Hölgyeim, mit tegyek? (beszélgetős fórum)
Pedig elég sok ember nem vállal másodikat (pedig tombol a biológiai órája..) ők is génhibásak, mert nem engednek az ösztönöknek?
gondolod hogy az igényeken lehet állítani? kizárt, ha nem érzi azt amit kell senkinél...egyedül marad és lehet, hogy számára ez a megoldás
Egy hasonlóan gondolkodó társ elég lenne. Sosem volt igényem sem rabszolgára sem bejárónőre.
A csak és kizárólag kéjnő sem a járható út. Persze ha az igényeink hasonlóak azon a téren az nem hátrány.
Vannak bizonyos igények amiket nem ad fel az ember. Ilyen pl a dohányos nő. Vagy a más gyereke. Ha ezeket feladom, az már nem is én vagyok onnantól.
Kihalna az emberiség, mert egy gyermek sem kéri magát a világra, mivel ilyenkor még kommunikáció képtelenek...:-) Viszont egy gyermek számos érték és élmény potenciális forrása. Az szülővé válás pozitív hatással van az egyén személyiségére. Az ÉN határai kitágulnak, és innen van az az érzés is, hogy "non omnis moriar"(nem hal meg minden). Megtanul önzetlenül szeretni a szülő. És a születő gyermek lévén a szerelem halhatatlanná válik. A gyerek az összetartó kapocs egyike lesz. Persze azt sem feledjük el, hogy egy gyermek mosolya, gesztusai, csodálata és vonzódása a szülei felé semmihez sem hasonlítható érzés, és semmivel sem helyettesíthető érték! Tehát több minden szól mellette, mint ellene!
Akkor lehet nekem is le kellett volna ostobáznom téged, mikor engem sértegettél.. aha értem.
Kihalna az emberiség, ha mindenkinek "ennyire józan" esze lenne!:-)))
És mit képzelnek mások, hogy sértegetésbe bocsátkozzanak velem? Ha szitkozódnak, mást nem tudok rá írni! Egy illemtankönyvet neked is szíves figyelmedbe ajánlanék a társalgási morál szabályairól!
Az első gondolatom, nekem is a SEHOL lett volna, aztán egy kicsit jobban belegondoltam és töprengni kezdtem.
Vajon mit is szeretnél te?
Társat?
Bejárónőt?
Rabszolgát?
Kéjnőt?
Vagy mindet egyszerre?
Ha képes leszel magadban meghatározni az igényeid és ezt sugározni a környezeted felé, előbb-utóbb megtalálhatod azt, akit keresel.
Ha mégse, akkor nincs más hátra, az igényeid kell a lehetőségekhez hozzáigazítani.
Másként egyedül maradsz!
Hagyd már ezt, tényleg! Van aki nem akar. És ezer észérvet fel tud mellé sorolni. A racionális gondolkodástól, határozott életcéltól még senki nem lett génhibás.....és ezt teheti mindezt úgy is, hogy esetleg van biológiai órája, csak több mellé a józan esze.....
..de mi most egy bizonyos génhibáról "beszélünk"..a többi jelenleg mellékes..
Ez nem is önzőség, hanem inkább lutri. Bennem is megvan ez a fajta félelem, hogy a mostani cselekedeteim hogyan fognak kihatni az ő jövőjére. Lehet, hogy tök sz@rul csinálok mindent, rosszul döntök dolgokban, másképp kellene... na de reménykedjünk, reménykedjünk:))
Nem irigyellek. Nekem a mostani "anyósommal" mázlim van, pedig be voltam tojva rendesen. Idősebb, elvált nő 2 gyerekkel piszok messze... fiús anyák rémálma.
ja 30 éves mamakedvence...ismerős...én meg vagyok a meny..elég szar ügy
Ja, és ez a lány/fiú nem jó Neked.... ne így csináld, ne úgy csináld.... nehéz dolog az egészséges leválás mindenkinek.
És akkor még ott van az, hogy ha a családok nem kedvelik egymást, mármint meny/vej/anyós/após, de az unoka miatt találkozni kell.... na az maga a borzalom lehet.....
Én igazából nagyon örülök, hogy egyezségre jutottunk a férjemmel ez ügyben. Ritka szerencse...
Igen, ez biztos nagy dilemma lehet, elhiszem....
Nekem meg fura, hogy valaki ennyire függ tőlem :S hogy valakinek ilyen hatással vagyok az életére és ha elcseszem vele szúrok ki, pedig aztán ő tényleg nem tehet semmiről
Igen, ez így van. Kiürül az életük, céltalanná válik. Úgy érzik, már nincs rájuk szükség. Rosszabb esetben rátelepszenek a gyerekeikre, nézd meg, hány 30 éves mamakedvence van.
Engem is leostobázott már :D De tudod, az emberek 90%-ának a véleménye hidegen hagy. Ő ebben bőven benne van.
És továbbgondolva a dolgokat férjem szerint pont ezért nem tudnak mit kezdeni a nők, mikor felnő a gyerek, mert vége van az irányításnak.....és azt mondja a gyereknek, hogy kezelhetetlen, holott csak nem tudja már irányítani....
Én nem húzom fel magam, csak azért álljon már meg a menet... hogy is húznám, mikor kb egy hete elmebajosnak titulált engem... :) ezután egy "ostoba" skatulya már nem oszt nem szoroz......
nehogy felhúzd magad rajta :) Az állatkertben sem zavarja az embert, ha a majmok úgy yiselkednek, ahogy. Örülj, hogy nem a családtagod :)
Ez érdekes... nagyon bólogatunk a férjemmel most... :)
Ostoba? Ki vagy te itt, hogy ilyen jelzőkkel illess másokat? Ha nem tudsz normálisan beszélgetni/vitatkozni/érvelni, akkor ne gyere ide!
Felelősség, az biztos. De az ovoválasztással csak azt szabod meg, kik közül választhat. Az, hogy a huszonsok gyerek közül ki lesz a barátja már rajta múlik. Na, ez se mindig könnyű, elfogadni a választását.
dehogy gond, csak kiakadt N., hogy úgy írtam, hogy "önzőség" a gyerekvállalás, mivel gyakorlatilag a legmeghatározóbb dolgok egy gyerek életében az anyján múlnak
például én elgondolkodtam azon, hogy azzal, hogy én választottam neki ovit -mert ugye ki más- meg majd sulit egy az egyben eldöntöm helyette, hogy kik lesznek a barátai és nekem ez tök fura :S
Ez a hozzáállás legkevésbé a gyereknek jó szerintem.
A gyermekes nők egy része könnyen esik a mártírkodás hibájába, és piedesztálra emelik önmagukat, amiért életüket és vérüket áldozták a gyerekükért.
Nyilván nem mindenki, remélem, én sem:))
Nem értem, ez szerinted gond? Ki más választaná?
ja és az apát is jó esetben a nő választja
Igen, ez a hozzáállás nagyon elterjedt. Pedig jobb lenne, ha nem próbálnák megszabni a gyerek minden lépését, inkább segítenék, hogy önmaga lehessen.
Persze, nevelni kell, de nem idomítani.
További ajánlott fórumok: