi arcodat-mert nem szeret. Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád. Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól, mert kisebbnek érzi magát melletted. Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele. Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette."
BUD érkezése (Bud Spencer emlékére 1929-2016)
Bud a mennyország kapuján mackósan nyomakodik befelé a tömegben, sietve elfordul balra, és berobog a konyhába. Kitessékel vagy kipofoz mindenkit, de gyakran csak egy pillantás elég, és nem marad senki.
Leakaszt egy öntöttvas serpenyőt, a tűzhelyre teszi, kanál zsírt dob bele, míg sercegve megolvad, megpucol és felkarikáz három fej hagymát. Beledobja, megkeveri. .
Míg hangosan sercegve, kicsit szemet csípve, fenségesen illatozva megpárolódik a hagyma, komótosan kutat a polcokon a konzervek között. Levesz egy Puffin lekvár konzervet, undorodva forgatja, és csak annyit mormol az orra alatt:
- Csak a Puffin adhat erőt és mindent legyőző akaratot! - majd gúnyos öklendéssel a sarokba dobja.
De melegség önti el az arcát, amikor megpillantja a babkonzerveket. Levesz három paradicsomos sült babot, megsimogatja őket, dédelgetve az asztalhoz viszi. Óvatosan nyitja őket egymás után, miközben magában énekel: "Lala-lala- lala, Lala-lala- lala, Lala-lala- LA-lala, Lala-lala."
Beleszimatol a dobozba, elégedetten horkant egyet, majd a három doboz tartalmát ráönti a hagymára. Nem hagyja abba a dúdolást: "Brölölö-pappa, Brölölö-pappa, Brölölö-pappa, HA!".
A zsír újra felserceg, és ő csendesen kavargatja a hagymás babot. Az illat belepi a konyhát, kiszökik a réseken, és a lelkek könnyű szárnyán végigszalad a mennyországon. Az angyalok kórusának hangja eonok óta először megcsuklik, angyalok légiói kapnak a szívükhöz és a gyomrukhoz, és jó lelkek milliói vállalnák inkább a poklot, csak egy kanálnyiért.
Kavargatás közben a polcokon nézelődik, amikor megpillant egy borosüveget. Leveszi, elégedetten csettint, és a konyhaasztalra teszi két pohárral.
Közben eszébe jut 1967. Budapest. Utolsó vízilabda-meccsét játszotta, első amerikai filmszerződése már a zsebében lapult. Megkérte a magyar válogatottat, hogy vigyázzanak rá a mérkőzés alatt, különösen az arcára, mert összeverve, megdobálva, esetleg fog nélkül nem tud majd kamerák elé állni, és akkor lőttek a filmes karriernek.
Egyetlen feltétellel teljesítették ezt a kérését, a meccs utáni fogadáson énekelnie kellett . A magyarok nyertek, ő sértetlen maradt és boldogan énekelt egy nápolyi dalt. Kárpáti György akkor utána nagyon finom magyar bort adott neki.
Beleszimatol a levegőbe, érzi, elkészült a hagymás bab. Még utoljára gyorsan kavar kettőt, miközben halkan csikorogva kinyílik a konyha ajtaja. Bud fel sem néz a serpenyőből, csak cinkosan elmosolyodik.
– Sejtettem, hogy mire elkészül, te is befutsz. Dobd le magad.
Az alak elégedetten sóhajt, fehérpalástját a szék támlájára veti, fejéről leveszi a glóriát, és a fogasra dobja. Leül az egyik faszékre, és hosszú fehér szakállát gondosan eligazgatja. Bud az asztal másik oldalára lép, ő is leül, a serpenyőt kettőjük közé tolja. Előkotor egy tiszta fakanalat, és odaadja a másiknak. A borból tölt mind a két pohárba, és a másik elé tolja. Felveszik, megemelik egymás felé, és csendben belekortyolnak. Törnek a kenyérből egy darabot, majd mindketten megragadják a kanalat, és a hagymás babba merítik.
Nyugodj Békében BUD SPENCER
"Az élet átalakítása
A szív lélekteli mosolyával kezdődik."
Sri Chinmoy
"Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást."
/Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg /
"Nem az a koldus kinek lámpája a holdsugár,
és csillagfény a paplan, a padon hová hálni jár,
hanem az a koldus kinek lelke közöny, s kőből van szíve,
az ilyen ember az kinek nincsen semmije.
Nem az a koldus, kinek rongyos a ruhája,
és fésületlen tincs tapad borostás arcára,
hanem az a koldus, ki sosem érzi át,
milyen, ha a nyomorúság sárga földig ás.
Nem az a koldus, ki az utcán kéreget,
ki szemetes kukákból kincset gyűjtöget,
az a rongyos koldus, kinek érzéketlen lelke
félrefordul attól, ki segítségét kérte."
( Gabricsevics István )
"Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk."
Paulo Coelho
Semmi nem lesz könnyű, az életed viharán
Semmi nem egyszerű, az élet rögös útján
Mikor megszülettél, kezdődött egy nagy harc
Benne a győzelem, és benne minden kudarc
Semmi nem lesz tálcán, mi eléd kerülhetne
Nem járhatsz örökké, a fehér fellegekbe
Nem álmodhatsz mindig, színest és édeset
Az élet sokszor mért Rád, keserű éveket
Semmit nem kapsz ingyen, hiába szeretnéd
Kemény harcod vívod, minden filléredért
Oly sokan próbálnak, közben majd megtörni
Szíved megtaposni, vagy végleg eltörölni...
Harcolsz, most is tudom, nap, mint nap szüntelen
Életed hol öröm, hol pedig küzdelem
De ha szíved érzed és mindenkor helyén van
Rájössz, hogy a lecke, csak az emberért van
Harcos vagy, jól tudom, hiába rejtenéd
Sok a fájó emlék, hogy mindet felejtenéd
De ha képes leszel olykor, szívedből szeretni
Akkor már megérte, a világra születni...
Árvai Attila verse
"Nevessek a világ
Játékai felett,
De ez a nevetés
Legyen egy ölelés,
Amellyel mindenkit
Magamhoz ölelek."
Reményik Sándor
Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani saját magunknak, ugyanakkor igyekezzünk humorral enyhíteni a bajokat, amelyeket szinte sohasem tudunk elkerülni.
Bud Spencer
Én nem hiszek abban, hogy a "jobbak mennek el", a rosszak pedig megússzák, sőt abban sem, hogy az igaz hívők csodálatos módon meggyógyulnak, míg a többiektől megtagadják az égiek a gyógyulást. Szerintem a sors sakktábláján nincsenek különválasztva a jók meg a rosszak."
Bud Spencer
Lelked nehéz. Életed is nehéz. Minden elveszett. De fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Jé, mondod, és lassan meglebbented őket, egyre gyorsabban és gyorsabban és merészebben – és fölszállsz
És elhagyod a földet, a mocsarat, minden bánatot, gondot és nehézséget! És szállsz! Tiéd a kék ég. A csillagok! Igen, az öröm szabadságélmény! Vagy így mondom: megszabadulásélmény! Azt kérded, minek örülj? Annak, hogy élsz, hogy vagy! Hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg napsütés. És annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad! Fedezd föl végre, hogy szárnyaid vannak! És abban a pillanatban könnyűvé válik még a nehéz is! És megéled, mi az igazi öröm. Ez a te lelked és igazi hazád létélménye!
Nyugalom
Csak figyelj, most maradj kicsit csendbe.
Csak nézd, hogyan borul körülötted minden színbe.
Csak hallgasd. Halld, amit eddig soha.
Ahogy minden zenél, mint ha csak neked szólna.
Ne beszélj, csak figyelj.
Milyen bársonyos hangja van a szélnek,
Milyen érzés, ahogy megbotlik benned.
Ahogy fekszel a lágy, harmatos fűben,
Messze, mi zavarhat, minden.
Felkapja egy hirtelen jött szellő hajadat,
Majd szépen visszateríti gyengén, betakarva vele arcodat.
Lágyan szemerkélni kezd az eső,
Lemos minden rosszat, mire a holnap eljő.
Csak a tisztaság, mi marad, a gyönyörű világ.
És ez így megy minden éjen át.
/Jákli Dominika: Nyugalom /
Aki tud és tudja hogy tud,
az veszélyes attól óvakodjatok.
Aki tud és nem tudja hogy tud,
az okos attól tanuljatok.
Aki nem tud és tudja hogy nem tud,
az bölcs,azt tanitsátok.
Aki nem tud és nem tudja hogy nem tud,
az hülye azt hagyjátok.
"- Semmilyen jó dolog nem csoda, semmi, amiben örömünket leljük, nem álom.
- Te azt mondod, hogy a világ álom, márpedig néha örömünket leljük benne. Naplementékben. Felhőkben. Az égboltban.
- Nem. A kép álom. A szépség valóság. Érted, mi a különbség?"
Richard Bach: Illúziók
"A mosoly a lélek megcsillanása."
Agnolo Firenzuola
"Az életet szépnek érezte, és már arra is rájött, hogy az igazi boldogság titka: felismerni a boldogságot akkor, mikor az ember éppen megéli, s nem utólag visszavágyódni rá."
Alison Weir
A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt."
Paulo Coelho
"Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni.
Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne.
Hiszel benne, és szeretsz."
Paulo Coelho
"Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!"
/Rajki Miklós: Bíztató/