Idegrendszert meglehet erősíteni valahogy?Vitaminokkal stb. (tudásbázis kérdés)

Szia!

Egy régi kolléganőm mindig azt mondta: "Mindenkinek annyi dolga van , amennyit csinál magának!"

Szerintem Neked a dolgokhoz való hozzáálásod nem jó.Változtasd meg és nézd mindennek a jó oldalát! Annyira pesszimista vagy, hogy ez borzasztó!

Ha reggel egyedül mégsem tudsz elmenni, kapd össze a gyerkőcöket és menjetek el csak úgy! A gyereknevelés nem arról szól, hogy mindent fel kell adni.Ez az időszak az övék!

Szervezd át a napjaidat. Ne kelljen minden áldott nap főzni és vásárolni.Örömmel olvass meséket, verseket és játssz! Jusson időd a hobbidra és magadra. Ha a párod alig van otthon - tapasztalatból tudom milyen nehéz így - gondolj arra azért dolgozik annyit, hogy Te nyugodtan nevelhessed a 2 kis lurkót.Biztosan nem fog egész életében ennyit távol lenni ,hiszen később még nagyobb szükségetek lesz Rá. Ha ovi, suli jön és Te is dolgozol , Neki is kell lazítani és senki sem gép, hogy örökké bírja a strapát! Ezeket a dolgokat bizony meg kell beszélni. Biztos, hogy a gyerőcök is igényt tartanának apára...Nem irigyellek, mert ez nehéz időszak, de biztosan nem lesz mindig így! Tudom nem vigasz, de mi is sokan végigcsináltuk ezt, sokkal rosszabb körülmények között! Gondold végig a dolgaidat és rakd rendbe!! Csak pozitívan!!! :))

Ahogy látom a képeken 2 pici gyermeked van és fiatalon 27 évesen vagy otthon egyedül. SOkan felhördülnek akik ezt nem "igy " élik meg.

Én a nagyfiamnál voltam előszőr "ebben az állapotban". Én 25 évesen szültem. Panelban lakunk. Reggel 8-9re én már megfőztem, kimostam, felporszívóztam, utána pedig nem igazán tudtam magammal mit kezdeni. Sétáltunk, játszótereztünk a fiammal, de a sok anyuka az "okos" gyerekével és "zseni" gyerekével kiakasztott. Agyilag én teljesen leépültem, idegileg kivoltam és csak egy kinlódás volt otthon. Amikor visszamentem dolgozni, szinte napról-napra kivirultam és nagy nehezen sikerült felzárkoznom a normális emberek szintjére. A másodikkal 33 éves voltam és elkezdtem a főiskolát, szinte repültek az évek és én is másként éltem meg a dolgokat. Nem voltam állandóan a gyerekkel a férjemnek is ki kellett vennie a részét a munkából, neki is többet kellett lennie a gyerekekkel. Eljutottam fittnes terembe is. Kimondottan jót tett. Aztán vége a sulinak és a férjem ismét magamra hagyott a gyerekekkel és dolgozott látástól-mikulásig, hogy "nekünk" jobb legyen. Eredmény?: Én teljesen kikkészülte, "pánikbetégség" szerűségem lett, a férjem cukor beteg lett... Igy kénytelenek lettünk váltani. Többet foglalkozni magunkkal és egymással is. Lassan 1,5 éve próbálom én is helyre tenni magam, de ez csak úgy megy, hogy a férjem mellém állt teljesen :))

Neked is szt ajánlom, üljetek le és beszéljétek meg a dolgokat, még mielőtt nagyobb bajok lesznek. Ha, 10-re megy a férjed, menj el akkor reggel usziba vagy konditerembe egy héten 3-4 szer. Oda eltudsz menni a reggeli órákban is ilyenkor legalább kevesebben is vannak, hidd el megérei, csak az sokat segít, hogy egyedül kimozdulsz, probáld ki:))

Mozogj, és próbáld a fejedet másra használni. A lényeg, hogy ne sajnáld magad! Attól csak rosszabb lesz neked és a családodnak is.

Sokan vannak hasonló vagy ennél még rosszabb helyzetben.

Ez ilyen kismamás depresszió. De nyugodj meg, mert soha nem múlik el. Más is kel korán és dolgozik egész nap a munkahelyén, akár este 8-ig is. Utána hazamegy és ellátja a családot, aztán másnap folytatódik az egész mókuskerék elölről.

Vagy megszoksz, vagy megszöksz, de ne kényeskedj.

Igen sajna ez nagyon ismerős:(( Én nagyon sokat "pánikolok" a gyerekeim miatt. Nehogy valami baleset érje őket, nehogy megtámadják, nehogy.... minden negatívúm eszembe jut, ami egy "normális embernek" nem jut az eszébe:( Ha valami negatív dolog ért, akkor éjjel többször végig játszom magamban, nehezen tudom feldolgozni a dolgokat:((

Amikor mozogsz akkor nem jár ilyeneken az agyad,szinte kitisztulsz:) próbáld ki. Konditeremban vagy otthon vagy csak egy erős séta lépcsőzés erejéig:))

Ez a bajom a dokikkal! Mindenre valami bogyó, mert az legalább a tünetet kezeli. De hogy mik lesznek a mellékhatásai, mi lesz, ha abbahagyom, arra már nincs válasz.

Szuper, hogy volt erőd még a kellemetlenségek ellenére is átvészelni a kritikus időszakot. :)

A kád szupi klassz, én nem olvasni szoktam, hanem gyertyákat gyújtok, zenét hallgatok és csak úgy vagyok :)

Igen , nekem is ez volt a tapasztalatom, amikor a dokik erőltették a nyugtatót. Én frontint szedtem :( De, harmadát annak amit a doki javasolt. Igy is a belsőfeszültség megmaradt csak szinte egy ködfelhőn át láttam magam és teljesen belassultam:( Azonkívűl a végén egyre csak emelni kellett az adagot mert nem tudtam aludni és amikor egy kicsit sikerült úgy keltem fel, mint akit agyon vertek:( Nagyon nehez tudtam leállni róla. Hetekig nem aludtam szinte semmit sem éjjel, ahogy elkezdetem rendszeresen gyalogolni javult a helyzet:))

Most már bizony végig alszom az éjszakákat és van hogy délután is tudok aludni pihenni. Én sokat olvasok az is nagyon segít:)) Befekszem egy forróvizzel teli kádba és olvasok, ilyenkor a férjem van a gyerekekkel, hogy én nyugodtan tudjak pihizni:))

Nagyon sok mindennel, vannak kifejezetten ezt elősegítő termékek, pl. mikroalgák és még rengeteg mindent.

De még ezek is csődöt mondanak, ha az ember a táplálkzási szokásain nem változtat. Továbbá a stressz is savasít. Nézz utána, rengeteg anyag van a neten, kiadtak több könyvet is, pl. a Lúgosítás csodája. Akkor is működik a módszer, ha nem veszed meg a könyv által baromira istenített "zöld löttyöt".

Számtalan dolog felboríthatja az alvásfázisokat. A változó kor még jóval odébb van, valószínűleg nem az okozta a nem alvásomat :))Egyébként már arra is léteznek hormonmentes, természetes készítmények, amelyek ezek mellékhatásait minimalizálják.

Az altatók viszont bizonyítottan felborítják az alvásfázisokat, függetlenül az életkortól.

Alváshiányon nem azt értettem, hogy egyáltalán semmit nem aludtam, hanem azt, hogy olyan rosszul, mitha egyáltalán nem aludtam volna.