Jobb félni, mint megijedni. Igaz ez? (beszélgetés)
Így van...Pontosan...És én pont az álltalad írtak okán igyekszem kerülni mindig a BIBLIÁT mint "szentírást", és a templomokat, mint "Isten házát", és a papokat, mint "isten és az ember közötti közvetítőket"...Pont azért, mert ha ezeknek a dolgoknak TULSÁGBA IS NAGY JELENTŐSÉGET tulajdonítunk, akkor elvonják a figyelmet, és a lehetőséget attol, hogy MAGUNKBA NÉZVE ÉS FIGYELVE megtapasztalhassuk a bennünk, a lelkünk legmélyén is ott élő Isten létét, és gondviselését az irányunkban...Pedig ez volna a legfontosabb dolog...Hogy A SAJÁT LELKÜNK ÁLLTAL, és a saját lelkünk-tudatunk segítségével lépjünk kapcsolatba Istennel, és ne pedig KÜLSŐSÉGEK ÚTJÁN, mert az esetleg könnyedén tévútra tud vezetni, a legjobb szándék ellenére is...
...S akkor most Titusz jön...! :-) (Idézettel-e?)
Én is hoztam egyet József Attilától:
"Az én vezérem, bensőmből vezérel"
Egy idézet mára: "Nálam nélkül semmit se cselekedhetsz."
Hát nem jó?!
Bocs... "Csak, hogy" jav. Csakhogy.
Akkor írd be a Google-ba, hogy: Pszichiátriai szerek: tompa tudat, üres szemek.
"Isten valóját LEGFŐKÉPPEN mindig SAJÁT MAGUNKBA NÉZVE, és MAGUNKBA FIGYELVE találhatjuk meg a legegyszerübben...És a legtisztábban..."
Így igaz! Csak, hogy nagyon sokan, "kívül" keresik, pl. a templomban. Pedig ott sohasem fogják megtalálni, mert Istent csak Önmagunkban lelhetjük meg. Egyedül, csendben, befelé figyelve.
Elolvasnám én szívesen a cikket, csak nem tudom, hogy miképpen kell beilleszteni a keresőbe a linket...Sajnos a számítástechnikai ismereteim, és tehetségem nagyon minimális szinten van a mai napig is...Mi a lényege a cikknek? Hogy gyógyszerek, "orvosok" helyett inkább a lelkünkbe nézve keressük a betegségek okát, és gyógymódját elsősorban? Ha igen, akkor nem lehet valóban hülyeség a cikk mondandója...
Ez pedig szerintem nagy baj...Azért jó az, ha a nap minden percében érezzük azt, és odafigyelünk arra, hogy az Isten figyel ránk mindig, minden pillanatban...Számomra ez a gondolat mindig egy meglehetősen megnyugtató érzés...Viszont mindehhez a lelkiállapothoz nincs szükség igazábol se Müller Péter nagy okos mondásaira, se a Bibliára...Isten valóját LEGFŐKÉPPEN mindig SAJÁT MAGUNKBA NÉZVE, és MAGUNKBA FIGYELVE találhatjuk meg a legegyszerübben...És a legtisztábban...
Titusztitusz! Látod mondtam én, hogy ébredeznek az emberek.
Ezt olvasd el: [link]
Valószínű, hogy rám is figyel mindig (ahogy másokra is) csak én nem veszek mindig tudomást róla(ahogyan mások sem)...
Én se írtam mást...A történetek MONDANIVALÓJA az ami példaértékü mindig, de viszont TÖRTÉNELMILEG HITELES könyvként felesleges dolog a Bibliára tekinteni, és minden szavát TÖRTÉNELMI TÉNYNEK elfogadni...Inkább úgy érdemesebb megfogadni a könyv sugallta tanácsokat, mint amikor tanmeséket és tanulságos mondai történeteket olvas az ember...Mint pl. a Mátyás királyrol szóló történeteket...
Én viszont az életem minden percében érzem azt, hogy az Isten figyel, és vigyáz rám...Akár egóval, akár ego nélkül...
Ezt, még nem halottam/olvastam eddig... Igen, tetszik!:)
"Amikor én istent faragtam, kemény köveket válogattam. Keményebbeket, mint a testem, hogy ha vigasztal, elhihessem."
Ugye jó?
Engem cseppet sem zavar, hogy mondagyűjteménynek tartod a Bibliát.
Szerintem meg az erkölcsiségére érdemes figyelni.
Én sem veszem minden szavát készpénznek. De ebben, azért értek vele egyet, mert a tapasztalatom is ezt bizonyította/bizonyítja.
Pl. 2 eset van, amikor Isten biztos, hogy figyel rám. Az egyik, amikor sírok, a másik, amikor nagyon félek.
Mindkét esetben, az egó elhallgat, lehull az álarc...
Én továbbra is fordítva látom a dolgot, de ezen nem fogunk azért összeveszni...(Amúgy a Müller Péter elméleteit én sohasem tartottam semmire sem, és a személyében is csak egy megélhetési könyvszerzőt látok mindig, aki valójában semmit sem ért ahhoz, amiröl ír...Csak éppen nagy körítéssel tálalja mindig a nagy semmit...)
Szerintem meg, pont fordítva. Az egó akkor "válik le", ha önfeledtek(nem tudatosak), vagyunk. Akár a gyermekek:)))
"Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt..."
A lényeg, hogy egó nélkül, minden sokkal jobb lenne. De veszélyesebb is!
