Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetés)

...mint 1 normális háztartásban !!! ahol laknak :)

... volt régen 1 kolléganőm 2 évvel volt idősebb nálam , amikor én 16 voltam ő 18 és akkor ment férjhez , hát tőle volt mit tanulni !!! de dolgozott is , mint a kisangyal !

ő volt az egyik véglet .... Bundyék hajdani szembeszomszédja + a másik / azt mondják : ...valaki azért , mert otthon azt látta... /

Lehet, hogy nem jól írtam. Nem szoktam csak fél fej káposztát venni akár fehér, akár kelkáp. És az a fél fej kb. 0,5 kg.

Azt a felet főzöm meg kétféle módon, és mindkettő 2 napi ebéd, vagyis összesen 4 napi ebéd a fél kg. káposzta.

... a 4 közel 2 méteres pasit ...

... közbe + a fiai egyike se lett józan életű , Bundyt kivéve , mind alkoholista lett , mint az após :( :( pedig ideig óráig még szorgalmasak is voltak a fijjjjúk , mint Anyósom :)

Az én nagymamám is járt piacra. Vitte a túrót eladni, meg ami termett...

Ha vásárba kellett menni hajnalban, vittek magukkal. Hú, de nagyon fáztam mindig, pedig betakartak.

Egy beépített polc volt a konyhában, de talán az volt a lakás legmelegebb része. (A túloldalán a fürdőszobai fűtőtest volt a falon.) Még amit eleinte próbált is volna befőzni, összeaszalódott.

Éppen, mivel ablak nem volt a konyhában, lehetett volna ez a polc a másik falon is, a külső házfolyosóval határosan - a lakás belső tagolását még anno nagymama testvére csinálta nagyapámmal, hátnem háziasszonyi észjárással tervezték meg.

Nagymamám testvérei mind tanyán éltek, még villany sem volt arrafelé. Sokszor mentünk mamával hozzájuk, bele a pusztába, ha este értünk, mindig kerestük a fényt, amit a petróleumlámpa adott...

Állatokat neveltek, volt, hogy hetekig nem mentek boltba. Úgy emlékszem, a kamrában mindig volt minden, ami kellett. Befőtt, savanyúság, házi sajt, füstölt húsok, mindenféle zöldség...

Ősszel felfűzték a szőlőt, még decemberben is szemelgettük az aszalodott szemeket.

Nagyon meghatározó, hogy ki mit lát gyerekkorában. Volt, hogy pénzünk nem volt, de a kertben, kamrában mindig volt főznivaló...

Én átéltem szűk időket. Nem is egyszer.

Viszont sosem láttam éléskamrát, mert a pesti lakásban, ahol felnőttem, ott se volt. Itt sincs.

Ketten vagyunk, beeső vendég nem jár hozzánk.

Vehetnék éppen öt kiló tésztát, de minek? Hónapokig se fogyna el, foglalná a szűkös tárolóhelyet, a boltban jobban elfér.

Hagymát, ha néha kilósat veszek, a vége rendszerint rám rohad, hacsak a kutyakajába bele nem főzöm. Azért nincs itthon, mert nem esszük.

Krumpli szokott lenni itthon, kis mennyiségben. Azt sem lehet naponta enni.

Sokat gondolkodtam már, hogy miért van az, hogy az egyik embernél alig van otthon valami, a másik meg kisboltot nyithatna...

Ha nekem nincs itthon tartalék, akkor rettenetesen rosszul érzem magam. Mintha attól félnék, hogy éhezni fogunk, pedig soha nem tapasztaltam meg.

Nekem száraz fűszereim vannak. A keverékekre nem költök, legfeljebb ellesem az összetételét.

Póréhagymát még nem vettem, mert ha éppen volt a boltban, akkor nekem nem volt hozzá ötletem.

Paprikát a múltkor vettem kettőt, másfelet beledinszteltem a kajába, felet megettem - nagyjából, apróra vágva.

Az éves paradicsom-adagomat már megettem az idén, valamikor a nyár elején vettem vagy hármat.

Nekem valahogy nincs attól gusztusom valamire, hogy éppen szezonja van. Már az is nagy dolog, hogy az őszibarackot meg a sárgadinnyét megvettem.

Érdekes, mert a férjem életében az ő kedvéért mindig volt itthon savanyúság, akkor még néha én is ettem belőle. (A kovászos uborka kivételével.) Több zöldségfélét és főzeléket ettünk, mert ő szerette.

Ő meghalt, a fiunk amikor elvégezte a sulit, hazajött a koliból. Én addigra szépen lefogytam az eredeti súlyomra és véletlenül sem ettem zsírosat. Gyümölcsöt is csak mértékkel. A fiam viszont azt sem ette meg, amit azelőtt igen. elmaradtak a főzelékek is, mert kétfelé nem főzök - pedig lehetne.

Aztán jött nekem a suli, a fiamnak a munka, vagy a munkanélküliség, mikor hogy, és elkezdtem azt enni, ami éppen jött.

Meg is híztam, de valami lehet a háttérben, mert voltam már ennél súlyosabb, de ilyen hülye eloszlásban még nem volt rajtam túlsúly.

Fel kellene mennem a házidoktorhoz, de az életfelfogásommal ellenkező időben rendel.Pedig a laborleletem már nála van lassan egy hónapja.

Igen tudom, de az alap élelmiszerekről meg a fűszerekről is.

Most átgondoltam, hogy ha zsíros kenyeret akarnék enni, tudnék rá tenni sima hagymát, lila hagymát, pórét, piros aranyat, puszta javát, uborkát, paprikát, paradicsomot, savanyú káposztát, vagy megszórnám a millióféle fűszerem valamelyikével. Kapásból ez jutott eszembe, ami itthon van azokból. Egyébként fűszermániás vagyok. A kínai ötfűszer keveréktől kezdve az izsópon át a gyömbérig minden van. Meg többféle keverék. Sajnos, nem tudok ellenállni, és megveszem, még ha éppen akkor pillanatnyilag nincs is rá szükség. Le kellene szoknom róla, de hát van, aki a cipőket gyűjti, van, akinek a táska a mániája, vagy a sálak, nekem a fűszerek. No, azért egy kicsit a sálak is. :)

Tésztát azért nem tartok itthon, mert nem eszünk gyakran tésztát. Bőven ráérek akkor megvenni, ha olyasmit találok ki.

Végső esetben tudok gyúrni is, mert liszt meg tojás nálam is mindig van itthon.

Ja, só, liszt,dara,cukor...

Nagyjából ami elfér kamra nélkül. Krumpli is szokott lenni, legalább pár szem, de tulajdonképpen arról volt szó, mit tettem volna szívesen a zsíros kenyérre.

Dehogynem!

Nagyjából rendszeresen is, habár vannak olyan napok, hogy nem kívánjuk a főtt ételt.

Rizs, sajt, joghurt, kefir nekem is van itthon, meg zabpehely is, de valahogy egyik sem kompatibilis a zsíros kenyérrel.

A fűszerek közül egyedül a bors az, amit általában nem tartok. Ha mégis, akkor fehéret. Most éppen nincs.

Gyümölcs is akad újabban, habár csak én eszem, kíváncsi vagyok, a fiam örül-e a mai görögdinnyének.