Jóga és meditáció (beszélgetős fórum)

Csak azt nem értem, miért. Ha az embereknek rossz valami, akkor miért csinálják? Kinek vagy minek az érdeke az anyagiasság? Valakinek csak jó. Valamiért mégis így van. Most akkor beolvadni jó ebbe a társadalomba ,vagy ellenállni ennek? És ki dönti el ,mi a helyes? Érdemes fáradozni régi értékek visszahozásán vagy inkább újakat kell keresni? Az a fura, hogy mindez nem így lenne, ha nem így kellene lennie. Akkor meg egyesek miért szenvednek tőle, míg mások élvezik ezt a világot (ájuldoznak a gyönyörtől a "csodás" kütyük láttán).

Úgy ki van találva ez a rendszer, hogy hiába gondoltam át kb 10000-szer, hogyan lehetne ebből kikerülni, de eddig arra jutottam,sehogy.

Amikor lazulok, általában nem látok semmi konkrétat, hanem érzéseim és hangulataim vannak.

Szia!

Te vagy itt a "házigazda"! Keress olyan technikákat ami segít abban, hogy a személytelenséget oldani lehessen! Nekem pl. hiányzik Myly, mert Ő nem hagyta, hogy ellaposodjanak a fórumok! Most éppen üldögélünk a mérleghintán , de az egyensúlyban van, tehát hintázni nem lehet, csak üldögélni! Most aztán vagy ellökjük magunkat, és mozgás lesz, vagy leszállunk róla!? Ki is itt a fiatal, tetterős, tele energiával? Nekem ma azt üzente a kártyám, hogy legyek szelíd, tehát nagyon szeliden kérdezem, miért is nem aktív ez a fórum?

Szia!

Miért vagy ennyire kishitű az információ- és érzelemközvetítéssel kapcsolatban? Az író sem látja az olvasóinak tekintetét, mégis kommunikál velük, és tudja, milyen érzelmi reakciókat vált ki az emberekből. Hidd el, vannak, akik szemtől-szembe is csak kamuznak, rezzenéstelen tekintettel, tőled fél méterre. És van, aki szembenézés nélkül is érti, a másik mire gondol.

Sziasztok,

Biztos vagyok benne, hogy nem fogyott el az érdeklődés, de megtapasztaltuk, hogy hárman-négyen elbeszélgettünk itt .... s akkor mi van?

Ez egy "kicsit" a net-es fórumozás kritikája is.

Képzeljétek el!

Egy asztal körül ülünk. Ott gyertya, egymásranézünk, látjuk az élet erejét a másik szemében ... s valamelyikünk megszólal.

Vox humana. Emberi hang. -...

Tudjátok mit jelent akár 15 perc csend után egy emberi szó?

Azt mondja valaki: Jó itt pihenni. (nincs több beszéd, mindenki erre gondol legalább 1 percig, ő is mond valamit)

Higyjétek el, csak egymásra hangolódva működik, s mi itt próbáltunk okosságokat mondani egymásnak...

De, valahogy érzem ennek személytelenségét.

Következtetés: itt beszólhatunk, mesélhetünk, de azt, hogy a másik szemébe nézz, megfogd a kezét itt nem jön össze, s így a lényeg nem jön össze...

Újraélesztés.

Defibrillátor.

Sziasztok!

A lelki változásaink időpontja szerintem a génjeinkbe (vagy máshova) van beleírva, és nem mi gondolunk egyet és kezdünk el változni. Még a körülményeknek sincs túl nagy szerepe benne, mert a legáltalánosabb történések mindíg mindenkit érintenek az élete során, csak nem mindíg ugyanarra vagyunk ráhangolódva. Akinek még nincs itt a változás ideje, azt hiába érik negatív események. pl valakit évekig aláz a főnöke. Miért csak a 3. évben lesz ebből elege és szól vissza vagy felmond? Addig csak sír meg sír, hogy így a csúnya főnök,meg úgy a csúnya főnök, mégsem tesz v mond semmit. Miért? Talán nem éri a hatás? Dehogynem. Csak még éretlen a válaszra.

Szia!

