Hogyan lehet elengedni a haragot? (beszélgetős fórum)

Az okot vázoltam lejjebb. :D De a nickem inkább származik a nagyanyám által óvodás koromban használt, a keresztnevemből eredő becézésre. :D A köznyelvi alakot nem is ismertem...eddig, de feltételezem, nem azzal a jelzővel akarta illetni az unokáját, amire gondolsz. :D

Köszönöm a jókívánságot, bár egyre kevésbé látok reményt arra, hogy normális férfiak is vannak (akik nem kisfiúk, nem kislányok, nem exbarátnők játékszerei, nem gerinctelen patkányok, lehetetlen lelki sérültek és főképp nem foglaltak :D).

nem baj, ha haragszol, ez termeszetes, majd idovel elmulik. legalabb latod, hogy nem nagyon van mentseg a pasi visekedesere, nem ilyen kapcsolatot es part szeretnel, mert nem banik jol veled, be is csapott valoszinuleg vegig, nem lennel vele boldog

lehet, hogy kavar folyamatosan az exevel, de abbol, amit irtal, megerdemlik egymast, te pedig nem erdemelsz olyan ferfit, aki ilyen nokkel egyaltalan leall

Már bocsáss meg az őszinteségemért, de te tényleg

berbécs vagy, hogy ilyen alakra fél évet és

most ezt a hosszú bejegyzést pazaroltad!

Rájöttél, hogy nem érdemel meg téged, ezért

lépj tovább, vissza se nézz!

Sok szerencsét kívánok egy új, jó kapcsolathoz!

Hidd el nekem, hogy a leírásod alapján beteg. Napi szinten beszélgetek olyan nőkkel, akik ilyen férfiaktól szabadultak nagyon-nagyon összetörve. Mindjárt jönnek olyan hoxázok, akik előadják neked, hogy simán csak bunkó. Végül is mindegy, hogy micsoda, a lényeg, hogy megszabadultál tőle. Ha jót akarsz magadnak tartsd ettől a típustól távol magad.

Ha elfogadsz még egy tanácsot: olyan férfiba soha ne bízz meg, aki ócsárolja előtted a volt barátnőit, az nem tiszteli a nőket, előbb-utóbb már a kapcsolatban az ők sorsukra jutsz. (És nem vagyok feminista.)

Mármint, mikor megismerkedtünk, már nem voltak jóban, de inkább csak arról van szó, hogy mivel a lány nem akart már semmit tőle, és teljesen tojt a fejére, a volt páromnak ez annyira sértette az egóját, hogy azóta is lépten-nyomon ócsárolja a csajt.

Létezik manapság még lelkileg egészséges ember? Egyre kevesebbet látok sajnos, és egyre kevesebb olyat, aki hajlandó tenni a lelki egészségéért. A legtöbben teljesen normálisnak gondolják magukat, és a másikban keresik a hibát, ahogyan a volt párom. Szerinte azért szakított vele idáig minden nője, mert túl cuki volt. :D És az elején ez hihető is lett volna. Akkor még annak tűnt. Továbbá most azzal büszkélkedik, hogy én vagyok az egyetlen nő, akivel ő szakított, miközben azt senkinek nem meséli, hogy az egyetlen, aki miatt el is bőgte magát. Többször is szakítani akartam vele előtte, de szerettem a jó oldalát (mindenkinek van valamilyen mértékben), és ezért képtelen voltam elhagyni. Ezt sem meséli senkinek.

De teljesen igazad van, és már nem először illetik a pszichopata jelzővel nekem. Van benne valami...

Szia! A haragot nem kell elengedni, nyugodtan haragudjál! És utána szépen elmúlik. Egy kapcsolatot meg kell gyászolni és szépen tovább lépni.

Már megfogalmaztad a lényeget: ő egy beteg ember - leírtad a pszichopata összes tünetét. Örülj, hogy megszabadultál tőle, amikor túl vagy rajta keress magadnak egy lelkileg egészséges párt. Sok szerencsét hozzá!

