Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Mekkora hűtőd van neked???

Nálunk biztos, hogy nem férne bele a kenyér! :(

"Kell egy kicsi takarítás utána,de nem vészes.Közben egyszer-kétszer kinyitottam a sütő ajtaját,hogy kicsapódhasson a pára,de semmi gondom nem volt,"

Igazából arra gondoltam, hogy a sütőben olyan cukros-ragacsos pára csapódik e a falakra, mint pl. a tűzhely feletti elszívóra (dolgokra) az a masszívan ragacsos, zsíros, poros réteg, amit úgy utálok lemosni.

Tudom-tudom gyakran kell mosni, de én már a vékony filmrétegtől is rosszul vagyok!

:))

Nekem a fiam olyan gimibe járt ahol nem volt ebédlő, következésképpen ebédlehetőség sem... :((

Azóta sincs.

És a férjem is itthon eszik. Szóval mese nincs, minden nap kell lennie főtt ételnek.

Már megszoktam...

Nem is beszélve róla, hogy mindég éhes kamasz fiúk mellett hamar megtanulja az ember, hogy a szendvics nem kaja, csak időszakos éhségűző...

Az alap cibere nem gyümölcsös:

1 liter búzakorpa

3 liter forró víz

1 szelet teljes kiőrlésű kenyér vagy 1 dkg élesztő

Leforrázzuk a korpát, amikor már nem túl meleg, mehet bele a kenyér/élesztő. Letakarjuk konyharuhával, meleg helyre tesszük. Naponta egyszer-kétszer megkavarjuk, ha a tetején hab képződik, azt leszedjük. 3-4 nap alatt savanyodik meg, akkor leszűrjük és hűtőben tároljuk vagy felhasználjuk. (Mentával ízesítve vagy akár nélküle, üdítőként is ihatjuk.) A megmaradt korpát újra felönthetjük meleg vízzel, állítólag hamarabb megsavanyodik.

Leveseket savanyítottak vele.

Más vidékeken a híg szilvalakvárt nevezték így. Vagy az ebből készült levest.

Tágabban értelmezve a gyümölcslevest értjük alatta, tejföllel savanyítva. (Habarva)

A keszőcét nálunk cibereként emlegették!

Ezt a kifejezést ismertétek?

Egészségetekre!

Én is remélem, hogy még egyet fürödhetek az idén. (Kétszer voltunk, de az évi egyet megdupláztuk.) Vettem a kicsinek egy úszógumit, nagyon élvezte, mindent megért. :)

Nekem is maradt holnapra ételem. Holnap kezdődik nálunk is a napközi, így a főzés egyik része meg is oldódik. :) Az enyém meg lényegesen egyszerű.

Ma "mindent bele" leves készült brokkoli torzsájából, sárgarépából, zellerből, 1 szem krumpliból, zöldborsóból és gríznokedliből.

Halvány, petrezselymes, paprikás rántás színezte a levest. Mint az ilyen jellegű ételek általában, ez is nagyon finom lett!!! :))

Utána jó lecsós csirkepöri volt nokedlival és hagymás paradicsomsalátával.

Ebben több munka volt mint a tegnapiban, de tegnap eljutottam a strandra - idén harmadszor! :)) De jóóó volt!!!!

És a mai kajából persze maradt holnapra is bőven! (Ha szerencsém van, akkor még keddre is! :)))

Sziasztok!

Tegnap a maradékfelhasználás jegyében megettük a krumplifőzelék utóját, csak egy adag rántott párizsi készült hozzá.

Viszont a felének a panírjába ( a morzsába) tettem zabpelyhet is. Jó ropogós lett, de valahogy elízetlenítette a bundát... Meg kellett sózni , pedig a másik adag pont jó lett utólagos sózás nélkül is. Szóval, mégsem volt olyan jó ötlet. :((

Igen, erről van szó. Végre a szüleim is minden évben elmennek egy hétre nyaralni, s egy-két kisebb kirándulásra. De komolyan mondom egyetlen egyszer voltunk együtt nyaralni, amikor én 5 éves voltam.

Meg is fogadtam, hogy a kicsi lányt minden évben elviszem és igazi gyermekkora lesz. Mondjuk nem is panaszkodok, én mindig jól elvoltam a könyvtári könyvekkel. :)

Munka, spórolás:

Tizenegynéhány évvel ezelőtt volt egy aranyos, huszonéves fiatal kollégám. Feltűnt, hogy a legnagyobb nyárban is csak 1-2 napokat vesz ki az éves szabadságából.

Ahogy jobban megismertem, kiderült: a szülei nagy házában, együtt laknak. A srác akkor még fiatal házas volt. Egy szem testvére akkor külföldön dolgozott, ritkán járt haza.

A család a hagyományosan paprikatermelő faluban több fóliasátor alatt termelt paprikát. Az 1-2 napos szabadságok idejét az ezzel kapcsolatos munka határozta meg. A legnagyobb munka a szedés ideje volt, nem volt mindegy, mikor és mennyit szednek, hogy időben a nagybanira kerüljön.

Kérdeztem a srácot: van-e ideje valamennyicskét elkölteni abból, amit így keresnek? Mert minden családtag a "pénzkereső fő foglalkozás" mellett csinálta ezt. Elmennek-e a feleségével legalább egy helybeli vagy közeli vendéglőbe néha, egy vacsorára együtt? - Nem, mert a 3 műszak után akkor is fáradt, ha nincs dolog a paprikásban. De olyan jól keresnek így! És a bátyja helyett is kell dolgozni, aki ugye kiment...

Kérdeztem, hitetlenkedve: akkor áll nálatok a pénz és nem használjátok fel? Kicsit belegondolt:- nem, mert a szülői házban is megvan már minden...

Később véletlenül megismertem az édesanyját is. megtudtam, hogy a fiú elvált. Azóta nem hallottam róla. Remélem, egészségesek legalább. Az édesanya is egy remek teremtés volt. Tényleg remélem, hogy megvannak, és legalább egy családi vakáció erejéig mégis költöttek valamit az elvakult munkadühvel keresett pénzből.

Az ember tehetetlenségében el-elszomorodik, de aztán megy tovább az élet. Boldog születésnapot anyukádnak!

Próbálj csak a pozitívumokra figyelni, nekem szokott segíteni ha nagyon rossz kedvem van.

A szüleim már a következő generáció: apum családja gazdálkodott, anyumé nem. Ők már munkahelyre jártak, anyum ki nem állhatja a mezei munkát. A tegnap a mezőn rosszul lett, addig amíg el nem sötétült előtte minden, nem mert szólni, mert félt attól, hogy apám mit fog szólni, mert apám addig dolgozik, amíg összeesik s ezt elvárja mindenkitől. Igazad van, mentalitást nem fog váltani, ő az ágyból is ugyanúgy meg fogja szabni másnak a napi normát, mint ahogy nagymamám, az ő édesanyja tette négy évig míg agyvérzés után gondoztuk.

Viszont van amiben már váltott: a legtöbb földet kiadta bérbe, a kaszálógépet letette, a lovat eladta. Talán mégis van remény....

Meg nem terhelhetem le őt később sem saját magammal, attól még nem biztos, hogy sikerül kiküszöböljem, de legalább megteszek amit tudok. Ezt hiányolom a szüleimből. Mindketten cukorbetegek nem diétáznak, túlsúlyosak és nem vigyáznak magukra. Saját maguk rontják az életminőségüket. Nagybátyám kórósan elhízott rákos beteg, egyelőre fel sem tudom fogni, hogy hogyan fogjuk gondozni, amikor ágyba kerül. Mert nála már sok más lehetőség nincs, sajnos.

Na jó, beszéljünk vidámabb dolgokról: gyümölcslevest főzök, s másodiknak csirkecombot vajas krumplival, nekem meg csak csemege uborkával.