Karrier vagy gyerek? Érdemes jobb anyagiakra várni? (beszélgetős fórum)
Szia!
Neked van gyereked? Mert ha van, akkor nem értem miért teszed fel ezt a kérdést...:D
Egyértelmű a válasz, hiszen azoknak, akik van segítségük, sokkal könnyebb az életük a gyereknevelés terén, ennyi az egész.
nekünk sincs és nagyon nehéz
Ez személy, nem pedig kor függő.
Nem nagyon értem miért éled meg így ha több év lesz a gyerekeid között. Mi ebben annyira tragikus?
Én is fiatal anyuka vagyok, három gyerekkel, diplomával, meg ilyenekkel. Én is az iskolapadból kerültem az anyaságba... Általánosságban tényleg jó ez..
Csak ami nagyon gáz pont, hogy 2-3 gyerekkel már szinte lehetetlen állást találni. Ha valamit másként csinálnék, az az lenne, hogy valami olyan helyről jöttem volna el szülni, ahova tuti, hogy vissza is tudok menni... Egy gyerekkel még más, de a kettő gyerek nem kétszer annyit beteg, hanem négyszer, mert egymástól is elkapják... Ezek nagyon nehéz évek, amikor a nehezen megszerzett diploma értéke csak csökken a fiókban...
33-34 évesen két gyerekkel mihez kezdenél??
Tényleg szülés, sőt korán szülés párti vagyok, de a Te esetedben kihúznék még 1-2 évet, és igenis dolgoznék. Már van egy gyereked, tehát még azt se lehet mondani, hogy "rosszul állnál"... Ebben igaza van a férjednek.
De ez csak egy vélemény volt...
Szerintem a gyermekvállalásra soha nincs megfelelő idő. Vagy pénzed nincs, vagy időd, vagy van egy szuper munkád. Én fiatalon szültem, nem bántam meg, sőt!! Anyagilag - ahogy az évek múlását nézem - nem fogok jobban állni, nagyon jó munkám majd esetleg akkor lesz, ha kitalálok valami okosságot, időm meg szinte soha :)) A kislányom most 9 éves, a nagyobbik kisfiam 6, a kisebbik 5 lesz, én pedig 29 vagyok. Szerintem fiatalon anyukának lenni nagyon jó dolog :)
Ja és még annyi,hogy nagyon fájó pont az is,hogy nem láthatta a gyönyörű szép két unokáját,pedig biztos nagyon imádta volna őket.
Amikor én születem anyám 26 volt,apám 34.Anyám most 51 éves,de inkább őt hagyjuk,nem ő a lényeg.Mindössze 12 éves voltam amikor 46 éves korában meghalt az apukám!Alig emlékszem rá,mai napig nem dolgoztam fel a halálát.Ennek 13 éve.Csak azért írom ezt le,mert sosem tudni ki meddig él,és én szeretném látni felnőni a gyerekeimet!Ezért szültem korán!
Hát mire az én fiam 22 lesz,én leszek 41.
Mert le vannak ragadva a régi korban... Még mindig konzervatívan gondolkodnak, és nem csak 1-2 dologban. hanem az esetek nagyobb %-ban
Örülök hogy a tesódék lánya kontra szülőn nem érződik a kor... Nálunk megérződik :S
elolvastam az összes hsz-t.
topikindító: szerinted megéri feláldozni a házasságodat egy második gyerekért?
mert kb. ez jött le: ha most szülsz (férjed álláspontja ugye nem ez), akkor tönkremehet a házasságod? ennyire nem számít???
(egyedül a két gyerekkel, ezen is gondolkodtál már? - majdnem nulla munkatapasztalattal?)
másrészt: munkát nem lehet halasztani, gyermeked később is lehet.
kicsit olyan, mintha megijedtél volna, hogy dolgoznod kell és gyorsan szülni szeretnél, hogy legyen okod arra, miért nem mész dolgozni.....
Az ország mostani helyzetét figyelembevéve két lehetőséget látok: vagy rögtön egymás után a két pici, vagy visszamenni dolgozni és utána pár év múlva jöjjön a baba. Ha 30 felett, az nem baj, szerintem 35-ig lazán belefér. Van akinek később jön össze, és akkor mi van? semmi.
Nálunk hat év a korkülönbség. Először egy gyermeket terveztünk, aztán mikor a kislányom elmúlt öt éves, nagyon okos és önálló lett, mi úgy éreztük, hogy kell még egy gyermek. Lányunkkal együtt terveztük a neveket, végigkísérte a terhességem. A tesó fiú lett, mire a lányom iskolás lett, addigra otthon tudtam lenni , iskolába hordani , este tanulni vele, mindent együtt csináltunk és a pici ott volt mindig velünk. Aktív időszak volt, de életem legszebb évei. Látni, ahogy a pici fejlődik, és a nagyobbik ahogy jeleskedik az iskolában. Később sem bántam meg.
Neked kell eldöntened, hogy mikor vállalod a babát, ha még dolgozol és utána, az sem gond, hidd el.
Az eseted tipikus, diploma, aztán munka pár évig, aztán első gyermek, de mikor legyen a második? Teljesen megértelek. Ha anyagi jólétre vágy, akkor azt tudom mondani, hogy ne várj rá, mert lehet, hogy az tényleg csak sok év múlva következik be, akkor már késő lesz.
Tesómék lánya is 22, anya 54, apa 58 éves. Minden gondját megosztja velük a kislányuk, a szülők toppon vannak, ha kell hajnali 3-4 kor is felkel apa, hogy hazahozza a lányát pl. egy buliból, ha szükséges. Nem feltétlenül kell 'öreg"nek lenni egy szülőnek, ha fiatal a gyermeke. Ez ember és családfüggő.
Szia! Ebben a témában véleményt alkotni nem lehet. Azt mondhatom, amit tapasztaltam. A tesóméknál három gyermek van- már nem kicsik. A legnagyobb és a legkisebb között 14 éve korkülönbség, kicsit tartottak tőle, hogy a véletlenke nehogy megzavarja a család harmónikus életét. Hihetetlenül jó a kapcsolat a hámom már felnőtt gyermek között. A legidősebb(fiú) reggelente vitte kocsival , mikor ment dolgozni a kicsit a suliba, aztán gimibe is. Az három gyermek tökéletes egyetértésben él még most is. A legidősebbnek van felesége, szintén három pici gyermeke, a fiatal huga már dolgozik, és a legnagyobb vágya, hogy hétvégente itthon lehessen a tesókkal és annak a picijeivel.
Remélem nem volt zavaros, csak arra akartam rávilágítani, hogy egy rendezett, szeretettel teljes családban a nagy korkülönbség sem jelent gondot.
Most már nagyjából ott tartok, hogy kezdek úgy gondolkozni mint az állatok :-) ami most van az biztos, amit tervezünk, az füstbe mehet. Eddig ez bebizonyosodott az életben számomra. Amit nem terveztem, akartam, mindig összejött. Amit terveztem, sohasem. Lehet most szerencsésebb leszek és összejön a tervem ? Kéne egy nagy adag optimizmus !
A kapcsolatunkban egyébként a férjem a férfi, ő hordja a nadrágot, ő vezényeli az életünket . Sajnos már nemegyszer volt úgy, hogy rám kellett volna hallgatnia és most nem ott tartanánk ahol. Kicsit már úgy vagyok vele, a sarkamra kell állnom és nem a férjemre hallgatni, mert eddig csak veszítettünk miatta (bár jót akart...)
Igen, meg szerintem már fél is a férjem a reakciómtól, hogy mit szólnék, ha ő jelentené ki, hogy most nem akarja. Valahol jogosan a félelme: ha nem én hozom meg ezt a döntést, hogy a munkát választom, biztos nagy hisztivel fogadnám.
Ráadásul, ahogy leírtad a férjed most annyira nem támogat. Lehet, hogy nem mondja ki nyíltan, mert nem akar megbántani, de körbeírta az ő érzéseit.
A gyereket lehet halasztani, a munka lehetőséget nem.
Nem, valóban nem körömlakkozás volt :-) Ráadásul elég kemény fönök a férjem . Az életben nem kívánok olyan főnököt, mint ő. Rájöttem, soha több munka így együtt. Nem is ez a lényeg: én az a típusú nő, anyuka vagyok, aki nem tud otthön ülni, szeretem a nyüzsit és mindig imádtam a munkámat, szeretek dolgozni. Kell, hogy legyen más elfoglaltság is a gyerkőc mellett - kivülállók szerint is jól viseltem a megpróbáltatásokat. A mostani lehetőségnek is nagyon nagyon örülök, szívből. Sokminden jobb lesz az életünkben, végre anyagilag is függetlenedek a férjemtől, végre! Már nagyon nyomasztott hogy kb. a borravalójából élek... Csak olyan szerencsétlen, hogy a karrier és a biológiai csúcsformám azonos időpontra esik ! Mint sok más nőnek, tudom nem én vagyok az egyetlen...Szörnyű a döntés ! Iszonyatosan családcentrikus vagyok és munkamániás is egyszerre!
Igen, a "rendes" munkára. De gondolom, a férjed mellet sem csak körmöt lakkoztál :)
Szerintem nem lennék idős hozzá. Én azt gondolom, hogy 35-36-ig belefér a tervezett gyerek.
Milyen tapasztalatra gondolsz ? Elveszítettem a fonalat...Rendes munkatapasztalatra gondolsz ?
Igazad van. Én valahogy igazi tragédiának élem meg, hogy nem úgy alakult ahogy szerettem volna. Sajnos két olyan személy is van a rokonságban, akiknek egyáltalán nem lehet, sokszor csak rájuk gondolok, hogy mit panaszkodok itt. Szerinted 33-34 évesen nem lennék túl idős a szüléshez ? Már arra is gondoltam, hogy mivel két közel egykorú csemete volt az álmom, most keményen belehúznék a munkába pár évig - adja Isten, hogy elérjek velemit - és 2 picivel "kárpótolnám" magunkat később.
És Te szeretnél ilyen tapasztalatot?
A gyereknek egyáltalán nem fog fájni, nincs mit megbocsátania, az lesz neki a normális, amibe beleszületik. Nekem azzal a testvéremmel volt a legrosszabb kapcsolatom, akivel pár éves korkülönbség van köztünk. A több mint 10 évvel fiatalabb húgom meg nagyon jól elvan velem. Élvezi, hogy van egy nagy testvére, aki mellé beül az autóba, és megyünk amerre akarunk, együtt sütünk v főzünk, ha kell, segít a leckében, plusz megvesz neki minden vackot mert van saját keresete :) Nem olyan szenvedés ám ez sem!
Az meg, hogy nem pont úgy lett, mint ahogy eltervezted... van és pár ilyen az életben.
Miért rossz hogy idősek a szüleid ?
További ajánlott fórumok: