Igaz, hogy mindenkinek van lelkitársa valahol a világon? (tudásbázis kérdés)

probálom hinni hogy ez igy van....

eddig nem találtam meg:-))

sajna:-(

nekem 1ször mindenki az volt(jelenlegit kivéve)

aztán kiderült hogy mégsem!!!! :::))))

Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá?

Püthagorasz erre azt feleli:

Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek.

Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő.

Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko (Görögoszágban honos nagyon szép és illatos virág; a lélek szimbóluma) illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő. Ne edd meg a szíved, hogy a csillagok közé emelkedhess!

Ha szeretünk, és viszontszeretnek én ezt így nevezem: csillagok találkozása.

Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba.

Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet – boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat.

Kedves Castellina!

Most egy kicsit megelőzőm ígéretem ...

Igen, azok még a kettősségek, nem az egységek, amik jelemzőbek a duálokra.

Ahogy több szellemtudomány is tanítja, mi kiképzésen, jobb esetben továbbképzésen vagyunk itt ezen a Föld nevű sárgolyón.

"biztos vagyok benne, hogy ezerszer is jártam már a földön, és még ezerszer visszatérek. Az ember a természet és a Teremtő dialógusa. Más égitesteken ez a dialógus nyilván más szinten folyik. Ami belőlünk még hiányzik, az az önismeret. Ha ez megvan, a többi magától is megvalósul." /J.W. Goethe/

"Az is meggyőződésem, hogy valamennyien kolduló, végtelenből végtelenbe tartó zarándokok vagyunk, s itt a Földön azért gyűjtük alamizsnás szilkénkbe "az élet kenyerét", hogy megosszuk éhező, élet- és halálfélelemtől rémült, beteg embertársainkkal. Persze, ha elutasítják adományunkat, át kell engednünk őket sajátsorsuk végső erejüket követelő beavatásának. Ami végül is gyógyító fájdalom. az ember sohasem a könnyűtől válik lelkében, szellemében gazdagabbá, hanem attól, ami gyötrő, nehéz, a gyémántcsiszoló köszörűkövéhez szorító kényszer. attól válik a gyémánt egy-egy fazettája csillógóvá és símává. Hiszen a cél: "Drágakő a lótuszkehelyben. Aum mani padme hum." S ezt puszta rábeszéléssel, elmélettel sohasem érhetjük el. S a fejlődés fehér foltjainak feltérképezését senki más helyett nem végezhetjük el. Neki magának kell megküzdenie érte, ha érett e maximális transzmutációra." /Szepes Mária - "Ezotéria Nagyasszonya"/

Lélek-párok – Duál-lelkek

Az Én és a Te párja kifejezi a létezésben rejlő összes különbséget: a szellem és anyag, az ember és a világ, a férfi és a nő, stb. kettősségét.

E párok viszonya, viszonyának milyensége határozza meg a lét minőségét. A fejlődés útján előrehaladt duálok találkozása mindig áldás a földnek.

A duálok együttes eredményei sokszorosan felülmúlják azokat az eredményeket, amelyeket külön-külön érhettek volna el. Az egymásra talált duálok maradandót alkothatnak, s igazi boldogságot élvezhetnek.

Sok esetben titok marad, hogyan és mitől merre alakul egy kapcsolat sorsa. Boldog embernek nevezhetjük azt, aki úgy találja meg a párját, hogy abban eleve „kódolva” van a tartós jó viszony. Aki már a duálfelével találkozott, annak haladása meggyorsul.

Köszönöm szépen! Én is úgy gondolom, hogy így van!

Aki néha belekukkan a naplómba, ott megtalálja, hogyan...

Az idézet nagyon jó és igaz!

Kedves ördög!

Nem is vagy Te olyan "ördög".

Én is tanúsítani tudom, hogy van ilyen, működik a dolog ....

Csodálatos, ha valakinek megadatik, ha megéli.

"Az élet nem a cél, csak az odavezető út.

Az életet meg kell élni, hogy elérjünk a célhoz."

Talán igaz lehet, én sajnos még nem találtam rá pedig megéltem jó pár évet!

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik mielőtt a testek találkoznának."

Kedves Castellina!

Én nem úgy értem, hogy az én Duálpárom vagy Lélekpárom az én "elfojtott énem" vagy a "velem ellentétes temperamentumú emberek társasága" lenne, hanem éppen az ellenkezője ...

Nem csak Adám és Éva példája ismert az irodalomban, vannak indián történetek is a ketté választott emberpárról, kereséstörténetről.

Az én olvasatomban - pontosan az én kiegészítőm, az én másik felem /jobb esetben a jobbik felem :-))) / amit keresek, amit megtalálni vélek.

Én így vélem ..., és szívemből kívánom, hogy - boldogságukra - minél többen találják is meg.

"Sai dem so!"

"Időtlen időkig keringtek egymás mellett,

Majd helyet kerestek ahol fejlődni lehet.

Egymás után indultak a nagy útra,

Előbb egyik, majd a másik zuhant az alagútba.

A szárnyas lelkek testgúnyába öltöztek

Csillagok honából földi házba költöztek.

Így a lélek-testvérek egymásról mit se tudtak,

Gyermekek voltak még, nevetve tanultak.

De szívük mélyébe ezer karcot véstek

A szellőként szárnyaló, tovafutó évek.

Útjukon sokáig egyedül haladtak,

Ám eljött az idő, és egymásba botlottak.

Mostantól fogva közös pályán járnak,

Szellemük ezentúl a messzeségbe szárnyal!"

/Huszti Sándor/

"A lélekpárok mitológiai háttere a következő: Annak idején, mikor Isten megteremtette a lelkeket, megharagudott nagyravágyásuk miatt rájuk és kettéválasztotta Őket férfivá és nővé. Ezt a történetet a különböző vallások és mitológiák kis eltéréssel mind-mind elmesélik.

A minket érintő lényeg azonban az, hogy ezek a fél lelkek azóta is keresik az elvesztett párjukat, hogy végre újra kiegészüljenek, teljessé, tökéletessé váljanak."

"Nem tudunk róla, de minden párkapcsolatban azt a rég elvesztett felünket keressük, amelyet úgy hívnak, hogy Lélekpár.

Keresésünk öntudatlan, egyre csak a tökéletest hajtjuk.

Akik eljutottak ehhez a belülről fakadó igényükhöz, azok igen közel állnak ahhoz, hogy megleljék a Lélekpárjukat, mert a vágy már megfogalmazódott. Innen már csak néhány lépés, vagy néhány belső gyakorlat választ el attól, hogy megtörténjen a nagy találkozás Ővele!

Amikor két lélek, kik régen elvesztették egymást, újra összetalálkoznak, igen megörülnek egymásnak és azoknak az érzéseknek, melyeket a másik felük jelenléte kelt.

Erősebb az érzés attól, mint mikor az Anya megleli elveszettnek hitt gyermekét. Ez a kapcsolat ugyanis sokkal mélyebbről jön, mint bármilyen emberi szintű kapcsolat.

Itt a lelkek közös eredete szövi össze a szálakat, és ezért elengedni képtelenség!"