Megprobálom leírni, hogy mik jutottak eszembe. Remélem sikerül, és a megfogalmazás is érthető lesz! Tehát az jutott eszembe, hogy mindenképpen az önismeret az ami előrevisz bennünket. Ha sikerül a saját belső énünket pozitív irányba hangolni, akkor pozitív dolgokat vonzunk magunkhoz! Ha ismerem önmagam, tudom , hogy a düh, a félelem , és ennek az összegeződése a pánik, mire képes az én esetemben, ha még azt is tudom, milyen helyzet váltja ki, akkor már egy lépést előre megtettem. Mások kívülről látnak, önmagamat belülről kis meg kell ismernem. Megkaptam a lehetőséget, informácioók formájában, ha ezt önmagam számára érthetővé teszem, akkor a tudás már meg van, ha szívósan, de görcsök nélkül tapasztalatokat szerzek, akkor csak jól jöhetek ki az ügyből!

Láthatod, hogy nem egy most nagy rössel beinduló ifjú vagyok, de ez a lehetőség most érett meg arra, hogy használni tudjam. Itt, és most! Kell hozzá, hogy a mútból, csak azokat a tapasztalatokat hozzam ás amiket használni tudok, és értékeljem át azokat a dolgokat amiket akkor sérelemként éltem meg! Az akkori haragokat kell elsimítanom, és megnéznem, mit kaptam általuk!

Amiről le kell szoknom az az, hogy hagyjak időt magamnak, és ne próbáljak csípőből tüzelni!

Önmagam megismerése végre nem azt jelenti, hogy másoknak megfeleljek, hanem azt, hogy önmagammal békességben legyek.

Az univerzum üzenetei eddig is megvoltak, csak a vevő hiányzott hozzá! Ma már a nagyobbik lépést is megléptem, elkezdtem foglalkozni vele! A finomítások még hátra vannak. Olyan ez amikor a szobrász már megtaláta a kőtömböt, és tudja, hogy mit fog belőle faragni, de hogy szobor lesz-e belőle, és nem utcakő egy rossz kalapácsütés miatt,abban csak reménykedik!

Ezek jutottak eszembe.

Üdv: Zsuzsi

Szia KZS,

Nagyon jól gondolkodol a témáról, de mindannyiunkban van egy olyan, amire mindig azt szoktam mondani:

NEM A TUDATLANSÁG A MI BAJUNK, HANEM A TEHETETLENSÉG.

Sőt, a Krisnás idézet:

CSAK AZ AZ ÚT, AMIRE RÁLÉPSZ.

Azt mondod, hogy az univerzális szellemi törvények nem ismerik a tagadást, a nem-et. Ez csakis így lehetséges, hiszen:

AZ UNIVERSUMBAN NINCS OLYAN PARÁNYI HELY AHOL NE LENNE VALAMI, MIVEL VÉGTELEN, ÉS "MINDIG MOST VAN", MERT ÖRÖK. EZÉRT EZEK A LEGÁLTALÁNOSABB TÖRVÉNYEK CSAK AZ IGENLÉST ISMERIK.

"A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!"

Miért mondja ezt az Írás? Mert a tegnapit már nem tudod megenni, és még a holnapit sem - csak a mait.

(Egyébként ezt a mindennapi kenyeret MINDENNAPI KEGYELEM-mel helyettesítsük be /mert valójában erről van szó/, és meg is van az itt-és-most képlete.)

Van egy olyan szó a jógában, hogy "**".Jelentése: abszolút energia csatorna, univerzális életerő csatorna.

Namármost. Ezen enrgia FOLYAMATOSSÁGA tart minket életben a testünkben, s halálunkkor az ezen energiát a csakrákon keresztül "becsatoló" auránk (lelkünk) hagyja el a fizikai testet, s él tovább egy másik dimenzióban.

Vissza a jelenhez, minden tekintetben! A tegnapi napodhoz, tegnap kaptad meg az éltető erőt, a maihoz ma kapod meg. ÉS EZT AKKUMULÁLNI NEM LEHET!!

És a legfontosabb (ha lehet ilyen szinteken sorrendet felállítani...)!

Nem csak kapod az energiát és az információt, hanem gondolataid által közölsz is információt a forrással, s az ennek megfelelően "üzen vissza". Ezen törvényszerűség pl. az agykontroll, az immagináció, stb. alapja.

