Hogyan támogassam a párom? (beszélgetős fórum)

Egy pasi bemegy a kocsmába, odamegy a barátjához:

- Nagyon elegem van az anyósomból. Szerinted mit csináljak?

- Vegyél neki egy trabantot, aztán majd jól összetöri magát.

Egy hónap múlva jön vissza a pasi:

-Hát a terved nem vált be a trabant összetört de ő sértetlenül megúszta.

- Akkor vegyél neki egy Suzukit.

Egy hét múlva megint jön:

- Már megint összetörte az autót de magát sajnos nem!

- Értem. Akkor vegyél neki egy jaguárt.

A pasi jön egy nap múlva:

- Király! A jaguár már a garázsban széttépte!

Két anyós beszélget:

- Úristen! Mi történt a szemeddel?

- Megsértette a kötőtű.

- Kötés közben?

- Nem, a kulcslyukon keresztül!

Ne érezze, rajtad azt amit anyukáján, h döntési helyzet elé állítod. Ez a legfontosabb, szerintem.

Közösen könnyebb szembenézni a dologgal, talán a párod is jobban érezné magát, ha fizikailag is mellette vagy. Sok-sok érv kell és néha egy kis rafkós kompromisszum!

Most van konkrét dolog ami arra sarkal titeket, h meg kéne mondani anyukának, hogy elég és ne tovább?

Ebben egyet értek :D

Pécsett lakunk, én Sárospatakot néztem ki :D :D

Igen, és ő is olyan tanácstalan, mint én.

Tudom, hogy ezt a harcot neki kell megvívnia, csak azt nem tudom, én hogyan támogassam őt.

Hát...nem biztos, hogy jó taktika, de az se jó, ha ti engedtek :(

Párod látja tisztán a helyzetet??? (anyós érzelmi zsarolásai, anyós döntési helyzetbe kényszeríti a fiát)

Köszi :)

Az a gáz, h rosszul főz és majd vigyázni is kell mit lehet mit nem és nem fogja fel majd, hogy miért nem jó az amit ő csinál :S

Valami jó recept, hogy ne akadjak ki nagyon???

És szerintetek helyesen tenném, ha megkérném párom, ma ne menjen ő sem, hagyja, hogy egy kicsit lenyugodjanak az indulatok?

Talán akkor anyós is észbe kap és rájön, ha hisztizik, és zsarol, akkor csak ezt éri el vele....

Akkor elhiszem, hogy félsz.

Most keresünk lakást, és lagzi után el akarunk költözni, mert én is rettegek, mi lesz, ha lesz gyerekünk.

Még szoptatni se fogja engedni, mert azt is jobban tudja????

És igen, szép szó, mosoly, kérés semmit nem használ... :S

Ez egy nagyon jó tanács.

Ha nincs foganatja,akkor anyuka éljen otthon,meg Ti is otthon,nem kell találkozni.

Mindenki söpröget a saját háza tájékán,aztán elül a vihar.Hidd el ez hatásos lenne ha nem lennétek vele hajlandóak találkozni amíg így viselkedik.

Juj...

6 éve vagyunk együtt a párommal, már a férjem.

Csírájában elfojtani...ez ember, először legyint, hogy biztos ő a hibbant és anyós nem ilyen szándékkal mond vagy cselekszik valamit. Aztán amikor ott tart a dolog, h hogyan kéne öltöznöd...vagy csak fogadj el egy tanácsot...szép szó, nyugodtság és mosoly mit sem ér. Vagy 1000X elmondtuk neki, hogy a mi életünk stb. Közösen és egyedül is, de mindig olyan, mintha széllel szembe....

És hogy miért a pasi dolga, hogy sarkára álljon. Felnőtt, és az ő anyukájáról van szó. Csak az anyós azt akarja, hogy a fiacskája válasszon vagy itész legyen a konfliktus helyzetekben és őszintén én is ezt várom tőle. Anyósnak kellene megérteni, hogy felnevelte, de tudni kell elengedni...

Kitartás, türelem és ne hagyd h közétek álljon. Erő kell hozzá, hogy mosolyogni tudj a kis húzásain (tapasztalat).

Én már most rettegek, hogy egy hónapon belül itt az unoka, ő két utcára lakik...

Hát ez így baromi nehéz!

Nagyon sajnálom,hogy így kell élnetek!

Biztosan lesz vita még ebből,de remélem,hogy sikerül zöld ágra vergődnötök és találni egy aranyközéputat.

Igen, nála lakott.

Az ő házasságukat meg az anyós édesanyja keserítette meg, persze a másik édesanya után.

Após teljesen megérti a problémám, mert anno neki is ilyen harcot kellett megvívnia, ami végül váláshoz vezetett.

Persze mindenben csak az após volt a hibás.

Az a baj, ha engedek, akkor egyre több mindenbe akar beleszólni.

Ha azt mondom, nem, elég volt, akkor párom veszi elő, és neki nyávog. Neki pedig már elege van.

Ha neki nem, akkor másnak, és úgy kell visszahallanom.... :S

Hát akkor ültesd le őt is és a kedvesedet is és hárman mikor ott ültök,magyarázd el neki,hogy neked is eleged van ebből és szeretnél jó viszonyt vele,és egyáltalán nem igaz az,hogy te utálod őt!És nem elvenni akarod a fiát,kérdez meg tőle esetleg hogy az ő férje annak idején az édesanyjánál lakott??Mert az ő fiát is szereti valaki és ha máshogy is mint ő de főz neki és lesi a kívánságait.És ő is a tiéd!:)

És kérd meg hogy fogadjon el téged így és ne akarja megmondani hogyan főzz,vagy tegyél rendet,talán így kialakul egy kis békesség,ha nem akkor nem tudom mivel próbálkoznék!

De szóltam neki, azóta nem jön, és a fia fejét azzal tömi, hogy én ki nem állhatom.

Igyekszem mindig mosolyogni, soha nem mondtam róla semmi rosszat, de lassan kezd fogyni a türelmem.

Ha leülünk beszélgetni, akkor neki áll sírni, hogy én mindig csak bántom őt, meg el akarom venni a fiát, holott soha nem tiltottam tőle a párom.