Jártok külön szórakozni a párotokkal? (beszélgetős fórum)

Igazad van, a barátokkal való találkozásokról nincs semmi baj.

Valahol mégis azt érzem sokak leírásában, hogy csak a férfi jár el otthonról... s a nőtől hasonlót nem tűr el, ez pedig már baj! Ezen kívül bizonyos helyek sem férnek bele (pl. szerintem a kocsma pont nem) egy szoros kapcsolatba, most tök mindegy, hogy házas valaki, vagy élettársi kapcsolatban él-e.

Igen, lehet, hogy félreértettelek. De abba is bele kell gondolni, hogy ha két ember a nap 24 órájából 12-őt legalább a munkahelyén tölt+hazaút órái... akkor utána még rendszeresen külön is eljárnak otthonról... akkor mikor találkoznak/találkoznának???

előfordult már :)

nincsen abban semmi rossz!

Sajnos mi is külön járunk el szórakozni mivel két kicsi gyerek van így az egyikünknek mindig itthon kell maradnia

Akkor tudunk elmenni együtt ha a nagymama nálunk alszik de ez a 7 év alatt egyszer volt

Nők pedig még kevésbé.

A fontos, hogy ez ne váljon korlátozóvá, előfordul nem is olyan ritkán hogy nők önmagukat a párjuk függvényeként határozzák meg, ha nincs ott hiszti van, mert önmagában már elfelejtettek létezni.

Attól függ, szerintem egy jó kapcsolat alapja az, hogy megtaláljuk a határt az önmegerőszakolás és az egészséges kompromisszum között, és ilyetén fogadjuk el egymás igényeit.

Sok férfi például nem is igényli a kimozdulást.

Elég ha megnézed, írtam ki erről nem olyan rég egy szavazást.

Nálunk ez így működik, de nem látok benne semmi kivetnivalót, a leggyakrabban prsze együtt megyünk el, de van mikor én megyek el "csajozni" Ő pedig a haverjaival.

Itt is fontos, hogy a párkapcsolatban a felek önmegerőszakolás nélkül tudjanak együttműködni.

szerintem kell néha a kikapcsolódás, mindenkinek vérmérseklete szerint...együtt és külön is.

Én családanyaként legalább havi kétszer szeretnék majd egy estét a férjemmel és/vagy a barátaimmal tölteni, gyerkőcök nélkül.

Nem járunk külön szórakozni, nincs rá igényünk, hogy elmenjünk bulizni.

A kikapcsolódás számunkra a közös barátokkal szervezett kerti grillezés, bowlingozás.

Nekünk ez maximális felüdülés.

Szerintem pedig igenis jár egy kapcsolatban mindkét félnek a "szabadság". És azzal nem értek egyet,hogy azért mert valaki családot alapít,mondjon le barátaival való találkozásokról!

A házasság nem börtön.

Amit írtam arról,hogy sülve-főve együtt lenni, azt szerintem nem úgy értetted,ahogy én szerettem volna.

Nálunk sem mindennaposak az eljárások, de néha az embernek szüksége van rá. És ezt a párom is tiszteletben tartja és én is.

Ez a sülve-főve kifejezés tetszik nekem. Ti meg tudjátok csinálni munka mellett, hogy sülve-főve együtt legyetek? Mert én pl. reggel 7-től délután 15-ig dolgozom, jó esetben, aztán haza egy óra buszozás, kb. 17-re esek be a házajtónkon. Ideális esetben a párom otthon van, mert ő a főnök a munkahelyén, de a legtöbbször mégsincs otthon, mert olyan a munkahelye, hogy sokszor egész nap ott kell legyen, még hétvégenként is.

Na, ha emellett még eljárna nekem kocsmázni is... igazán kiakadnék! - és ez még enyhe kifejezés.

Olyan "rossz szájízes" dolog ez... mert amikor már családja van az embernek, pontosabban szerintem, amikor valaki úgy dönt, hogy családot alapít, akkor már vége van a bulizós/kocsmázós/egyéb korszakának - gondolom én. Valahogy szemétségnek, önzésnek érzem, hogy míg az asszony már megint otthon ül a két gyerekkel, addig apuka a kocsmában duhajkodik. Nem az a baj, hogy a nő a gyerekeivel van, a baj az, hogy a férj már megint nincs velük!

Sokunknak olyan a munkája is, hogy éppen a munka miatt keveset találkozunk párunkkal, gyermekeinkkel. Akkor azt a keveset is, amit velük töltenénk inkább másokkal töltünk??? Hiszen a munkaidejét is másokkal, nem a családdal tölti.... szóval, a kérdésre válaszolva nem, én nem békülnék ki az ilyesmivel. Pedig lehet, hogy lesz olyan, aki azt mondja, hogy szabadságot, stb. kell adni a párunknak. Csak éppen a gond az, hogy az ilyen párocska mikor van együtt/kettesben? Mert nekem az nem lenne smafu, hogy pl. csak az ágyban találkozzunk... brrr... az ilyen igazságtalan dolgoktól mindig frusztrált leszek!

Persze!

Igaz,hogy ritkán, de volt már rá példa,hogy a barátnőmnél aludtam,akkor a férjem volt itthon a kisfiunkkal.

Máskor Ő ment legénybúcsúba.

Az,hogy vele képzelem el az életemet,nem jelenti azt,hogy sülve-főve együtt kell lennünk. De az a gyakoribb,hogy itthon vagyunk. És szívesen megyünk még a barátainkhoz is (házaspár).

Szia Timi! Én ezt évekig átéltem. Fiatal vagyok még, de mindig úgy történt régebben is , hogy én mindig otthonmaradtam. Aztán később rájöttem (elég soká) hogy ez mennyire nem normális dolog. Minden pénteken ő elment, én maradtam. És soha nem tartott utána "élménybeszámolót", vagyis ha megkérdeztem hol volt, mit csinált, mindig ez volt a válasz: Csak csocsóztunk a haverokkal. Ez sokszor igaz is volt, de sokszor persze nem. Később, és főleg most már annyiszor mondtam neki, hogy mennyire rossz volt nekem, és nem is bírnám ki mégegyszer, hogy én nem megyek vele sehová.

Ez kb másfél évig megváltozott, ugyanis felhagyott az eljárkálásokkal. Csodálkoztam is, hogy ennyire megváltozott. De éreztem ez nem lehet végleges. Hát most az a helyzet hogy egy ismerősünknek van egy kocsmája ahová természetesen ismét eljár. Szóltam, kértem : velem mi lesz????

Kemény 1 hónapig voltunk álompár olyan értelemben, hogy mehettem vele, hívott, menjek el énis. Szilveszterkor voltam utoljára vele. Na, azóta sem hív. Ő egyszerűen nem az a típus, akinek ott van mellette a barátnője. Én sem várnám el hogy mindig menjek, de 1 hónapban egyszer megérdemelnémén is.

(ja és ma szombat este van. természetesen én most is egyedül otthon). De mindig bizonygatja hogy szeret,stb...

furcsa helyzet ez.

Tudjátok fognom kéne magam egyszer, és csak úgy utánamenni valahová, hogy megjöttem, maradnék ma este veled. Mondogatom is neki. Ő erre: hát gyere!

Egyszer ezt teszem.