Idős szülők gyermekei (beszélgetős fórum)

Én ezért gondolom úgy hogy fiatalon kell szülni, mert akkor több esélyem van az unokákra dédunokákra, hogy segítsek majd a fiaimnak.

De lehet, hogy 100 évet is élsz tehát a lehetőséged meg van rá ,mert az élet ilyen, kiszámíthatatlan.

Perszehogy nem gondolom:)

Az általam tapasztaltakról írok.

Mit próbáljak ki?

Ha nem maradsz le a korral, ha nem felejted el, hogy te mit csináltál fiatal (mindig a gyerek korában) korodban, akkor nem lehet gond.

A gyerek hozzáállása is a szülő nevelésétől függ. Ha a gyereket "megfelelően" neveled, akkor soha eszébe sem fog jutni, hogy a szülei idősek és szégyelni valóak.

Ha lépést tudsz tartani és nem szajkózod a bezzeg az én időmben és nem teszed fel x időnként azt a hülye kérdést, hogy miért?, akkor nem lesz gond, mert mindig tisztelni fog és ki fogja kérni a véleményedet.

A fitalabbakat azért küldték szűrésre, mert az UH gondot mutatott, a 35 év felettieket meg hivatalból a koruk miatt.

De azt ugye te sem gondolod komolyan, hogy a huszonéves anyukák mind türelmesek, rugalmasak és a 36-os méretű farmerukba bújva távoznak a szülészetről????

Míg a negyvenes anyuka türelmetlen, rugalmatlan és 100 kg-ra hízva éli le az életét?

Ezer ellenpéldát tudnék felhozni...tudod mit, próbáld ki és majd megtudod :DD

Nekem 20 évesen szóba se jöhetett volna a baba... nagyon messze álltam ettől egzisztenciálisan is, lelkileg is...

30 évesen jöhetett volna, de akkor meg nem jött.

A mai világban inkább, már azokat szólják meg, akik a 20-as éveikben szülnek. Pedig elvileg ez volna a normális. Félre értés ne essék, nem azért írtam, mert problémám volna a késöbbi szüléssel.

Mindennek meg van az előnye és a hátránya is.

Anyu barátnője közel 50 évesen szülte a legkisebb fiát, aki addigra már többszörös nagybácsi volt.

Szerintem a gyereknek nem volt egyszerű. Ha csak belegondolunk hetven pár éves lesz az anyja mire gyerekei lesznek a srácnak.

A férjem nagynénje fia és a mi kisebbik fiunk egy idősek. Mikor kérdik a gyerekek ki a Lacika nekik és bejelentik nekik, hogy ő az unokabáttyátok, hát elég érdekes, főleg, hogy még ragaszkodnak is ehhez nem jó unokatesónak.

Szerintem midennek meg van a maga ideje, de kivételek persze lehetnek és kellenek is.

Ez nagyon egyén és személyiségfüggő.

Aki 20 évesen rugalmatlan, türelmetlen az miért lenne más 40 éves korában?

Szerintem a normális családi élet az alap. Ha táskapcsolati szinten minden OK, akkor a gyereknevelés is sínen van :)

De erre a kérdésre azok tudnak leginkább válaszolni, akik szültek fiatalon és idősebb korukban is.

Így van. Az én szüleim a húszas éveik elején voltak, most is fiatalok még. A családban van olyan gyerek, aki már a harmincas éveik közepén járó családba érkezett....

De hogy is lehetne. Ha valaki tovább akar tanulni, akkor eleve 22-25 éves, mire kikerül az iskolából, aztán még dolgozzon is 1-2 évet, hogy kapjon gyest, stb... és még férjet találni... harminc előtt elég keveseknek sikerül. És azért... egy 50-60 éves embernek már nem feltétlenül élmény a tiniért való izgulás, és akkor még az "életben való elindításról" nem is beszéltünk. Nagy kicseszés ez mindenkivel, legfőképp a nőkkel. Sajnálatos, hogy így van.

De ezeknél a fiataloknál (gondolom), oka volt, hogy genetikai vizsgálatra kellett menniük, nem?

Ha jól tudom, csak abban az esetben kell menniük, ha valami rendellenességet látnak UH-n, ugye?

Az idősebbeknél pedig "kötelező", ha jól tudom.

Persze, nekem is vannak olyan ismerőseim, akik 40 körül szültek/szülnek és látom, hogy legtöbben már a terhességet is nehezebben viselik, mint a fiatalok, majd jön a szülés utáni súly probléma, ami ugye fiatalon könnyedén rendeződik, de idősebb korban már nem, valamint az idősebb szülők (az ismerettségi körömben) türelmetlenebbek, aggódóbbak, rugalmatlanabbak és szerintem kevésbé partnerek a generációs különbségek miatt szinte mindenben.

Persze ez az én véleményem és lehet nem így van...

Nem az a kérdés, hogy beteg lesz-e a baba, hanem, hogy a gyerek nagyobb korában hogyan éli meg, hogy a szülei idősebbek. Megtalálja velük a hangot?

Egyébként persze, hogy semmi garancia, hogy a fiatalnak egészséges, az idősebbnek meg beteg lesz a gyerek. Én pl. csak arra tudok példát, hogy a beteg gyerek fiatal szülőktől származik.

Hát akkor az nagyon jó tanács, amit korábban már valaki írt. Sose mondd a gyerekednek és ne is éreztesd vele: én már ehhez öreg vagyok, fáradt vagyok...

Sportolj, mozogj hogy jó kondiban maradj, öltözz csinosan, nőiesen, adj magadra. Persze ne úgy mint egy 20 éves de ne is úgy, mint egy nagymama.

Hogy a gyerek tényleg ne azt érezze, hogy őt a nagyszülei nevelik.

És sokat kell társaságba, fiatalok közé járni, hasonló korú gyerekek szüleivel barátokozni hogy az ember ne kezdjen öregesen viselkedni, gondolkodni.

Nekem a mai napig fáj, hogy a fél falu azt hiszi a nővérem az anyám, az anyu meg a nagyanyám volt. Mert úgy viselkedett.

Nem jó irány bizony. Sajna, most egy átlag huszonéves nő azzal van elfoglalva, hogy megvesse a lábát az életben, tanuljon, munkahelye legyen. Férjhez is ugyebár később megyünk, mint az előző generáció. Utána meg nagyon-nagyon sok helyen nem jön a baba! Az okát senki nem tudja, de az én generációmból szinte minden második nő nem tud természetes úton (vagy még beavatkozással sem) teherbe esni. Valószínű, hogy az örökbefogadást sem huszonévesen dönti el az ember.

Hát nem így kéne, én sem örülök, hogy ez van - de ez van:)

Az, hogy valaki 30 vagy neadjisten 40 felett szül, nem jelenti automatikusan hogy beteg babája lesz!

20 éves kismamáknák ugyanúgy előjönnek a genetikai bajok-ez nem a koron múlik!

Ráadásul a betegségek többségét ma már nagyon korszerű műszerekkel, jó hatékonysággal lehet szűrni (UH, vérvétel, genetikai mintavétel stb.)

Engem a korom miatt elküdlek CVS-re (Chorionboholyvétel, hasfalon keresztül végzik) szerencsére minden OK volt, és az összes nőnél akivel együtt voltam ezen a beavatkozáson (voltunk vagy negyvenen) mert 2 hét múlva kellett mennünk az eredményeknél, pedig mind 40 körül vagy afelett voltunk, akiket "hivatalból" a kor alapján küldött a doki.

Tudjátok ki jött ki sírva? EGy 18 és egy 22 éves lány, náluk olyan súlyosan beteg volt a baba, hogy magzatelhajtást kellett végezni. Náluk, és nem a negyveneseknél...

És engem 39 évesen nem viselt meg jobban a terhesség vagy a szülés mint bárki mást-pedig nem kicsi lett a fiam: 4270 g és 59 cm. Császárral született-bár természetes úton indult de a mérete miatt sajnos nem sikerült megszülni hüvelyi úton. És szoptatni is tudtam 1 évig...

Ezért írom, hogy a kor önmagában még nem garantál semmit...

Nem is tudom... én középpályásnak számítok, mert mikor én születtem, akkor a nők a húszas éveik elején lettek anyukák, az én édesanyám akkor öregnek számított a maga 30 évével.

Számomra ő annyira tökéletes anya, hogy el is határoztam, hogy én sem szülök hamarabb. Aztán lehet, hogy nem ezen múlik, hogy ki hány éves, csak azon, hogy milyen a vérmérséklete, alkalmazkodó képessége és mekkora a türelme.

Az én szüleim fiatalok voltak, de a barátnőm második gyerek volt és későn is született, így az ő szülei idősebbek voltak az átlagnál. Sokszor mondta, hogy mennyire irigyli az én vagy mások fiatal, szép szüleit, mert az ő szüleire mindenki azt hiszi, hogy a nagyszülei.

Szerintem ha lehet, akkor mielőbb bele kell vágni a gyerek vállalásba, mert ugyan mostanában nem lóg ki az idős szülővel rendelkező gyerek, de minden szempontból egészségesebb fiatalon szülni.

Az anya szervezete is jobban bírja, ha fiatalon szül, a gyereknél is ritkábban fordulhat elő az anya korából eredő lehetséges betegségek, valamint a gyereknek is jobb, ha korban közelebb állnak hozzá a szülei.

Hello!

Én már leírtam neked a gondolataim. Nekem a félelem volt borzasztó, hoyg el veszítem őket hamar. Ezért is nem tudok már gyereket vállalni, mert 30 felett nem merek.

Nálunk az nem volt gond amit mások írtak. Hiába voltak idősek, a gondolkodásuk fiatalos maradt valszeg azért mer tanárok midn ketten.

Nekem 5 testvérem van. Ebből 4 féltestvérem apai ágon és egy édes testvérem. A legidősebb testvérem 31 évvel idősebb nálam. Mikor megszülettem már 3szoros nagynéni voltam. De ez nem vonta el apum figyelmét, nem volt az az állandóan az unokáin logó nagypapi.

Mikor a fiam megszületett (sajnos már ő is kicsit későn) már 3 dédunokája volt.

Viszont az én fiamat már igazi nagypapiként kezeli. Imádja. Szerencsére közel lakunk.

Anyum 42 apum 52 volt mikor születtem. Most 72 és 82 évesek. Szerncsém volt, mert megélték, hoyg felnöjjek és még az unokájukat is, bár apumnak már volt infraktusa mikro 15 éves voltam, és mikor 24 hetes terhes voltam egy olyan műtétje volt amire azt mondták kicsi az esély a túlélédre, na azt senki nem kívánom. Sok sok éve vágyott arra, hoyg én unokát szüljek neki, hiszen én vagyok a legkisebb kicsi lány és a gondolat, hogy terhesen fogom elveszteni......

Biztos jó anya leszel. De soha ne mondd neki, hogy jajj kicsim anya már öreg ehez, meg ki tudja mennyi van hátra meg stb. A gyerek szempontjából szerencse, hogy ma már sokkal gyakoribb a kései gyerek vállalás. Amikor én voltam gyerek nagyon kilógtak a sorból szüleim és gyakran a nagyszüleimnek nézték őket, ez sem tett jót a lelkemnek.