Igaz, hogy mindenkinek van lelkitársa valahol a világon? (tudásbázis kérdés)
Dehogy van,baromság az egész.
Jobb esetben az ember párja az. Más esetben haver, barát, barátnő,de ismerek olyant, akinek virtuális lelki társa volt.
Igen! Férfiban és nőben is volt már szerencsém hozzájuk. Sokáig be tudtak húzni a csőbe! Egy velük töltött nap után nem tudtam elképzelni, hogy mitől vagyok olyan kimerült.
Igen!Nekem is volt,de örökre itt hagyott !
Szerintem csak 1 van a világon!Rokonlélekből több is van viszont!:)
Szerintem tuti, hogy van...
"Lelki társ az, akivel legnagyobb örömünket
és legbenső félelmeinket is megoszthatjuk,
akinek legsúlyosabb bűneinket és
javíthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk,
aki által legnagyobb reményeinket és
talán megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk. "
Eddig nem hittem benne de ma azt hiszem rátaláltam !Kérdés vajon Ő megtalál e engem?:))
Nem tudom,még azt nem tapasztaltam meg...csak ezt az egyet...de ő sajna nagyon messze van.
Azt nem tudom... nekem eddig csak egyetlen egy volt (de az nem a jelenlegi párom). Volt, hogy egyszerre írtunk egymásnak sms-t, egyszerre gondoltunk ugyanarra, és a véleményünk is ugyan az volt bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Olyan volt, mintha a másik énem lett volna....(Félelmetes...)
Igen van, és az lenne a legjobb, ha mindenki megtalálná. Szerintem amúgy nem csak egy lelkitársa lehet az embernek...
a lelki társad lehet akár a családodból is!
a fő,hogy bizzatok 1másban,és mindent el tudj mondani neki! aki meg hallgat,és öszintén el mondja
a véleményét,nem pedig azt,amit hallani akarsz!!
nekem is van ilyen! és nem is messze:)
A sors nagyon váratlan dolgokat tud összehozni:)) Néha nem is gondolná az ember, hogy velem/veled is megeshet az,hogy megtalálod a saját lelkitársadat valahol messze, akivel összhangban van minden gondolatod,véleményed,lelki rezdülésed...
szerintem a sors segít ha türelmesen vársz ezért nem kell tulgörcsölni a dolot mindig az történik aminek kell én mindig megértem később hogy miért
És miről függ hogy valaki megtalálja a lelkitársát sem? Rajta múlik, vagy a sors összjátéka kell hozzá?
Abban a pillanatban lehet tudni, mikor megismerkedsz vele, hogy IGEN, Ő az, a lelki társ, akire vártál, akire vágytál. Egyszerűen szikrázik a levegő, annyira egy hullámhosszra kerül az ember a másikkal. Ezeket a jeleket nem lehet félreérteni.
:-)
"Lelki társ az, akivel legnagyobb örömünket
és legbenső félelmeinket is megoszthatjuk,
akinek legsúlyosabb bűneinket és
javíthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk,
aki által legnagyobb reményeinket és
talán megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk. "
Örömeinket könnyebben, de belső félelmeinket,
esetleg hibáinkat és büneinket aligha tudjuk
bárkivel is megosztani.
Forditva viszont: mások inkább sírnak, mintsem örülnek velünk.
Hát nehéz megtalálni azt, akivel mindkét
érzelem megosztható és teljes őszinteséggel és érdek nélkül át is élhető.
Keressük a lelki társunkat....
“A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.” (Paulo Coelho) ????????
Szerintem is igaz ez, hogy mindenkinek megvan a lelkitársa valahol a világon, akár életünk párját akár legjobb barátunkat értjük alatta. Néha nagyon nehéz kivárni, hogy megtaláljuk, de kitartás, s megtaláljuk, ezt tapasztalatból tudom.:-)
Nekem Amerikába kellett kijönnöm hogy találkozzam vele egész véletlenül. Olyan egyformak az erzeseink hogy mindig tudjuk mit erez a masik a dolgokkal kapcsolatban de valahogy a tudasunk az ismereteink meg kiegészitik egymast. Mindig tudunk mirol beszelni pedig sokat vagyunk egyutt nagyon. Es nem tudok ra soha haragudni ha hulyeseget csinal mert pontosan tudom miert csinalja mert kinezem magambol is ugyanazt a hulyeseget. O is igy van vele tarsasagban mig a tobbiek csepelik egymast mi valahogy mindig biztatjuk a masikat es valajogy azt erzem minden nap meg kell koszonom hogy van Nekem.
Én hiszek benne! Nyolc évvel ezelőtt találtunk egymásra, több száz kilométer volt köztünk, amit azóta nullára redukáltunk. Ismerjük egymás ki nem mondott szavait, egymás szívébe látunk, és ez csodálatos érzés! Az élet minden nehézségén átküzdöttük magunkat, mert volt jó és rossz is bőven ebben a nyolc évben egyaránt. Egy személyben barát, szerető, hitves, és ez így van rendjén.
Úgyolvasom,hogy sokan összekötitek a "lelki társ" fogalmát,az"életünk párja"-megtalálásának tényével...
Ebben az értelemben,remélem,hogy létezik Ő,és megtaláljuk egymást.
Egyébként(barátilag) már több embert is,van akivell mélyebb ez az érzés és van akivel mélyülőben van,mindenkivel más "mélységekig" lehet eljutni,van aki nem enged be a lelkébe "teljesen".
Sajnos van aki képtelen rá.
Én is megtaláltam, de váratlanul el is vesztettem Őt
Hát bizonyára nem véletlen hogy ide kattintottam,öt évvel ezelőtt sok sok csalódás után megtaláltam a lelki társam,az első perctől fogva egyek voltunk ahogy meghallottuk egymás hangját..azt hittem ilyen nincs és hogy örökké tart!két hete kiderült van valaki az életében rajtam kívül.Egyszerűen felfoghatatlan ő még engem is szeret,vagyis más szinten mint a jelemlegit.Szakítottunk,megpróbálunk barátok maradni,de tudom nem lehet elszakadni egymástól,de a másik meg tudja neki adni amit én nem.Gyermeket.Úgyhogy el kellett engednem hogy boldog legyen.Nem vagyok már fruska de ilyedn fájdalmam még nem volt,itt van velem gondolatban és mégsem.A legrosszabb a tudat hogy soha nem fogom a szerelmet,egymáshoztartozást,szeretetet,barátságot,mindezt együtt ilyenformán mgélni.
További ajánlott fórumok: