Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetés)

Ha meg tudják.

Amelyik malac tenyésztelepen születik és onnan is viszik levágni, életében sem lát még füvet sem, nemhogy lovat.

Biztosan kispórolható, de az állaga kedvéért az első sütésnél nem változattam a recepten.

Nálam már ennyi liszt is sok. :D Nem számoltam, mennyi lett belőle, mennyi csúnya gyors szénhidrátot eszünk vele, egyszer-egyszer nálunk elmegy. :D

A zárt tenyésztelepeken van, és a turkálást pótolja. A malackutricákban használatos leginkább.

A tapasztalatok szerint javítja az állatok közérzetét, csökkenti az agresszivitást, javul még az étvágy is.

No de lépjünk túl a malacokon.

Illetve nekem malacom volt, hogy a kistarcsai kórház szemészetét választottam mint TB-s lehetőséget (a lézeres kezelés maszek alapon helyett, szemenként tízezerért)... mert LÁTOK.

Ráadásul egy betegtárstól remek olcsó sütireceptet kaptam, már ki is próbáltam és remek. Az a külön jó benne, hogy átlagban meg is van itthon minden hozzávaló.

Kis kevert tészta. Géppel pillanatok alatt kikeverhető, de fakanállal se gond.

Hogyaszongya:

Három tojást kikeverünk 25 deka cukorral. Belekeverünk 30 deka lisztet, 3 dl tejfölt, egy citrom reszelt héját, egy zacskó sütőport.

Kikent-lisztezett tepsiben kisütjük. Magas tepsiben sütöttem, finom lett!

Most csak fahéjas cukorral szórtam meg a tetejét, a betegtársam a mindenkori idénygyümölccsel rakja ki a tetejét, vékonyra szelve.

Hát tényleg finom, és még "hó végi süti"-nek is elmegy. :D

Látni (pl. osztrák cikkeket) szabadföldi sertéstartásról is, ahol felhívják a figyelmet a nagy területigényre. Leírják, hogy kíváncsi, értelmes és csoportban élő állat, hogy 12 évig is elélhet.

Fordítottam sertéstelep építéséről cikket. A német cikkben szerepeltek a malacjátékok, amik a padlózatba vannak rögzítve, fém rugós, de gumiba öntött, bökdöshető és "turkálható" dolgok. Magyarul annyira ismeretlen, hogy még neve sincs!!! Pedig ahol ilyen van az istállóban, sok hasznát tapasztalják.

Hogy a disznó szeret dagonyázni, az nem teszi koszossá, az a szükséglete.

De lehet másképpen is tartani, mint hogy a szalmát heti egyszer cserélik, hogy a hígtrágya nem tud elfolyni, és hogy a vályút még slaggal sem csapatják le és vastagon áll rajta a rákövesedett moslékmaradék. Akkor talán kevésbé is lesz a szerencsétlen "koszos" meg "tisztátalan állat".

Engedd el....:)

Nyugodj meg, mert az megnyugtat!!:):)

(Fiam híres mondása)

Ha lesz a jószágnevelésben gyakorlatod, akkor majd megvitatjuk a dolgot:)

Addig meg jegeljük...:):)

Egyet sem neveltem fel, mert nem vágnám le. (Pláne hogy 30 évvel ezelőttig Pesten éltem.)

Tudom, hogy gazda és gazda között is sok különbség van. Nem tudom, a hivatkozott hozzászólásomat miért érezted bántónak.

Igenis ökölbe szorul a kezem, mert nem egy ólat láttam már, amiben megfordulni is alig tudott a disznó, és hallottam a kijelentést, hogy a disznó koszos állat.

Ha jól olvasom a soraidat, nálatok másképpen volt a tartás. Akkor mi a baj?

Huhh...:)

Neveltem csirkéket, a legjobb kaját, bekevert darát, tiszta ólat, friss vizet, frissen kaszált zöldet,...szóval mindent megadtam nekik.

De levágni mindig a Férjemnek kellett őket!

Egyszer mégis megpróbáltam lenyiszantani....Háááát..

A csirke feje, a teste, és a nagykés három irányba repültek!

Én meg sikítva rohantam el!:):):)

Nem, én ölni képtelen vagyok.

Hatalmas állat barát vagyok.

Van egy németjuhászunk, és az ismerősök mindig mondják, hogy nálunk szeretnének következő életükben kutyák lenni!:)

Mert ha hideg van, akkor behívom a kandalló elé melegedni.

Ha meleg van, akkor a klímás lakásba invitálom hűsölni.

Külön főzök neki.

Ha meg épp májas kenyeret kap, akkor még arra is ügyelek, hogy a májast lefelé nézve adjam a szájába, hogy ne tapadjon fel a szájpadlására.:):)

Minél inkább sajnálod, annál nehezebben "múlik ki". Akkor légy lelkiekben erős, és tudd, hogy a családnak, jusson eszedbe, hogy nem másért, ezért a célért tartottad, etetted...

Én is szeretem az állatokat! És azt mondom, hogy amíg él, meg kell neki adnunk mindent, ami ahhoz kell, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. De amikor eljön az az idő, aminek el kell jönnie, mert ez az élet rendje, akkor a család az első, és nekünk kell erősnek lennünk, hogy képesek legyünk megtenni!

Olyan 10-12 éves voltam, amikor egyedül kellett levágnom a vörös kakast, előtte mindig édesanyám vágta el a torkát. De az apai szigor ellen nem volt menekvés!

Guruljka! Halkan kérdezem...hány malacot neveltél fel?

Mi egy pár éven keresztül bérhizlalással foglalkoztunk 8 óra munka és 2 gyerek mellett, anno. Kemény évek voltak, güriztünk eleget.

1000 (ezer) db pocát neveltünk fel.

Nem beszéltem levegőbe hidd el....én nem elképzelésből vagy könyvekből ismerem a dolgokat, hanem megtapasztalásból, tehát nem vitatkozom veled!

(Gondosabb gazdákat nemigen láthattál tőlünk, ezt még hozzáteszem...)

Szóval, ha utánam csinálod, akkor jogos a felháborodásod. De csak utána!!

Én sem vágtam soha el semminek a nyakát .

Fiatal asszony koromban bedugtam a mosógépbe mert nem volt szivem levagni.

Igy paprikáskrumpli lett az ebéd.

A suliban mikor tanultuk az életmentést szabad légut biztositást ,hol kell a torkot bemetszeni az más.

Ott életet ment az ember.

De direkt ölni na az már nem mety☺

volt itt a faluba 1 kismalac , a gazdája a házba tartotta , 1x kereste és az ágyba talált rá :D :D akkor már nagy disznó volt és nemsokára levágták :(((((((((((( nem lett volna szívem hozzá ! tisztába vagyok vele , h az ember azért tart állatot ........de ......ha ennyire közel áll hozzá ? én azt nem tudnám levágni :( :( ahogy a csirkét se .....inkább eszem zsíroskenyeret v még inkább pirítóst :)

van 1 pici öreg kotlósunk , sok évvel ezelőtt egyik kolléganőm hozta , mert nekik minden évbe több tyúk is megkotlott , és ez a kis vacak japánkeverék már nem kellett , sose rakhattunk alá még 10 tojást se , mert kilógott a feneke alól :) de az a néhány kiscsirke ami kikelt az megtapasztalhatta az anyai gondoskodás minden percét :) nemtom meddig szokta vinni a kicsiket a tyúk , de ez a kis vacak 2-3 hónapig is elpátyolgatta őket :) és nem 1 olyan év volt h 2x is kotlott és fel is nevelte őket :) na őt nem engedném levágni :) ő az örökös kotyi , olyan pici , h max a kutya lakna jól vele , de már öreg , mint az országút , meg se főne :( a tyúk életkor végső határáig élhet :)

"Hasított, párosujjú patával rendelkező sertés, gömbölyded, zömök testtel, rövid lábakkal, vastag bőrrel, hosszúkás, lekerekített pofával, szájában 44 foggal. Színe általában fekete, bár foltos és fehér példányok is előfordulnak. A kifejlett egyedek súlya kb. 62 kg körül van. Viszont vannak 100 sőt 120 kg-os példányok is. Teste rövid. A gerinc meggörbül a lábak pedig rövidek ezért a has majdnem a földig csüng. Innen ered a nevük. A laza bőrön számos gyűrődés található, de vannak feszes bőrű egyedek is. Szőrzetük egyenletesen nő. Különösen tömpe orra és a mély redők az állat pofáján egzotikus külsőt ad neki."

Nekem ez túl egzotikus, én egy törpe fajtára gondoltam, aminek nem csüng a hasa.

[link]