Hogyan segítsek depressziós ismerősömnek, hogy kigyógyuljon? (tudásbázis kérdés)
A szülei elváltak huszonév "jó" házasság után és az anyja külföldre költözött. NA meg gyereket is szeretne, de a párja nem. A munkahely...... Hát a régit sírja vissza, szóval sok ok lehet a depresszióra...
Lehet, hogy indiszkrét a kérdés, de lehet azt tudni, hogy mi indította el ezt a folyamatot? Munkahelyi probléma, szüleivel való esetleges rossz kapcsolat, szerelmi bánat, de lehet az ok túlsúly, ami zavarja vagy épp soványság vagy bármi.Aki így szinte élve eltemeti magát, azt valami trauma érhette. Talán ezt kéne valahogy kideríteni.De a legjobb az lenne, ha el tudnád cipelni egy orvoshoz.Bármilyen segítőkész vagy nem lehetsz olyan felkészült,hogy megoldjad ezt a helyzetet és idővel a Te idegeid is felmondják a szolgálatot.Vigyázz magadra, mert Neked is csak egy életed van!
Na jó, ezen vagyok, de nem lehet visszarángatni. Nem akar semmit sem!
Meg kell probalni visszarangatni a hetkoznapokba. Sport vagy valami celt kell talalni neki, ami tenyleg motivalja. Csak ezt irtozatosan nehez megtalalni.
Hosszú ideig olyan pocsékul voltam, hogy azt sem tudtam mi a sajnálat szó.Elbújtam, hogy ne lássak, ne halljak,ne szóljon hozzám senki, aztán csak néztem ki a fejemből, azt sem tudtam mennyi idő telt el azalatt. Később meg alkottam magamnak egy világot a fejemben, becsuktam a szemem és abban éltem.Amikor jobban voltam,minden teendőt "fejben végeztem el".Ez olyan, hogy arra gondolsz, hogy : felkelek, fürdök, főzök borsó levest, sütök prószát,elvégzek, kimegyek a műhelyembe dolgozok, mert megigértem, hogy holnapra kész lesz, aztán este 7-kor még mindig ott tartok,hogy ezeket a gondolatokat fűzöm-fűzöm az agyamban.
Az orvosom felírta magának, amikor mondtam, hogy fejben mindent megcsinálok.Azt mondta, ilyen tökéletesen még senki sem fejezte ki a depressziós ember lelkivilágát.
Az egészséges ember csak akkor tud segíteni, ha pontosan meg tudja érteni ezt az érthetetlen lelkivilágot.Ebben nem együtt kell érezni és nem sajnálni kell az "elveszett mosolyú embert" hanem valami módon kirángatni a semmittevésből.Önbizalmat adni, mert azt aztán elvitte a macska.Valami módon motíválttá tenni.Nekem szerencsém volt, mert megtalálta az orvosom azt a gyógyszert, ami ezt elindította bennem.
Abban igazatok van amit leírtatok,én voltam v.mikor súlyos depressziós tudom miről beszéltek.De éppen emiatt a dolgok miatt sajnáltam magam.
Ez sajnos így van:( Én is voltam ilyen helyzetben :( És szerintem most az ismerősöm is hasonlót érezhet, habár nem mondja
Szia!
Nem önsajnálatot éreztem abban a helyzetben, hanem kilátástalanságot, hogy nem vagyok alkalmas semmire,nem tudok semmilyen problémát megoldani, ezért rettentően szégyeltem magam. Szégyent éreztem, meg szégyent éreztem és egyre csak szégyent éreztem.
Visszagondolva, jobb lett volna az önsajnálat, mert a szégyen érzése az rettentően borzasztó.
A legfontosabb,hogy ne sajnálgasd mert a depresszió nem más mint egy jó nagy adag önsajnálat!Én v.mikor nagyon depis voltam és nem orvos nem gyógyszer nem segít,ha az ember nem lát értelmet az életben, kiutat a mindennapi gondokból.És ami a leg fontosabb ne éljen a multban mert azon változtatni nem lehet,de a jövőjét már ugy alakíja ahogy szeretné!Mindig gondoljon azokra a szegény emberekre akiknek jóval rosszabb a helyzetük mégis megpróbálnak élni!