Volt párommal januárban ismertük meg egymást, és mint az általában lenni szokott, szépen indult. Kedves gesztusok, virág, stb. Összesen 7 hónapig tartott, 2 hónapja lett vége. 1 hónapja voltunk együtt, amikor már nem bírtam magamban tartani, és kimondtam, hogy szeretem. Ő mintha nem is hallotta volna, majd egy közös barátunk születésnapján leült mellém, és elkezdte mondani, hogy ő talán már annyira elfojtotta a szerelem érzését magában, hogy soha nem is jön elő. Persze ezt sokkal rosszabbul közölte. Miután összezörrentünk és pár napig nem kerestem, szerelmet vallott. Mégsem volt tökéletes a kapcsolat, mert sajnos a félig-meddig exnőjének (mivel a csaj úgy jött össze a volt párommal, hogy azt mondta, van pasija, de nem gáz, és egy szál bugyikában masszírozta, így fel sem vállalták a dolgot senki előtt) az árnyéka folyamatosan a kapcsolatunkra vetült. Egyetemről, 8 éve ismerik egymást, de mikor megismerkedtek, állítólag már nem voltak jóban, ennek ellenére mindössze egyszer futottunk vele össze egy eseményen, volt párom odasétált hozzá, engem be sem mutatva, rám sem nézve, és kedélyesen elcsacsogott vele (bár folyton hallgattam, hogy így meg úgy leszarja a "hülye picsát"). Majd miután a csajjal dugig volt képekkel a net és a gépe is, közölte, hogy velem lehet ugyan közös képe, de sehova ne töltsem fel (persze, ha közös képet csináltunk volna, mindig ódzkodott, szinte könyörögni kellett neki). Kezdtem úgy érezni, hogy nincs rajta túl, de egyáltalán nem vallotta be, sőt, ha szóba került a lány, még ingerültebb lett. A minap az elődöm elmesélte, hogy még jóban volt ezzel a lánnyal, amikor ők jártak, és olyanokat megcsinált a volt párom, hogy megbeszélték, hogy kettesben lesznek, de mire átment hozzá, a csaj már ott trónolt a kanapáján, majd egész este jól szórakoztak, miközben a barátnő ki volt rekesztve teljesen. Na meg ha egy eseményre nem ment el a csaj, egész este az volt a téma, hogy miért nem ment. Volt párom kijelentette, hogy minden csütörtök a csajé, és ha tanácsot adott az elődöm, akkor is inkább felhívta ezt a libát, még akkor is, ha ugyanazt mondta, mint a barátnője. Amikor ezeket meghallottam rettenetesen dühös lettem, mert valahol én sejtettem, hogy még a barátságuk is barátság extrákkal volt, ebben is hazudott. Aztán végig kritizált, semmi nem volt jó, a zenei ízlésünk között sok volt az átfedés, de amit én szerettem pluszban, az ,ár igénytelen volt, és szerinte én is, amiért hallgatom. Majd a súlyom is terítékre került, pedig nem híztam egy dekát sem a megismerkedésünk óta, és nem vagyok elhízva sem, pocakja pedig neki is van. Amikor mindenből vitát generált, akkor kitalálta, hogy nem illünk össze és neki túl sok kompromisszumot kéne hoznia (ami ugye annyi, hogy dicsérjen is már időnként, ne kritizáljon állandóan, és az exével sem kéne bájologni, ha már annyira nem érdekli). Szakítottunk, de újabban folyton összefutunk, ennyit még életében nem volt ugyanazon a szórakozóhelyen, ahova én szoktam járni, és persze mindig odajön, bámul. Tisztában vagyok vele, hogy nem kellene vele már foglalkoznom, de rettenetesen dühös vagyok, ha a dühöt és a csalódottságot el tudnám engedni, akkor megoldódna ez a probléma. Beláttam már rég, hogy ő alkalmatlan közel 30 évesen egy párkapcsolatra, nem is volt neki fél évnél-8 hónapnál tovább tartó.

Gondolom, mindenkinek van hasonló történet a tarsolyában. Ti hogyan tudtátok elengedni a sérelmeket, a dühöt, és a (pillanatnyi) utálatot?