Idézetek esküvői meghívóra (beszélgetős fórum)
" Amit szívedbe rejtesz
Szemednek tárd ki azt.
Amit szemeddel sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -mint mondják-
Belehal, aki él,
De úgy kell a boldogság,
Mint egy falat kenyér!"
(József Attila)
Szerintem is fontos, hogy Rólatok szóljon. Mi mindketten imádjuk a zenét, a Piramis az egyik - közös - kedvencünk, ezért tőlük idéztünk.
"Ezt én választottam,
Ezt én így akarom.
Ez nekem oly nagyon kedves,
Ezt neked is kívánom!
Érezd, ami ott van,
Valahol mélyen, legbelül,
és akkor szabadul ki,
hogyha igazán érzed azt,
hogy most szeretned kell,
és az életem leszel!"
(Horváth Attila - Piramis)
lányom 2003-ban ment férjhez ez -az idézet volt ameghívón:1esztendeje érezzük
fél évebiztosan tudjük
1 hónapja pedig biztosan
hírdetjük
hogy mi 2-enösszetartozunk
az elozo idezet egy rokonom meghivojan volt
az enyemen:
"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret."
(Fromm)
"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."
(Pilinszky János)
Előkerestem a miénket 1985-ből:)
Nem tudhatom, mit akarsz közölni a meghívottakkal, milyen a te meghívód külső megjelenése. Főleg akkor érdekes az idézet, ha többfélét készíttettek. A miénk egyszerű(régi), a külső borítón a két jegygyűrű és a keresztnevünk van. Nem egy "hot shot", annak idején csak kész anyagból választhattunk. Írom az idézetet.
"Minden nap szép, de
a legszebb, amit a
mai ad nekünk.
Reméljük, hogy hosszú
marad, s örökre együtt leszünk."
(Goethe)
A lányé:
Az élet rögös útján
Nekünk találkozni kellett,
Hogy hitben,szertetben
Éljünk mi egymás mellett
Fogd meg hát kezemet
És én veled megyek,
Reád bízom magam,
Mert nagyon szeretlek.
A fiúé:
Megfogom a kezedet
S megígérem neked,
Hogy az élet rögös útján
Végig elkísérlek.
Boldogok leszünk,hisz
Én is szeretlek.
Míg szívem dobogni fog
hozzád mindig hű leszek.
Remélem tetszeni fog.
"Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, Légy hű mindhalálig"
(Madách)
..................................................
"Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem."
(Vörösmarty
.................................................
Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz."
Goethe
................................................
"Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre."
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek."
Ady Endre
.................................................
az egyik mottóm:
"Óvd a bizalmat, s a bizalom megóv."
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgõ, s áradó vagy bennem, mint a lét
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kõben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
a zizzenve röppenõ kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben, s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belõlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
a téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon, és csöppje hull a méznek
s mint szivárvány golyó ragyog a terítõn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még idõm
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felém int,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ
s idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal