Idézetek, bölcsességek (beszélgetős fórum)
"A legkegyetlenebb hazugságot sokszor a hallgatás fejezi ki."
(Robert Louis Stevenson)
"Az élet nem olyan egyszerű. Semmi sem egyszerű: a hajnal sem, mikor a nap aranyhegyű dárdái szétverik az éjszaka fátylát s az alkonyodás sem, mikor meghalnak a fények. Az ember megszületik anélkül, hogy kedve volna hozzá, s hajnalok és alkonyodások szeszélyes játékában cserélget örömet és bánatot, épít és rombol, ostobaságokat és bölcsességeket mondogat váltakozva."
(Wass Albert)
"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről,
hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt
és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor
láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás
vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm
pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben
a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását,
és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.
Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél,
ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye,
az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste ,
minden apró titka a szemében van."
Emlékszel? Annak idején megígértük magunknak, hogy mi nem leszünk „olyanok”. Hogy milyenek? Hát szürkék, kockák, „mindegy, milyenek”.
Emlékszel? Ígérgettünk, fogadkoztunk, hogy velünk máshogy lesz. Hogy nem hagyjuk! Hogy lesz egy tégla a világ falában, ami csak a miénk. Amire a mi nevünk van írva. Ami miatt elhisszük, hogy nem volt hiába megszületnünk. Felnőttünk. Elveszítettük a játékainkat, elcsereberéltük az álmainkat, másnak kellett odaadnunk a tündérkoronánkat, az üvegcipellőnket. Fájt? Fájt.
Egyszer csak egy felnőttvilágban ébredtünk. A szemembe mondták, hogy nem vagyok már gyerek. Hagyjam a ruhatárban a szárnyamat, ez itt a valóság, most mutassam meg, mit tudok. Lett éves rendünk, heti rendünk, napirendünk, rendesek lettünk, vagy legalábbis megpróbáltunk törekedni a rendre, mert elvárták tőlünk. De odabent,amikor egy pillanatra magunk maradunk meg tudjuk állítani az időt. Ott magunk vagyunk. Olyanok, amilyennek látni szeretnénk magunkat. Nincsenek határok, feladatok, kócos falevelek, kiszáradó virágok, dobozos kaják, bukó tőzsdeindexek. Ott csak mi vagyunk. Meg a kastély, meg a létra, meg az ablak. És minden ablakban mi állunk."
"Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet. "
Weöres Sándor
"Keverd a szíved napsugár közé,
készíts belőle lángvirágot
s aki a földön mellén viseli
és hevét kibírja, Ő a párod. "
Weöres Sándor
"Szerelmes volt. Furcsán és bolondul volt szerelmes, hiszen furcsa és bolond ember volt ő maga is. Az élete értelmét látta meg ebben a szerelemben, és hitt benne minden felszabadult hitével, azzal a megkínzott, szomorú hittel, amit már olyan korán rongyosra tépett az élet rosszaságainak sok kis tüskebokra."
(Wass Albert)
"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
Weöres Sándor
"Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a szerelemnek nem lehet parancsolni. Ez az emberiség egyik nagy tévedése! A szerelmi fellángolásunkat ugyanúgy lehet nevelni, irányítani, mint bármi mást: szülőt, testvért, kutyát vagy matektanárt. Azt kérdezitek: hogyan? Egyszerű. Önmeggyőzéssel. (...) Csupán őszintén kell válaszolni néhány kérdésre. Vajon a sok millió ellenkező nemű közül miért pont ő tetszik? Mert szebb és csinosabb mint a többi? Na, bumm! És akkor mi van? Vagy talán mert látszik a szemén, hogy okosabb is? Hát igen. Véletlen adottság. Nem az ő érdeme. Így született. Vagy talán nem két lába, két keze és egy feje van neki is, mint a többieknek? Nevetséges! Pont olyan, mint más. Ilyeneket kell mondogatni magunknak szépen, lassan, nyugodtan, miközben közeledünk a kiválasztott személyhez, hogy bebizonyítsuk: minket nem vakít el a szerelem. Vagy talán az számít, hogy ha látjuk a kedves személyt, kiszárad a szánk, kiguvad a szemünk, remegünk, mint a kocsonya és a szívünk ki akar ugrani? Röhej! Ez csak biokémia! Az a helyzet, hogy az adrenalin-szintünk, vagy mi az izé emelkedik. Meg a vérnyomásunk. Meg a cukrunk. Ez kérem tananyag! No, most aki mindezt bölcsen és pontosan átgondolja, az a szerelmi fellángolást könnyedén kézben tudja tartani."
(Nógrádi Gábor)
" Kezet csak megfogni szabad....
Elveszíteni vétek...Ellökni átok...
Egymásba simuló kezek tartják össze
Az Eget,s a Világot. "
/ Albert Canus /
"Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben " (E.E. Cummings)
"Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna."
(gróf Széchenyi István)
Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel, ébredek,
Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra, nem várok dicsőítő szóra,
Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra.
Csak egy csalódott lány vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled.
Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha a tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a srác akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
És így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám,
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám.
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké,
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél.
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben,
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.
"Akinek nyugtalan vágyai vannak, az nem boldog. A boldogság az, amikor nem vágyunk semmire."
Wass Albert
Jó annak akit szeretnek, aki hiányzik valakinek.
Akit gyakran hívnak, akit sokszor keresnek.
Aki még félig másban él, akiben nem céltalan a remény.
Aki tudja, várják valahol, akit valaki szelíden átkarol.
Aki élhet egy másik emberért,
Akinek nem kell sírnia egy másik emberért.
Akinek nem kell sírnia egy apró kis támaszért,
Akiben nem kételkednek soha,
Aki megnyugodhat, ha távol is otthona.
Aki igazat mond és van aki elhiszi,
Aki megóvja, s kiben újra megtanulhat élni.
Tudd meg, szabad csak az, akit pénz nem butít, fény nem vakít.
Aki szabadon, nyíltan gyűlölhet, szerethet, a látszatot lenézi, meg nem óvja, nincs félteni s titkolni valója.
Szia Zsóka54!
Nagyon igaz ez a "női értelmező szótár"!
További szép napot!:)
Női értelmező szótár
Igen = Nem
Nem = Igen
Sajnálom = Sajnálni fogod
Szükségünk lenne egy... = Szeretnék egy...
Ahogy gondolod. = Egyértelmű, hogy nem így kellene csinálni.
Csináld csak! = Ezt még nagyon megbánod!
Nem vagyok ideges! = Hogy a francba ne lennék ideges!
Olyan kényelmetlen ez a konyha = Szeretnék egy új lakást
Vennünk kéne új függönyt = meg szőnyeget, bútorokat és tapétát
Szeretsz? = Szeretnék valami nagyon drága dolgot kérni
Ugye, nagyon szeretsz? = Csináltam valamit, aminek nagyon nem fogsz örülni
Egy perc és mehetünk. = Órák kérdése és kész vagyok.
Jól áll ez a ruha? = Mondd, hogy gyönyörű vagyok!:):):):)
Én, akinek a szíve már órákkal elébb csordultig telt, kihasználva a magány korai perceit, keserves sírásra fakadtam. Hirtelen egy apró szőrös kobak préselődött párnám mögül az arcomhoz, füleit és orrát dörzsölgetve hozzám, azonosulva bánatommal és azon nyomban felszárítva könnyeimet.
Elizabeth Barret Browning
„Ástál már sírt, egyedül, az erdők között, valakinek, akit szerettél? Nem, persze. Hogyan is áshattál volna? Ne adja Isten, soha ne adja, hogy megtudd, mi az. Az ember kiméri: négy lépés hosszában, két lépés széltiben. Ennyi egy ember. Mindegy, hogy ki az, miféle ember. Öreg, fiatal. Kedves vagy gonosz. Mindegy az. Négy lépés hosszában, kettő széltiben. Ennyi marad az emberből, ha meghalt.”
Wass Albert