Így van jól (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Így van jól (Történetek, mesék)
Ha van/ lesz kedved ,,tovább szőheted kedved szerint.
Ha nem ,, így is jó volt:)
A történet csak az én képzeletemben folytatódik. Írás már nem lesz belőle.
Mivel a történetnek még közel sincs vége, nagyon hosszú lenne, míg elérnék a végére. Mert gondolatban máris van néhány csavar. Ennyit pedig képtelenség úgy összefoglalni egyetlen írásban, hogy csattanó is legyen.
Igen. Ha valamilyen szinten sérül is a gyerek, a mértéke nem mindegy. És az sem mindegy, hogy mi vezet odáig, hogy apa nélkül nőjön fel.
Persze ez itt egy befejezetlen történet. Előttük a jövő. És még mi minden kiderülhet...
Sajnálom, hogy az a férfi, akit ismersz - végig magában hordozza az apja hiányát.
Mondjuk az nem derül ki, hogy miért nem ismeri az apját.
A véleményedből is látszik, hogy mennyire másként tudunk elképzelni szituációkat.
Bár a történet nem rólam szól, de bizony vannak olyan nők, akik mernek bátor döntéseket hozni.
A történet itt most csak eddig tartott, és egy olyan erős, határozott nő felelős döntése volt, aki nem félt meglépni egy újrakezdést.
A történetből egyelőre csak annyi ismert, hogy egy férfi szó nélkül kilépett egy két éve tartó kapcsolatból, nem adott választ a miértekre. A gyerekről hallani sem akart. Évek múltán kezdett gondolkodni, de úgy tűnik - akkor már késő volt.
Ez egy nyitva hagyott történet, amit többen többféleképpen értékelnek, és véleményeznek. Akár egy fórumtémában.
Becsülöm, hogy te is vállaltad a véleményedt.
Nekem is tetszett☺️,,én nem futottam el belőle az apanélküliség témájához.
Talán azért mert nem lesz mindenki sérült aki apa nélkül nő fel.
De tény,hogy jobb ha teljes a család.
- Örülök, hogy alapjában tetszett a történet.
- Nem igaz történet, csak egy kitalált sztori.
- Szeretem, hogy nem mindenben bólogatsz. Értem, és megértem, hogy te is a gyerek védelmében szólsz; és biztos vagyok benne, hogy sok gyerekben maradandó sérülést okoz(hat), ha azt gondolja, hogy a másik szülőjének nem kellett.
- Ebbe a kis szösszenetbe ennyi fért bele. A történetnek ezzel koránt sincs vége. Bennem már megfogalmazódott a folytatás is.
Minden érző ember a gyerekeket sajnálja, ha a körülmények áldozatává válnak. És valóban "áldozatok", még akkor is, amikor nem szülői bántalmazás vagy eleve szülői alkalmatlanság miatt válnak sérültté. Hanem - mondjuk - épp egy ilyen esetben, mint ez. Persze az, hogy mennyire sérül egy gyerek, sok mindentől függ.
Ebből a kis részletből még sok minden nem derül ki.
Ez a történet szerencsére csak a képzelet szüleménye. 🙂
Én is ismerek olyan férfit, aki sosem látta az apját...
Nem tett jót neki!
Élete állandó hiány, pedig már nem fiatal!
És nem is ismerné el soha - csak időnként mégis elejt egy mondatot...
Nagy élvezettel olvastam a történetet. Szépen megfogalmazott írás.
Nem tudom, kitalált vagy igaz.
Nagyon sokszor egyezik a véleményem a hozzászólásaiddal, de most nem tetszett a történet vége.
A gyerek miatt, mert a gyereknek joga van tudni, ki az apja.
Sok sérült emberrel találkoztam már, akik azért lettek azok, mert azt gondolták, nem kellettek a másik szülőnek. Ez egy hatalmas foltot hagy a gyermek lelkén.
Derék egy hölgy vagy!
Dávidot nagyon sajnálom! Ő is a körülmények áldozatává vált. Nyomj egy barackot a buksijára a nevemben!
Kívánom, hogy jöjjön meg nektek a kárpótlás!
(Én beleőrültem volna, ha nem lehettem volna az édesapám közelébe gyerekként.)