Hogyan támogassam a párom? (beszélgetős fórum)

Figyu! Anyó jön, és megkritizálja még a kerti palántákat is, mert azt sem tudom rendesen elültetni. Mondtam neki, jó, akkor ha nem bánja legközelebb eljönnék, és megnézném ők hogyan csinálják, mert szeretném megtanulni.

Én azóta is ugyanúgy csinálom, de már dícséri, mert ő is benne van.

Enni! Nem kell ezt annyira komolyan venni!

Kérdezd meg ő hogyan csinálja azt a kaját, mit tegyél még bele szerinte. Mondd, hogy legközelebb kipróbálod. Aztán ennyi!

Felevelte a férjed! Ha másért nem hát ezért tisztelni kell! És te is lehetsz még anyós!

És te szó nélkül tűrted hogy átrendezze az otthonotokat??

Lehet hogy ez a baj,hogy nem csírájában volt el fojtva!

Szerintem meg felesleges beleásnod magadat és bonyodalmat okozni!Az anyósnak azzal van baja hogy a fia veled van,holott már nem 12 éves gondolom!

Ha veled van baja akkor neked mondja,és ha neked is van vele akkor meg mondd meg te is!Talán le kellene tisztázni nem csámcsogni a háta mögött!Mert így aztán nem lesz megoldás de akik szeretnek keseregni meg panaszkodni és másokat szapulni azok biztosan így járnak el,csak ez élet ehhez túl rövid!Az enyém legalább is,más meg csinálja úgy ahogy akarja!

Bármit csinálok, semmi sem jó neki! Most, hogy már nem jön, legalább nyugtom van. Nem tudom, neked hogy tetszene, ha összeköltözöl a pároddal, anyós meg jön, és mondjuk átrakja a virágokat, mert ő úgy gondolja, máshol jobb helyük van.

Vagy főzöl, ránéz és fintorog, majd elkezd magyarázni, hogy ezt az ő fia nem így szereti, hanem úgy, ahogy ő csinálja. Igen, csak két éve velem él együtt, és eddig nem halt éhen, sőt 10 kilót hízott, akkor lehet, mégis csak ízlik neki!

Nem haragszom;)

De ha az anyós alapból nem kedveli...azért gondoltam, hogy a fiának kéne helyre tennie a dolgokat.

Nem tudom...nekem nincs anyósom.

Szia!

Elsősorban a párodnak kéne a sarkára állnia, és megértetni a drága mamával, hogy ő még mindig a kicsi fia, és már nem;)

Ha a mama ennyire anyatigris, akkor meg nyelj egy nagyot, mert amíg él te leszel az, aki elvette tőle a kicsi fiát;)

Kitartás!Két füled van;)

Szerintem, a párod vívja csak meg a maga harcát a mamával. Nem szerencsés közéjük állnod.

Hacsak nem akarod, hogy még inkább fogást találjon rajtad az anyós...

Az én anyósom sem egy egyszerű eset, de mi jóban vagyunk. Azért,mert mindig meghallgatom a véleményét, sőt sokszor kikérem, még akkor is, ha tudom, hogy hülyeséget fog mondani. De ettől úgy érzi fontos (is miért is ne lenne az), és mégis belelát valamennyire a kisfia életébe. Sőt jobban bánok vele, jobban tudom kezelni, mint a saját fia. (A másik menyével már nincs ilyen szerencséje,úgyhogy legalább értékeli)

Az az érdekes, hogy ha erőt vennél magadon, és leülnél vele megbeszélni, hogy mi a baj, mi nem tetszik neki, és miben szeretné, hogy változzanak a dolgok. Olyan kezes báránnyá alakulna, hogy a kezedből enne! Mert semmi másra nem vágyik, csak hogy ő is részese maradhasson a fia életének.

Ne elszakítsd őket, hanem légy Te a kapocs. Sokkal többet nyernél rajta!

Nagy levegő! Békülj meg!Mert a saját életeteket nehezítitek a rossz kapcsolattal!

Halihóó...nekünk ugyanaz az anyósunk? :DDDD

Mintha az enyémről irtál volna. Nagyon nehéz ügy. Az a szerencse,hogy a párom is látja,hogy milyen az anyja és mostmár egyre ritkábban jár hozzájuk.

Ti már különálló pár vagytok!A párodnak kellene a sarkára állni és kiállni melletted!

Egyszerűen csak próbálj mosolyogni mindenhez,így remélhetőleg előbb utóbb megunja!Ti pedig élhettek boldogan.Ne vele foglalkozz csak kettőtökkel,ha megtanulod kizárni a zavaró körülményeket könnyebb lesz az élet.

Kívánom,hogy mielőbb jöjjön rendbe a dolog:)

2 éve külön költöztünk, de anyós ezt még mindig nem tudja feldolgozni.

Mindenről tudni akar, mindenbe bele akar szólni. Viszont ha párom nemet mond neki, jön az érzelmi zsarolás.

Hogyan segítsem a párom, mert látom, hogy fárad az ellenállásba?

Tegnap este is felhívta magához, és állítólag elégé elszidott, amiért nem azt csinálom, amit ő akar. Párom pedig teljesen összetörve jött haza.

Én már látni se bírom, mert folyton okoskodik, mindenkinél jobban tud mindent.

Nem akarom szidni a párom előtt, de sokszor nem sok tartja, hogy kifakadjak. Maradjak csendben, és hagyjam, hogy megvívják a maguk harcát, vagy álljak a párom mellé egy-egy veszekedés közbe, és ha anyós kéri, menjen egyedül, akkor is kísérjem el?