Dolgozik a csajszikám, de néha olyan kedvetlenül, hogy elveszi a másik kedvét is! Teljesen maga alatt van és mostanában egyre többet mondja, hogy megakar halni, majd a temetőben pihen, nekimennek a párjával egy oszlopnak, hasonlók. Orvoshoz mondtuk már, hogy elkellene mennie (igaz nem hemeopátiás rendelésre, mert azt nem ismerjük), de azt mondta, hogy ő nem megy sehova. Szóval nehéz eset! De jelentem végre belement egy kis "kikapcsolódásba". Holnap munka után megyünk lángosozni! Már ez is nagy szó :)
Amikor a padlón van, szólj rá határozottan,hogy indulás az orvoshoz, nem holnap hanem most és azonnal.Úgy is először a családorvoshoz kell mennni, mert beutaló szükséges.De az első lépés a legnehezebb és ez így már meg is van a segítségeddel.Én örökké hálás vagyok a szomszédomnak, mert pont akkor jött át valamit kérni, amikor ültem a mosogató előtt a földön, folyt a víz én meg ott sírtam, hogy nem tudom elmosogatni azt a három tányérat meg pár evőeszközt.Azonnal a kezembe nyomta a telefont és felhívatta velem az orvost. Szerencsére akkor volt rendelés és egy óra múlva már ott is voltam.Szerencsére nagyon jó orvosom van, szinte barát, a hangja is jólesett abban a helyzetben.
Egyébként velem sokat beszélgetett a családom olyan dolgokról amiket szeretek, pl. Forma-1, síugrás,színház,goblein varrás, tehát olyan dolgokról, ami eltereli a gondolatot. Mindig kérdeztek, hogy válaszolni kelljen. De nem a depresszióról vagy szomorú dolgokról.
Úgy gondolom először orvosnak kell kiderítenie, hogy lelki vagy szervi eredetű-e a depresszió.
Szóval megjártam a poklot, de jó nagy kerülővel eljutottam a "menyországba". Soha nem hittem, hogy ennyire szép!
Ha igazán depressziós, nem hiszem, hogy munkavégzésre alkalmas :((( biztos szenved, és szomorú, és elkeseredett, sajnálom. Viszont ha dolgozni bejár, talán még nem késő, hogy a depiből visszabillentsd, bár ötlettelen vagyok. Még mindig azt mondom, hogy menjetek el egy homeopátiás rendelésre!!! Sőt, a jelek szerint neked sem ártana! Higgy benne, mert tényleg nagyon jó!!!! :)
Értem én, de ez hónapok óta megy, és egyre rosszabb. Adtam időt neki, de mennyit adjak még???? Ráadásul munkatársak is vagyunk, nem tudom meddig bírom még.. A végén én is depis leszek, sajna hajlamos vagyok rá :(
Azért írtam le mindezt, hogy belülről lássa az , aki nem élte át mindezt, ráadásul több, mint 10 éven keresztül.És senki ne mondja, hogy segíts magadon, mert ez teszi a legrosszabbat az igazából depressziós embernek.
Lusta dög és nem luta dög. Bocs!
