És ha nem változnak azok a dolgok, amik miatt nem működik, akkor én sem tudok kifordulni magamból, és más ember lenni. Ugyanazok a problémák ugyanazt váltják ki belőlem mindig.
De olyan nehéz elengedni.Most is legszívesebben felhívnám és megmondanám, hogy ez egy agyrém, és jöjjön haza. Persze nem teszem, mert nem vagyok egy idióta, de borzalmasan hiányzik!
És ha holnap elcsapja egy autó valamelyikünket? Olyan rövid az élet, örülni kéne, hogy megtaláltuk a másikat, és nem veszekedni. Csak ha ő nem akarja eléggé? Vagy nem?
Ha megpróbáljuk törni magunkat egy-két hétig megy, de aztán ahogy a másik nem úgy reagál az igyekezetre, ahogy kéne, borul a bili. Már sokszor szakítottunk és kezdtük újra, de most nagyon elszántnak tűnik:( Azt beszéltük meg, hogy elmegyünk jövő héten párterápiára, hogy segítsenek eldönteni, van-e értelme küzdeni.
-hát én szerintem ha valakit szeretünk az hiányzik és nem tudunk nélküle élni és a meg szokás már az amikkor szeretünk valakit egykor nagyon de ez már nem szerelem csak szeretet
Szakítófélben vagyunk 7 év után a párommal.(együtt is éltünk 6 éve) Tulajdonképpen szakított is velem egy hete, de rá két napra beszéltünk és azt mondta, hgy nagyon fél, hibát követünk el, de nem bírja, hogy folymatosan bántjuk egymást (állandóan veszekedünk:( )Hogyan dönthetnénk el, hogy csak ragaszkodunk, vagy szeretjük még egymást? Hogy van-e még ebben a kapcsolatban annyi, hogy újrakezdjük?