Idézetek, bölcsességek (beszélgetős fórum)

"Bármilyen nehéz az élet,

Bármilyen mostoha,

Szeretni megtaníthat,

de feledni: soha.

Valakit megszeretni-

egy pillanat elég.

De elfeledni,

egy élet is kevés.

Mert legyen az életed bármilyen mostoha,

Szeretni megtaníthat,

de feledni: Soha!

Szabó Ila

Solveig dala

húsz éve kereslek

minden szemben, fényben

téged láttalak

minden csókban, vágyban

téged vártalak

fonalam fut

pereg a rokka-idő

várlak

hazahúz talán még hozzám

ez a féléletnyi erő!

Engem is nagyon megfogott...Íme a folytatása! :)

"Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

"Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad."

"Minden ember fénysugár,

A mindenségnek része,

Azt hiszi, hogy porszem,

Pedig a Mindennek a része,

minden ember fénysugár,

Egy a Végtelennel!

Minden ember fénysugár,

De ebben hinni nem mer!

Szeress úgy , mint a Nap!...."

"Gyermek vagyok, kinek lelkén

Minden napfény, minden sugár átragyog,

Eltemetek, elfelejtek

Minden sebet, minden régi bánatot."

Ady Endre

...Ó, hányszor kell a sírra néznünk,

Hogy vigasztaljuk önmagunk...

Dobjuk el a tettető álcát:

Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

/Ady Endre/

"Lelkünk soha sincs olyan közel az örök Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek, a káprázatnak és a hazugságnak, és a lét éppen olyan meztelenné válik, mint a megszületés pillanatában. Nincs már gazdag és szegény, ellenség és barát - a falak leomlanak, és megszűnik az esztelen loholás."

Müller Péter

Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója.

Robert Anthony Salvatore

Most lassan aláhull a bíbor alkonyat,

egy percre visszanéz, majd búcsút int a nap.

Egy hosszú pillanatra csend lesz, s áll a lég,

mintha minden élő csodára várna még,

hisz oly varázsos minden - hátha így marad

oly hamar sötétség reánk nem szakad -

de lassan, tétován fölkel a gyönge szél

vigasztalva suttog - szép estét ígér…

Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad.

Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad.

Wass Albert

Sokat és gyakran nevess; szerezd meg az okos emberek elismerését, a gyerekek szeretetét; érdemeld ki azok dicséretét, akik őszintén mernek kritizálni téged; viseld, ha becsapnak téged a hazug barátok; értékeld a szépséget, s a dolgokban mindig a legjobbat találd meg; mindig azon igyekezz, hogy egy picit jobbíts a világon, s ha egyetlen emberen segítettél akkor már elégedetten élheted világod.

R.V.Emerson

"Testünk a kert, akaratunk a kertész."

William Shakespeare

"Az élet titka nem probléma,

amit meg kell oldani,

hanem realitás, amit át kell élni."

/Frank Herbert/

A bizalom nem csak egy szó,

Mit kimondani is nehéz.

A bizalom egy törékeny kincs,

Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,

Melyen mi is végig megyünk

S hogy nehéz lesz-e járni rajta

Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,

Mit másoktól kaphatunk

S bizony e ritka kincsért sokszor

Nagy árat adunk.

A legtöbb ember semmit sem ér. Nézz a tükörbe: ha szép vagy, szépet is kell tenned, ha csúnya vagy, a természet hibáját szép tetteiddel kell kijavítanod. A munkához lassan fogj, de amibe belefogtál, annál tarts ki. Kedélyed ne legyen se lágy, se szigorú. Hallj meg mindent. Csak kellő pillanatban beszélj. Ha jót teszel, azt írd az istenek javára, ne a magadéra.

Biasz

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Juhász Gyula

Vannak ilyen ritka pillanatok az életben - amikor a színek hirtelen színesebbek lesznek, minden felderül, tisztábban hallod a hangokat, jobban ízlik az étel, és mindig, minden egyes pillanatban ő jár a fejedben, közben pedig tudod, hogy a másik pontosan ugyanezt érzi irántad.

Harlan Coben

"Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek."

Radnóti Miklós

Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.

Antoine de Saint-Exupéry

"Az ásványi energiahordozók könnyen lángra lobbannak! Igen, és mi majdhogynem az utolsó darabkákat és cseppeket használjuk el belőlük. Minden fény ki fog hunyni. Nem lesz több áram. Minden közlekedési forma meg fog szűnni, és a Föld nevű bolygót hamarosan csontvázak és működésképtelen gépek alkotta kéreg fogja borítani."

Kurt Vonnegut

Buddha:

A boldog középútról

Buddha egy ideig abban a tudatban élt,

hogy az önmegtartóztatás a tökéletes

boldogság. Egy napon azonban két ze-

nész haladt el a fa mellett, amely alatt

Buddha elmélkedett.

Ne feszitsd meg tulságosan a hú-

rokat szitárodon, mert könnyen elpat-

tannak mondta az egyik muzsikus.

Igaz, de túl Iazán sem hagyhatom

a húrokat, mert akkor egyetlen hangot

sem adnak válaszolta a másik.

Buddha e szavak hallatán megvál-

toztatta életét, felhagyott az önsanyar-

gatassal, es ettől fogva a "középső út"

igejét hirdette:

A túlfeszitett húr könnyen elpat-

tan, mig a Iazára engedett nem muzsikál.

Középen találjátok meg a boldogságot

"A gondolat, mi önmagába zárul sajnos nincs jelen,

szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.

De a kimondott szavak, sorsuk néha furcsán alakul,

a lényeg sokszor bennünk marad kimondhatatlanul.

Csak nézz rám egy szót se szólj én így is megértelek,

ha van valami, ami nem hazudik,

az leginkább a szemed."

Bródy János

A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.

/Wass Albert/