Egy depressziós beteg nem tud önmagán segiteni. Akkor nem depressziós és nem beteg lenne.Legelőször el kell cipelni valahogy szakorvoshoz, ami nagyon nehéz. Az orvosnak ki kell deríteni, hogy van-e a háttérben valami szervi probléma, mert ha hiszitek, ha nem ez is lehet.Ami végül egy orvosváltás során derült ki. Elötte Prosacot kaptam, ami jó volt, mert semmi érzelmet nem engedett közel magamhoz. Igy már az utcára is kimentem és úgy "elvoltam".Igazán semmi okom nem volt erre a helyzetre, mert a kisebb anyagi gondokon kívül, ami szerintem sok embernek van, semmi okom nem volt erre az állapotra. Nyugtatót nem szedek be, mert fordítva hat rám és különben is túl nyugodt vagyok.Aztán rákezdtem ,hogy ha kudarc ért aludtam, ha valamit nem tudtam megcsinálni aludtam. Végül egy délelőtti főzés 20-25 alvással történt. Olyan halálos kimerültség jött rám, hogy 10 percenként alig tudtam elvánszorogni az ágyig.Úgy szégyelltem magam, mert azt éreztem, hogy luta dög vagyok.Pedig a családból senki nem éreztetett velem ilyet. Idén januárban új orvoshoz kerültem. Agyi röntgent csinált és megállapította, hogy az agyi ingerületátvitel elégtelen. Két három gyógyszer kipróbálása után rátalált arra , ami tökéletesen bevált: a Wellbutrin SR.Azóta semmi bajom, egész nap egyszer sem kell lefeküdnöm és újra visszajött a "motiváció", hogy csináljak valamit. Azóta rendben a háztartás, azóta kezdtem tanulni a számítástechnikát és azóta felmentem egy sportrepülővel műrepülésre és a szülinapomra is azt kértem a családtól, hogy fizessenek be egy fél órára! Én, aki a szoba sarkából nem mozdultam el fél napig sem. Na kész regény, de ha valakinek segít, akkor boldog leszek.
Én három hónapig nem mozdultam ki a lakásból, csak a muszáj útra, dokihoz meg vissza...
nem voltam rá képes. Viszont jól látod, most még nem akar önmagán segíteni. Adj időt neki. Át kell élnie, meg kell élnie először a fájdalmat, csak utána tud változni egy kicsit. Ez hasonló a lázhoz. Engedni kell, hogy felszökjön a lázad, mert öngyógyító mechanizmusa van, sajnos ebben az esetben a fájdalom is ilyen... :( Idő kérdése (remélhetőleg minél hamarabb) hogy erre ő rájöjjön, neki kell akarnia. Most még szenvedni akar, csak nem tudja :/
Nem hajlandó a környezetváltozásra, sem bármilyen programra. Hívtam egy kicsit kimozdulni, de nem hajlandó. Haza kell menni takarítani, mosni, főzni. Se cukiba, se buliba, se valami kis vásárlókörútra, és még sorolhatnám hova sem akar eljönni. Nem tudom mit tegyek. Én is voltam depis, de engem ellehetett rángatni. Néha olyan, mintha nem is akarna segíteni önmagán....
Még mindig szedem, és áldom:)))
arnica,phosporus,ignatia,aconitum,lycopodium, thuja
Ez mellett persze fontos, hogy tartsd a kapcsolatot a homeopátiás orvossal, nekem valóban használt, csodát tett velem :D
Mindenképpen szakorvoshoz kell irányítani. Ezen felül a környezetváltozás, a szabadban való tartózkodás, kirándulás mindenképpen jót tehet.
Milyen homeopátiás szereket szedtél?
Változás és remélem bocsi a hibáért
Szia.
Mint az előző hozzászóló is írta nagyon nehéz.
Nekem a környezet véltozás nagyon sokat segített, és olyan programok amik mások voltak mint a megszokott.
Remlem rendbe jön az ismerősöd.
Üdv: Suesue
Szia! Nagyon nehéz kérdés...
Tanácsként három dolgot tudok adni. Az egyik: ne mond neki kérlek -szedd össze magad, erős vagy, stb- mert ez a kész őrület!!! Nem tudja befolyásolni az érzelmeit, ha össze tudná szedni magát, megtenné nógatás nélkül is. A második, hogy legyél mellette, ne fordulj el tőle, ha fontosak vagytok egymásnak. A depis korszak nem csak neki nehéz, hanem a környezetének is, de állj mellette! A harmadik, menjetek el homeopátis rendelésre, szerintem segíteni fog!
Én három hónapig voltam depressziós, még friss az élmény, éppen csak kilábalgatok belőle, tudom, min megy keresztül! Nagyon rossz, és nagyon nehéz! Nekem a homeopátiás készítmények segítettek, a nyugtatók csak zombit csináltak belőlem! Remélem, rendbe jön az ismerősöd!!!!
Hogyan segítsek depressziós ismerősömnek, hogy kigyógyuljon?
További ajánlott fórumok: