Jobb félni, mint megijedni. Igaz ez? (beszélgetős fórum)

"A félelem (bármi is képezi a tárgyát) az, ami olyan szokásokra vesz rá minket, melyek teljesen idegenek tőlünk, hűtlenné tesznek magunkhoz, és boldogtalanságot teremtenek."

Nem gondoltam, hogy egyszer még saját bejegyzésemre fogok válaszolni, mest, úgy látszik, ennek is eljött az ideje... :-)

...Mert azon töprengek most, hogy amikor megszületik egy gyerek, akkor még nincs benne félelem, a félelmet később ismerjük meg, mégpedig rendszerint olyanok tanítanak meg félni, akiket a legjobban szeretünk, és akik legjobban szeretnek...

Hányszor mondtam a gyerekeimnek magam is: "Ne bántsd!", "Ne nyúlj hozzá!", "Ne menj oda!" Stb.

Most pedig azon töprengek éppen, hogy Édesapán egyik maradandó "tanítása" az volt: "Légy óvatos, rosszak az emberek!"

Ha valaki, hát ő aztán igazán szeretett!

És igaza volt?

Abban igen, hogy jót akart...

S abban, hogy "rosszak az emberek"?

Azt hiszem, hogy ebben nem volt igaza (és ezt ő maga is tudta)!

Akkor hogy is van ez?

Most találtam rá a neten egy cikkre, benne ezek a mondatok:

"Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, vagy éppen ezek hiánya. Viszont van egy olyan érzés, ami az összes többinél erősebben hat: és az a félelem érzése. Bár azt lehetne mondani, hogy az embert sokkal inkább a szeretet motiválja, mint a félelem, de ez hazugság lenne…

A félelem (bármi is képezi a tárgyát) az, ami olyan szokásokra vesz rá minket, melyek teljesen idegenek tőlünk, hűtlenné tesznek magunkhoz, és boldogtalanságot teremtenek."

Hol van ebben az értelemzésben a félelem élettani funkciója??!! EZ a félelem (azaz a félelem ilyetén értelmezése) valami egészen más!

Azt hiszem, Izland, igazad van: a félelemnek funkciója van, ebből adódóan pedig azt hiszem (továbbra is), hogy a közmondás, amelyet felvetettem, igaz.

(Kíváncsi lettem volna ugyan arra is, hogy ha valaki nem így gondolja, az miért lehet, de eddig meggyőző hozzászólásban nem foglalkozott ezzel senki. Sajnálom.)

Izgalmas továbbá az a felvetésed, hogy az embernél másképp működik a félelem, mint az állatoknál. Azaz hogy a tudat és a tudatalatti... És hogy a tudatalattink az, ami inkább... Most azon töprengek itt, hogy mi lehet a különbség az állatok ösztönös és az emberek "nem tudatos" (= a tudatalatti által generált) viselkedése között...

A félelem a túlélésünk eszköze!:)Tehát funkciója van. Az más dolog, hogy az embernél másképpen működik, mint az állatoknál, mivel az embernél, legtöbbször nem az ösztönök működtetik, hanem a tudata és a tudatalattija. Az utóbbi a meghatározóbb... " A tudat csak a jéghegy csúcsa"...

És ugyebár tudjuk: "Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan"

Ez a közmondás, Rescu, nem az állandó rettegésről szól, hanem arról, hogy gondolkodjunk is, mielőtt lépnénk.

Szerintem erről szól.

(Persze, van egy olyan bölcsesség is, hogy "Töprengés a tett halála".)

Azon valóban nincs mit vitázni, hogy ez elmebej-e vagy nem az, mert kétségtelen, hogy (minimum) rossz szokás. :-) Önsorsrontás. De önsorsrontás a hebehurgyaság is - ha az őrangyalunk nem vigyáz ránk közben...

Állandó félelmben élni, elmebaj: Mi lesz ha? Mi történik, ha? Üres fantáziálás, állandóa stresszben élés, és nem éled meg az adott pillanatot, mert folyton olyan dolgokat gondolsz el, ami még nem történt meg, és nem is fog, ha jól cselekszel. Teljesen felesleges képzelegni, mert azzal csak saját magad teszed tönkre...

Gyakorlatilag minden bennünk lezajló érzelmet mi teremtünk, teljesen független a környezet.

Furcsa dolgokat írsz...

...Ez a "jobb félni, mint megijedni" éppen hogy az előrelátásról szól, a jövőbe nézésről. Arról, hogy "készülj fel, mert történhet veled ez is, az is, amaz is...!" Tehát arról, hogy ne hebehurgyáskodj, mert annak következmnyei lesznek, lehetnek... Arról, hogy ésszel élj. Hol itt az elmebaj??

A baj (elmebaj?) ott kezdődik, szerintem, ha ez az "előre nézés" eluralja és megkeseríti a jelenünket, ha beleragadunk az üres fantáziálásba, ahogy írod, ha cakcsupán félünk, egyfolytában, intenzíven, mániákusan valamitől, ami nincs ugyan, ebben igazad van, de lehet. Nem biztos, hogy lesz, de lehet.

"Magunk teremtjük a félelmet" - írod. Ez jó is lehet, pozitív reakciója a pszichénknek. Mitől, miért válik kórossá? Kortünetté...

Itt a Hoxán a fórumok nagy hányadában tetten érhető, hogy vagy a témaindítót, vagy a hozzászólót a félelem mozgatja...

Látom, többen is felszisszentetek arra, hogy azt írtam tegnap: nem rajtunk múlik, hogy félünk-e.

Hát bizony nem mindig, még akkor sem, ha a félelem bennem van, és nem rajtam kívül.

Szerintem nincs ember, aki a lebénító félelemtől nem szeretne megszabadulni. Csak nem tud. Vagyis hogy nem azért fél, ha fél, mert félni akar, hanem azért, mert nem tud megszabadulni a félelemtől. Nem tud nem félni.

Kin múlik?

Ha ez valaki máson múlna, miért van az, hogy ugyanolyan körülmények között, ugyanattól az egyik ember fél, a másik pedig nem?

"Lehet nem pesszimistának lenni!"

A széndékom szerint ez is KÉRDÉS kellett volna, hogy legyen...

És ez akkoe egy újabb kérdést "generál": A Sors Keze, hogy felkiáltójel került mégis (véletlenül) a mondat végére??

A viszontlátásra, holnap! :)

Elég "ügyesen" félreütögetek már...

...Hát, látjátok, van azért mitől félnem...

(Még a világ vége mellett... Mondjuk... ...Mondjuk itt a nyakamon az Öregség... Az összes nyavalyáival... Pedig hát, ugye, aki számítógépezik még, még ha nagymama korban van is, azért mégsem leírható egészen... Hajaj...! És aki fiatalabb? ...Annak az egzisztenciális gondok... Rendszerint... Meg egyebek, sokszor... És az egyik félelem gerjeszti a másikat... Jó pesszimistának lenni? Lehet nem pesszimistának lenni! Meccsoda kérdések!)

Aludjunk rájuk egyet!

Egy biztos, ha félelemből döntesz, nagyobb a valószínűsége, hogy rossz döntés.

Azy hiszem, ez tényleg így van.

szíerintem = szerintem

hajardírozi = hazartdírozik

Felesleges félni??!!

Mintha ez rajtunk múlna, hogy félünk-e vagy nem!

Szomorkodó!

Miért szomorkodsz?