Persze...A Biblia olvasgatása nem haszontalan dolog, és sok tanulságos történet-utalás-példabeszéd van benne, ami segít eligazodni pl. a JÓ és a ROSSZ fogalma között, meg hasonlókban, de azért mondom:Valójában NEM KŐBEVÉSETT HITELÜ szentírás, mint aminek sokan gondolják...Inkább mondagyüjtemény, mint azt már régóta megállapította az elfogulatlan történeti kutatás...Vannak-lehetnek valós magok-események az ott szereplő történetekben,de viszont a Biblia végső összeszerkesztéséig sok mesés elem is belekerült a történetekbe...És nemcsak az "Újszövetségbe", hanem az "Ószövetségbe" is...A legszélsőségesebb példa számomra az, hogy pl. Dávid király személyét, és történeteit manapság már sok kutató szabályosan megkérdőjelezi, és sokan még azt se látják bizonyítottnak-feltételezhetőnek, hogy egyáltalán élt valaha is ilyen illető...Szóval mondom, azért manapság már nem a fanatikus középkort éljük szerencsére...Meg a feltétel nélküli vakhit időszakát...
Én viszont olvastam a Bibliát, már gyerekként is kedvenc olvasmányaim közzé tartozott, és jelen pillanatban is megvan idehaza több, különböző kiadásban is...(3 kiadás 5 példánya...)Viszont templomban még életemben nem jártam, éshát nemis tartom magam kereszténynek se...De ettöl függetlenül érdekes olvasmánynak tartom a Bibliát, és időnként még manapság is kézbeveszem, de csak mint érdekes, és időnként tanulságos olvasmányt, illetve mint "mondagyüjteményt"...De a "vakhit" azért nagyon-nagyon messze áll tőlem e tekintetben...
Így-Így...Szóval már nem a középkorban élünk szerencsére, manapság már sokmindennel kapcsolatban meglelhetjük az infókat, pl. a neten is...Éshát azért ha pl. A TE HSZ-edben írtak elolvasása UTÁN valaki még mindig valami "misztikus sugallat álltal írt", kőbevésett igazságtartalmu "szentírást" lát a Bibliában, hát...Akkor az ilyen illető csak lásson...Hittel felesleges, meg értelmetlen dolog vitába szállni bármikor is...
Nem...Nem tudom elképzelni magam egy ilyen szituban, és bizony több jel is utal arra, hogy bizony AZ A JÉZUSKÉP, ami az Evangéliumokbol elénk áll, az bizony inkább hasonlít egy MONDAI HŐSHÖZ, mint valós események szereplőjéhez...Mint arra már az egyik topiktársunk is utalt, a Bibliában szereplő történetekhez sokminden hozzáragadt az idők folyamán, és sokminden kikerült a szövegböl,az eredeti, valószínü történésekböl, olyannyira, hogy az Evangéliumok is a hamísítatlan MONDÁK kritériumait merítik ki szinte tökéletesen...Erre utal sok "apokríf" evangélium és történet megléte is, amik azért kissé másképpen írják le időnként a Jézussal kapcsolatos történeteket...Szóval vannak azért elgondolkoztató dolgok, és kérdőjelek a Jézusi történettel kapcsolatban azért bőven...Feltéve persze, ha nem vakon hívő valaki...
Én azért kicsit másképpen vélem a dolgot...És úgy látom a lényeget, hogy az EGO abban a pillanatban válik el az igazi lényünktöl, ha azt képesek vagyunk AKARATTAL, ÉS TUDATOSAN előidézni...Pl. a "lemondás" jelensége álltal, vagy a "szembehelyezkedéssel a saját vágyainkat illetően"...
Hát...Énis utánaolvastam már a Bibliának, meghát a Bibliát elemző műveknek is, éshát arra jutottam, hogy a szent könyv, bizony inkább hasonlít egy MONDAGYŰJTEMÉNYRE, mint hiteles történelmi tények gyüjtőhelyére...Ez a tény mára már régóta köztudott dolog, szóval én ezért teszem mindig hozzá óvatosan a bibliai történetek idézeteihez azt, hogy:"Ha minden igaz, meg ha hinni lehet a leírásnak"...FELTÉTEL NÉLKÜL én ugyan nem hiszem a Biblia egyetlen sorát sem...
Tehát jól kezdődött a hét: baj nélkül. :-) Nagyszerű! Legyen ilyen a folytatás is!
No, de beszéljünk inkább a félelemről.:)
Reggel, kocsival elvittem a gyerkőcöket az iskolába, hát, mit ne mondjak, rendesen be voltam t..va a csúszós út miatt. Pedig lassan, és óvatosan mentem...
Mert ugyebár, jobb félni, mint megijedni!:)
Valószínűleg, ha szánkóval megyünk, nem féltem volna ennyire...
Merész? Miért? Egy olyan könyvről beszélek, amit emberek írtak. Méghozzá, kérésre/utasításra.
Az írtam, hogy sohasem olvastam, de ez nem azt jelenti, hogy semmit sem tudok róla. Hidd el, hogy eleget tudok...
Gyerekként sokat jártam templomba, és még konfirmáltam is, mert régebben muszáj volt... De a gyerekeimnek már nem lesz muszáj... Ők már szabadon dönthetnek.
Egyébként, ha érdekel a kimaradt részek címei...
[link]
A Biblia mint "használati utasítás". Ez merész...
Mármint minek a "használatát" "utasítja"?
Egyetlen, amit el tudok erről képzelni, az az, hogy az Élethez lenne útmutató... Akkor viszont töményen megállja a helyét. Szerintem.
További ajánlott fórumok: