Hogyan lehet egy ilyen férfit kezelni? Érdemes egyáltalán küzdeni érte? (beszélgetős fórum)

Ha lenne egy lányom, és látnám hogy azon megy át amin Én.. talán hülyeség, de egy ideig próbálnám elmagyarázni mi a helyzet. Nagy eséllyel nem hallgatna rám, de talán így is lenne jó. Úgy értem csak a pofonokból látna meg mi is a való helyzet.. ahogy Én is.

De azon lennék, hogy a fájdalma a lehető legrövidebb ideig tartson...

Mit szerettem meg benne? Azt hittem, hogy a közvetlenségével, humorával, pozitív hozzáállásával talán felemelhet engem az önbizalomhiányból, a szeretethiányom fakul majd idővel mellette és a híres nagy "tapasztalata" sem volt utolsó szempont. Irányításra lett volna szükségem, de nem így, nem ilyen értelemben, nem ilyen áron. Az ember azt gondolná, érett férfiember.. érett gondolkodással és hozzáállással, maga lehetett volna főnyeremény. Tévedtem.

Kezelni? Max. szeneslapattal.

Nem háború ez, ahol parancsra küzdenek az ellenséggel.

Dorr2016!!!!

Szólj már valamit, mert kezdem azt hinni, te a kisfüles vagy. 😊

"egoista, kihasznál, megaláz, kegyetlen, tönkretesz"

Mindez 3-4 hónap alatt...ez milyen kapcsolat?

Ha úgy érzed hogy tönkretesz, és már kb egy méreg az életedben, akkor mérlegelj, hogy szükséged van-e rá.

Melyik a nagyobb a szemedben: a szereteted felé, vagy a negatív hatások.

Kell a rossz?? Két marokkal.

No, akkor szenvedj!

Ha majd annyira fáj, hogy nem csupán sírsz-rísz, hanem kivágod az életedbôl, mondhatod, hogy tettél valamit magadért.

Vagy idézzem Csernust?

Valaki egy fórumon (talán itt a Hoxán) valami olyasmit írt, hogy még a legidiótább pasira is jut egy szerencsétlen nő, aki végigszenvedi vele az életét.

Nem kéne ebbe a hibába beleesned.

Pontosan felsoroltad, hogy mi az, amitől egy sz...r alak. Ha küzdesz érte, az önsorsrontás.

A kapcsolat, szerelem arról (is) szól, hogy még többek legyünk a Másik által, hogy építsük egymást, hogy hozzáadjunk valamit egymás életéhez.

Ő tuti, hogy nem szeret Téged. Mert akit szeretnek, annak az jó, ha szeretik, de Nálad erről szó sincs.

Ez csak pár gondolat volt...

A te életed. Ott rontod el, ahol akarod.

Játsz el a gondolattal: ha ezt a lányod mesélné el neked, mit mondanál neki?

26 éves nő vagyok és 2015 szeptemberében ismertem meg jelenlegi páromat, aki nálam 9 évvel idősebb.

Ez még csak a második kapcsolatom, de nem bánom, hiszen a szerelem nem válogat.

A dolog pikantériája, hogy egy munkahelyen dolgozunk, - ugyan külön részlegen, de sokáig ez engem feszélyezett, sajnos nem állok jól annyira anyagilag, hogy kockáztassam a munkámat, a Szüleimről testvéremmel gondoskodunk.

Nem is lett volna gond ezzel a tényezővel, hiszen mindenki látta/látja rajtunk, a munkánkat az elvárásoknak megfelelően elvégezzük, tehát a kapcsolat nem megy a munka rovására, de Én óvatos vagyok. A lényeg az, hogy Ő egy olyan típusú férfi, aki (mások megítélése szerint is!) egoista, kissé istent játszik és mivel tapasztaltabb nálam (elmondása szerint) ezért, mindent mindenről jobban tud. Gyakorlatilag szóhoz nem jutok mellette, ami eleinte is zavart, de nem adtam neki nagy jelentőséget, hiszen a szerelem.. nem elvárásokról vagy a másik hibáinak feltárásáról szól..

Mindketten mondhatni egy időbe léptünk ki előző kapcsolatainkból, melyek már megismerkedésünk előtt kezdtek lezáródni. Ő még jó párszor találkozott az exével és telefonon is sokat beszéltek. Soha nem tudtam hova tenni a dolgot, de hittem neki, hogy nem csal meg. Igaz, az Én volt barátom is próbálkozott sokszor, tehát bevallom Én is hibáztam, de nem húztam ennyire sokáig a dolgokat.

Szilveszterkor hatalmasat hibáztam. Egy vendéglőben vacsiztunk a barátommal, mikor is meglátogatott az exbarátom, mondván el szeretne köszönni arra az évre tőlem és találkozzak vele, kérte tőlem. Megtettem, hiába voltunk nyílt utcán.. hiába látott rám a barátom, annyira felkapta a vizet, hogy mérgében elment az exbarátnőjéhez házra. Mire visszaért egy pofonnal fogadtam.. és próbáltam a helyrehozhatatlant helyre hozni. Sokáig rideg viselkedésével büntetett, élvezte, látta rajtam, mennyire megvisel..

Nincs kétség, hibáztam. Rengetegszer kedvére tettem, amit csak lehetett, teljesítettem. Azóta többször szakított velem, konkrétan kétszer is.. hülye indokokkal, hogy nem szeretem eléggé, nem adok neki semmit magamból. Legutóbbi szakítás alkalmával durva dolgokat vágott a fejemhez. Mint pl, éljem ki magam, kettős személyiségem van... kurvából lesz a legjobb feleség.. legutóbb azt is kibökte, hogy majdnem visszaütött a pofon alkalmával amit Én adtam neki.. szóval szerinte örüljek, hogy még szóba áll velem..

Rengeteg rossz hír jár körülötte, barátaim, rokonaim látatlanba is azt mondják, óvakodjak tőle, mert rámegyek minden téren. De szeretem nagyon.. viszont ha hülyének néznek nem szeretem. És Ő kihasznál, érzelmileg, testileg.. minden téren. Szavam nem lehet mellette, kitér a beszélgetések alól és legutóbb egy ismerőshöz közelítve az utcán, elengedte a kezem.. nem mert felvállalni. Ha szembesítem az Ő hibáival, felháborodik, ha nem adom oda magam, szintén hőbölög..

Úgy volt, hogy újrakezdjük. Persze az egész helyzet úgy is jön ki, hogy Ő ad nekem lehetőséget... mintha valami eszméletlen bűnt követtem volna el. Barátai, ismerősei csak az ő verzióját ismerik.. mindenki szemében Én vagyok a rossz.. de senki sem sejti mennyire szeretem Őt a hibáival együtt is. De nekem esélyem sincs. Én túl gyenge vagyok hozzá...

Mit tegyek? Folyton megaláz..

Kegyetlen, nem tudok rá mit mondani. Hiába szeretem, engem tönkretesz.