A jelenben élés annyit jelent, hogy lehetőség szerint(!) mindig tudatában legyél a fenti törvényszerűségnek, s tudd, hogy minden gondolatod, legyen az jó vagy rossz, építő vagy romboló, mindig visszacsatolódik hozzád, s aszerint alakulnak a következő percekben, órákban, napokban, stb. a dolgaid. Csak azért nem nyilvánvaló ez azonnal, mert van egy időcsúszás ebben a történetben, s nem tudjuk, hogy a jelenünket mivel alakítottuk olyanná amilyen.

Konklúzió: ma kezdj el pozitívan, szeretetteljesen, nyitottan (az Universum minden bőségére nyitottan) gondolkodni, és a szellemi törvény szerint meg is kapod a jót.

Most hirtelen ennyit.

Üdv: Travels

Nekem ,amikor változni akarok, mindíg ez a mondat jut eszembe: -A vér nem válik vízzé-. Milyen bíztató,ugye?

Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy eredendően jó állapotot kell visszahozni, és nem megváltozni.

Szia!

Úgy tapasztalom saját magamon, hogy az is gát, ha az elfogadás nem megfelelő! Túllépünk azon, hogy másokat hibáztataunk, tudatosan kezdjük saját magunkat építeni, még mindig ott a tudatunk mélyén, hogy akár anyagi, akár mentális a "jót" elfogadjuk! Mélyen gyökerezik bennünk, hogy valamit, valamiért cserébe kapunk.Ha koncentrálunk is egy dologra, és megkapjuk, máris azt keressük, miért kaptuk, mit kell érte "fizetni". Megéri-e az árát, és félünk elfogadni, mert hátha később többe kerül az érte fizetendő ár!

A másik, nem biztos, hogy jól kérünk! Éppen a könyv döbbentett rá, hogy általános dolgokat kérünk, és csodálkozunk, hogy" én nem ezt a lovat akartam"!Ami még furcsa volt, hogy a tagadást nem ismeri ez a "rendszer".

Tele vagyunk kételyekkel. Örökös aggódásban élünk, mi lesz holnap, és hogyan kellett volna döntenünk tegnap! Én most az itt és mostra koncntrálok! A legnehezeebb számomra a múlt lezárása!Most ezen "dolgozom"!

Szerintem a gondolat igen is IGE. Bármit megteremthetsz, de ehhez szüséged van arra, hogy minden idegszáladdal arra a gondolatra, és főleg annak következményére koncentrálj. Tehát ha akarsz valamit, akkor ne csak arra gondolj amit akarsz, hanem leginkább arra ami történni fog, ha azt megkapod. És ennek a képnek nagyon tisztának és őszintének kell lenni. Ha ezek után átjár a teljes boldogság attól amit látsz nem lesz akadája, hogy megvalósuljon. Amúgy ha valaki tanulmányozta már a mágia bármelyik fajtáját azok is ezen az elven működnek.

Akarat->Koncentráció->Fókusz->Rituálé->Megvalósítás(gondolatban, v. tárgy formájában lásd vudu)

Az a gond ezzel az akarom dolgokkal, hogy amíg nem tudjuk mit akakrunk, addig csak csodálkozunk, miért nem az történik, amit AKARUNK. Egyébként az akarás önmagában kevés. Itt elfogadásról beszélhetünk. Azt kapom meg, amiről teljes szívemből (sztem csak én hiszem,hogy teljesből,amúgy nem :) le tudtam mondani.

Másik kérdés az hogy a gondolataink mire képesek.

Ehez tudni kellene,hogy az új gondolatainktól változunk meg, vagy a változásoktól lesznek új gondolataink.

Sziasztok,

Talán nem voltam egyértelmű.

Arról szeretném a véleményeteket, hogy ha megváltoztatjuk az élethez való "ellenséges", minden-más-hibás-csak-mi-nem hozzáállásunkat, (negatív) gondolkodásmódunkat, azt, hogy a pénz nem szükséges rossz, és nem utáljuk a tehetőseket azért mert nekünk kevés van, stb., szóval ha ezeket és az ezekhez hasonló szemléletünket tudatosan megváltoztatjuk, akkor szerintetek csak ettől megváltozik-e drasztikusan jó irányba az életünk? Sokak szerint ez így van.

Erről szeretném a véleményeteket.

Üdv: Trav...