Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Nem is szereti. A vaníliát viszont igen, és néha megeszi a vaníliapudingot. Ebbe is "olyasmit" kért.

Különben, a pókra visszatérve, a látvány tényleg olyan volt, mintha bekapta volna. A lepke sem volt kicsi, úgy másfél centis körül, nagy darab. Napok óta próbáltam már megfogni, hogy kivigyem, de a pók elől nem tudott elbújni. Ahogy megragadta, a lepke nagy része eltűnt, csak a szárnyai csücske látszott ki. Sajnálatomra hátrálva el is cipelte rögtön, nem láttam belőlük többet.

Egyébként azt is sajnálom, hogy elfogult vagy, mert szerintem lehetne beszélgetnünk is csak úgy simán.

Valakinek elhitted, hogy valami beteges elméjű egyén vagyok, aki itt kotlik és marhaságokat beszél. Pedig nem. :D

Briell, tanácsot kérnék!

A fiam látott a fagyos-kocsi reklámjában csokis borítású, krémmel töltött "berliner"-t. Mondta, hogy azt én biztosan olcsóbban kihozom házilag.

Most azon gondolkodom, hogy szerinted a sütőben sült fánk tésztájával sikerülhet? Házi, besamel alapú vaníliakrémet gondoltam bele, csokimázzal meg majd a sülés után vonom be persze.

Hozom a sütőben sült fánk receptjét, többször sütöttem már, és szeretjük, hogy nem az az olajos.

"Pihe-puha fánk sütőben sütve

50 dkg finomliszt

5 dkg margarin

7 dkg cukor

3 dkg friss élesztő

2 db tojássárgája

3 dl tej

15 teáskanál lekvár/ dzsem

Langyos cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, közben egy tálban a lisztet, a puha margarint és a tojásokat elmorzsoljuk. A felfuttatott élesztőt is hozzátesszük, és dagasztjuk. Ha ragad, akkor még egy kis liszt mehet bele.

Konyharuhával letakarva duplájára kelesztjük. Ezután átgyúrjuk, és kb. 2 cm vastagságúra kinyújtjuk. Közepes méretű pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Nekem kb. 30 db lett ebből a mennyiségből.

Sütőpapírral kibélelt tepsire rakosgatjuk szellősen, mert még kelni fog. Stampedlis pohár aljával mélyedéseket nyomunk a közepébe, ebbe tesszük a kb. mokkáskanálnyi lekvárt. Előmelegítjük a sütőt. Közben még a tepsiben hagyjuk kelni a fánkokat. Gázsütőben 160-165 fokon kb. 20 perc alatt kész. Jó étvágyat."

Nem éppen hó végi, de fizetésnap táján egyszer meg lehetne kockáztatni...

Aha, idejött felvilágosítani. :D

Ráharapott és elhurcolta.

Idejöttél belém kötni? Biológiából nehéz lesz.

Aha, bekapta.:)

"A legtöbb pók rendelkezik erős emésztőnedvvel, amelyet az elkábított zsákmányba fecskendez. Ez az erős váladék feloldja a préda szövetállományát. Ezek után a pók egyszerűen kiszívja az elfolyósodott szerveket. A legerősebb emésztőnedvvel rendelkező fajok nem csak a lágy szöveteket képesek feloldani. A pókok csupán folyékony halmazállapotú táplálékot vesznek fel."

Nem tudom! :D

Elég ijesztő volt a kis jelenet, kár, hogy váratlanul ért. A pók sem volt kicsi, a lepke sem.

És ennek a póknak kifejezettem ragadozó ábrázata volt. Habár igaz, a macska is ragadozó... :D

"a pók azért még nem eszik zabot nálunk se"

Még? :D

Bizony, gondoltam is, ha Te ezt látnád!!! :D

No az előbb meg itt repkedett egy nagy lepke megint a monitor körül. Napok óta itt van már, de nem bírtam még megfogni se.

Hát erre látok egy nagyobbacska pókot előjönni. Beszaladt a naptár mögé.

Utána a lepke előjön, szintén ott valahol szokott eltűnni a kis asztali naptár körül. De most furán mozgott. Hát előszökken a pók is, és lesi! Biztosan ő harapta meg. Mikor látta hogy a lepke már gyengül rárontott és bekapta. Nem láttam jól, mert elhátrált vele, elvitte. A monitor mögött jól elfért valószínűleg, a vezetékek közt.

Szóval azt akartam mondani, a pók azért még nem eszik zabot nálunk se. :D

Én ma olyan jót nevettem, Vancsa jutott egyből eszembe.

Zörög valamelyik macska valami nejlonnal. Végül eszembe jutott, hogy a bontatlan kutyaeledel-szalámit is elcsomagoltam tartaléknak, na biztos azt bontogatja valamelyik!

Ugrottam fel, hogy szétcsapok.

Hát kérem: a szintén félretett bontatlan zabpelyhet kóstolgatta a macska! Kiszakította a zacskó sarkát, és eszegette a zabpelyhet!

Pedig kapnak rendesen enni, és tessék... :D A zab kell neki! :D

Hogyne, olyan dúsra emlékszem, hogy alsó részét le szokták tépni disznónak, meg a sárgarépáét is, hogy szellős legyen.

Mostaninak a tetejéről alig merek szedni, nehogy elszáradjon :D

Leírom, amit tudok a petrezselyen veteményezéséről, még az Anyukámtól tanultam:

-korán vetni, volt, hogy februárban vetette, ha az időjárás úgy engedte. De márciusban feltétlenül vetni.

-a vetésmélység ne legyen több 1-2 cm-nél.

-nagyon sűrűre kell vetni, mert a kis "cérnácskák" egymásba kapaszkodva tudnak kibújni a földből. Igaz, hogy utána ritkítani kell, de mindegy, ez fontos.

-ha száraz a föld, akkor belocsolni a kihúzott rónát, és utána szórni bele a magokat.

-az elvetett magok rónáit nagyon alaposan megtaposni, hogy tömörödjön felette a föld. Régen még le is hengerelték.

Én az összes tanult dolgot be szoktam vetni, de már évek óta olyan kis semmiségek kelnek ki, már ami kikel.

Régen ez a "tudomány" mindig bejött, gyönyörű gyökerek teremtek, a zöldje meg annyi volt, hogy szinte kaszálni lehetett volna. Locsoltuk akkor is, most is.

Szerintem a vetőmaggal van baj, meg ez a hatalmas hőség, ez régen nem volt ilyen kegyetlen.

Petrezselyem nálunk is sínylődik, pedig locsolni is tudjuk. Elsőt márciusban vetettem, nem kelt ki. Ráfogtam, hogy talán hideg volt még, hátsó kertben áprilisban megismételtem, május elsején újra. Az a pár szál, ami kikelt a másodikból, most kb. 15 cm-es. Gyökere, akár a cérnácska, pedig nem látszik betegnek.

Mondjuk amióta műveljük ezt a kertet, azóta ilyen, 15 éve.

Sárgarépa gyönyörű, és tök is jól bírja. Cukkini kevésbé, marha nagy bokor nő, rajta ezer virág, termés 1-2.

Beszéltem a zöldséges csajjal, elmondtam mi történt, csak hímelt-hámolt.

Emlékeimben dereng, hogy a bolti savanyított almapaprikán is éreztünk régen egy kis kesereséget, Guruljkának igaza van. No de ilyen keserű ízt én még soha nem éreztem!