Hogyan támogassam a párom? (beszélgetős fórum)

Fura, mert nálunk párom imádja anyukámat, és semmi baja nincs vele.

Igaz, nem is az az anyáskodó típus.

Ő tényleg ránk hagyja a dolgot, hadd intézzük mi. Persze látom rajta, ha tanácsot kérünk, jól esik neki, de csak úgy magától nem osztogatja őket.

Vagy ez csak a fiús anyáknál van így?

Ebben igazad van.

Én ellent mondtam az anyósnak, azóta én vagyok a szívtelen némber.... :S

Annyira de annyira igazad van!!!!!!!!!!!!!

Csak egy baj van...ha én lépek,akkor az én lelkemen fog száradni egy apa és fia kapcsolata,hiszen mindenki engem fog okolni tudom.

Ne fordulj be,hanem beszélj a pároddal.

Gondolom értelmes ember,nem hinném,hogy ne fogná fel amit mondasz mit kell átélned így,hogyan megkeseríti az apja a napjaidat.Ez a tolakodás ez nem szeretet,ez önzés.Egyszerűen mondd el neki szépen,hogy nem az apjához mentél hozzá,de több időt töltesz vele mint a férjeddel.Ez nem normális dolog,és nincsen rá semmilyen elfogadható indok.Vessen ennek véget,mert nem áldozhat fel téged, a család nyugalmát békéjét az apja miatt.Ha a papa megsértődik,hát tegye,legalább nyugtod lesz tőle,majd látogatja néha a fia.Miért olyan nagy baj az?Az nem baj,hogy neked ez nem jó?Én a helyedben ha a férjem nem intézné el az ügyet,akkor én magam tenném.

De ismerős.

Nálunk először párom se mondta, hogy nem kell, de mikor sorba húztam le a wc-n amit hozott, rájött, hogy komolyan beszélek :)

De ez egyáltalán hogyan kivitelezhető,hogy egész nap a nyakatokon ül?Hogyan jártok el sétálni,barátnőzni,kismamákkal babákkal talizni,hogyan fogadsz vendégeket...stb?

Csak lenne más dolog is amivel az időtöket eltöltsétek,mint apósodat nézegetni egész nap.

Én ne értem a férjedet,hogyan várhatja ezt tőled,hogy elviseld.Nem csoda ha így úgy érzed megőrülsz.Nem hagyd ezt a helyzetet tovább így,keressetek megoldást.Ha egyedül van a papa,akkor sem a Te dolgod sem őrizni sem szórakoztatni.Menjen szocotthonba ha társaságra vágyik,vagy oldja meg ahogy akarja,gondolom segítenétek neki,de ez nem megoldás.

ÓÓÓ:(

Ettől félek én is :S

Sokszor ha ebédre jött, hozott kaját, a kedves.

Szép nem szép, ha Manó meglesz és elég drasztikusan és nem éppen kulturált emberi hangon fogom elküldeni, az első finom után :S

Jajj,de ismerős...

Én ezért nem tartok velük szinte semmilyen kapcsolatot.Egy évben 2x átmegyek hozzájuk,ők kb havonta vagy 5 hetente jönnek egy fél órára,ennyi.

Anyósom egy hisztigép,volt amikor a családi ebédek alkalmával jött ment könnyes szemekkel,mert valamit nem kedve szerint tettünk...

Nem akarlak elkeseríteni,de ha megvan a baba,a helyzet csak mérgesedni szokott,mert természetesen anyós a legokosabb ebben a témában is,mindig mindent jobban tud a saját gyerekedről majd mint Te az anyja.Legalábbis nálunk így kezdődött,aztán én ezt gyorsan meg is szüntettem.

Nem irigyellek.

Annyira rossz, hogy a betegségét "felhasználja", hogy ott legyen...

Apósod egyedül van már?

Megmondtam neki, hogy nem kell :S elkezdett ott abban a pillanatban bőgni...most az a legújabb, hogy Manó biztos szereti (még meg sem született a pocakban lakik, de felhasználja a saját érdekinek érvényesítésesre) Mi lesz így később?

Szerencsésére mi is beszélünk a férjemmel a dologról és ezért álltam rá már részben strucc politikára.

Hát igen akár gyerek akár szerelem, ha igazán szeretünk valakit hagyjuk "elmenni"...attól, hogy a férjem attól még az ő fia és attól még ugyan úgy szereti őt is :)

Miért őrlődne kettőtök között?Hiszen nem azt akarod,hogy felejtse el az apját,csak nyugodtan élni a mindennapi életeteket,nélküle!Ezt nem hiszem,hogy nem érti meg.Te a felesége vagy,melletted a helye.Az apja meg az apja,legyen otthon,néha látogasson meg benneteket,néha ti is,ennyi.Nem normális ilyen módon jelen lenni az életetekben neki,főleg így,hogy téged zavar.

Ááá,én annyira mérges tudok lenni az ilyen pasikra....Költöztesd anyukádat hozzátok,és ne hagyja békén a párod egy percre sem,majd megtudja!

Nekem az a tapasztalatom,hogy ha gonosz rosszindulatú anyós vagy após,akkor nem tudsz annyira jó vagy megalkuvó lenni,hogy megfelelj.Sőt,ha úgy látják mindent megtehetnek veled,elmennek a végsőkig,tönkre teszik az életeteket.Mondjuk nem értem,hogy egy anya,aki állítólag szereti a gyerekét,miért szeretné boldogtalannak látni....

Az én anyósom egy iszonyatosan rosszindulatú erőszakos,pofátlanul tolakodó nőszemély.Ha hagyjuk működni,már nem lennénk együtt a fiával.

Én csak azt tudom mondani,ha Te és a férjed meg tudtok beszélni mindent,tudjátok kezelni ezt a problémát,akkor sokat nem tehet.Tudod amikor az én anyósom ilyet csinált,teszem fel kérdezett kérünk-e valamit,én vissza utasítottam,erre rásózta a férjemre,akkor én oda állítottam vele,és nyomatékosan megmondtam neki,hogy úgy emlékszem már mondtam,hogy NEM KELL!!!

Csessze meg,ha ennyire értetlen,erről nem én tehetek,de nehogy már ránk erőltesse amit mi nem akarunk.Így mindig mindent megbeszélünk a férjemmel,ami velük kapcsolatos,és érint bennünket.Ne tudd meg,mennyire emészthetetlen a számukra,hogy nincsenek hatással a kapcsolatunkra,hogy kiállunk egymásért mindig minden helyzetben.De ehhez az kell,hogy a férj tudja reálisan látni a helyzetet,tudja ki mellett van a helye,nagyon határozottnak kell hozzá lenni.

Tudom, h nem jó struccnak lenni.

Tényleg mindent kipróbáltam már: nem észrevenni mosolyogni, szép szóval hatni, kompromisszumot kötni és volt hogy hangos szóváltás is :S

szóval azt hiszem mindent megpróbáltam és csak ilyeneket hallok vissza cserébe:

- "éhezik" a férjem mellettem, ja ezért hízik

- örüljek, hogy ilyen embert találtam mint a fia (mintha maga a megtestesült gonosz lennék)

- valamit visszautasítok, h köszönjük megoldjuk és páromat azzal hívja fel, hogy én azt mondtam, hogy oké, engem meg újra azzal hív, hogy páromnak oké beleegyezett . remélem érthető(nem egyszeri eset)

Nem egyszerű, pedig nézem az ő oldalát is. Hogy egyedül van és ilyenek, de akkor is. azt gondolom neki mint felnőtt embernek értenie kéne a szóból. És úgy gondolom két szintén felnőtt ember meg csak tudja mi nekik a jó = MI :D

De ha van tipped szívesen veszem :)

Jaj Te szegény.Én komolyan nem bírnám elviselni,inkább elválnék.Most akkor egész életetekben zsarnokság alatt fogtok élni,mert hátha valami baja lesz?Felfogja a párod,hogy lehet 50 évesek lesztek,amikor a papa még jó egészségnek örvend akár agyvérzés után is,mert Ti vigyáztok rá?Viszont Ti,a kapcsolatotok tönkre fog menni...

Szerinte ez megéri?

Elég baj szerintem,hogy a párodnak fontosabb az apja bunkósága,mint a családja békéje nyugalma.

Nem lehet vele ezt normálisan megbeszélni,hogy mondja már meg az apjának,ez nagyon nincs jól így.Jöjjön heti 1x,vagy 2 hetente,de mindennap:O(((

Szerintem a strucc politika a lehető legrosszabb megoldás,úgy tenni mintha nem zavarna amit kavar a hátad mögött.A házasság pedig elkötelezettség(nem a mama mellett),aki erre adja a fejét,az tudja már kihez hova tartozik.Mindenki szeresse tisztelje a szüleit akkor is amikor már saját családot alapított,de meg kell tartani az egészséges távolságot,meg kell érteni a szülőknek,hogy a pár magánéletének minden pillanatához,a döntéseikhez nincsen semmi közük.

A gyerekeket el kell tudni engedni amikor felnőttek,önálló életet élnek már.

Az én férjem meg sem hallgatná ha az anyja rosszat mondana rólam.Abban a pillanatban állna fel,és jönne haza.Én is ezt tenném.Meg kell magyarázni a mamának,ha magától nem érti,hogy ne legyen minden lében kanál.És ehhez semmilyen rafkóra cselre nincsen szükség,csakis egyenes jellemre,oda állni a másik elé,és elmondani amit akarunk.

Azt tennéd a legjobban,ha megbeszélnétek a pároddal mit szeretnétek.Aztán ahhoz tartsátok magatokat.Befolyásolni ne hagyja magát ellened,és tartsa meg az anyja veletek az egészséges távolságot.De ebből ne engedjen.

Amúgy hatással van a férjedre az anyja?