Isten (beszélgetés)
Egyet értek veled!Abban én sem...mások az elképzeléseim!:)
Dehát ugye...kinek mi!:)
Bizony. (A véltelenben amúgy sem hiszek) :)))
Úúúúúúhh, egyetértünk! :DDD
Hát ebben én tényleg nem tudok neked segíteni...de majd talán a párod!:O)))
Vicceltem!!:O))
Szorítok hogy összejöjjön!:O)
Szintén hasonló az elképzelésem.
Akkor én sem hiszek istenben? A Biblia Teremtőjében nem is, de nem az az egyetlen isten. Sőt, véleményem szerint az nem is létezik.
Szia!:O)
Mondd amit gondolsz...ne foglalkozz senkivel!;))
Ha jön...javítani kell rajta...vagy ne is próbálj meg javítani rajta...inkább szenvedj...???
Hát mi vagyok én mártír???
:O)
nekem ez vicces!
(vagy nem értem)
Persze. Attól színes. Ha csak a műveltek szólnának hozzá, akkor lehet, hogy egysíkúvá válna.
:O)))))))))
Ezen gondolkodok én is most. Az emberi szervezetben, energiapótlás nélkül növekedni kezdene az entrópia, ugye? Az ember, és minden más élőlény szerevezete viszont ugyebár egy tökéletes rendszer. Minden mindennel összefügg.
Nem akarok kötözködni senkivel, mert még a végén teljesen megutáltok, de az univerzum olyan tökéletesnek tűnik... Furcsa rámondani azt, hogy növekszik az entrópiája...
Hát picit lefáradtam mára tőle, de az volt az alapfelvetés, hogy magasztos-e szenvedni, vagy megreccsenni.
Én azt mondtam, hogy nem magasztos, mert elkövetett hibák és makacsságból ered általában, van, akik meg azt, hogy dehogyis: magasztos dolog.
Én azt mondom, ha már jön, akkor nincs vele gond, de ha valaki értelmesen éli az életét, akkor kevés lesz a recsenése. Akár semennyi.
Hát asszem valami ilyesmi.
Remélem sikerült objektíven összefoglalnom az álláspontokat.
:O)))
Miért ne lenne? :O)
Valóban nem, ha teszünk érte. Mennyivel értékesebb egy olyan Napsugár, ami hosszú esőzés után bukkan ki a felhők közül, mint az örökké tartó napsütés, amitől kiszárad minden.
Ejnye, megint költői voltam... Pedig most nincs kedvem verset írni. :)