Hogyan lehet a pánikbetegséget leküzdeni? (tudásbázis kérdés)

Ha külföld akkor bizony nyűgös a pszichoterápia

De van online Skypeon is

[link]

vagy

[link]

Egy próbát megér

Olvasok eleget róla, sőt idegen nyelvű pánikos fórumon is nyomulétam egy időben

A fél életemet éltem le pánikosságban,kipróbálva mindent

Úgyhogy ha annyi a gyógyitás hogy vegyél erőt magadon + a megértő környezet,akkor az mese

A megértő környezet persze elengedhetetlen,de elöbb utóbb megunják a nyűglődést

Beszéltem olyan csajjal is akinek a férje orvos létére, azt mondta ez csak hisztéria, ilyen hogy pánikbetegség nincs.

A pszichlógus meg ugyis beleköt valamibe és ráfogja hogy a-miatt tört ki ez a szemétség az emberen

Közelröl ismerek nagyon rendezett jómódú családot ahol a tizenéves gyereknek pánikbetesége van, gyengén ugyan, de van

Akkormost?

hallottam már, hogy nőgyógyászati probléma miatt is lehet pánikbetegséget kapni, nekem a stressztől van.

NE fordulj be, én is azt teszem, és csak rosszabb úgy.

remélem van társad, aki segít.

Mindent leirtam csak a kérdésre nem válaszoltam!

A betegséget erös akarattal, pozitiv gondolatokkal, sok nevetéssel, jó barátokkal, szeretö megértö családdal és nem utolsó sorban, akár sétával, sportal sok szabadban eltöltött idövel le lehet küzdeni. És ne fojtsd magadba a gondjaidat, beszélj róluk.

Sziasztok! Sajnos én is pánik beteg vagyok. 17 éves koromban kaptam az elsö pánik rohamom. Akkor senki nem mondta mi az. Kaptam valami injekciót a popimba és elmúlt. Aztán 22 évesen ismét egy roham, és injekció. Aztán évek hosszú során keresztül semmi. Viszont 2008-ban megváltozott az életem, és 2011-ben elkapott egy óriási pánik roham. Szaladtam orvostól orvosig, és mindenki gyógyszerrel akart pumpálni ami viszont felturbózta a pánik okozta rettenetes érzéseket. Akkor azt mondtam nem, elég volt, és nem vagyok beteg. Megpróbáltam másra koncentrálni és nem a rohamokkal foglalkozni, sokat beszélgettem, zenét halgattam, ja és ami a legfontosabb, dolgoztam mert ha lekötöttem magam nem jöttek az érzések. Igy is lehet, ha erös az ember és van aki segitsen, mert sajnos nagyon sokan nem tudják mi ez és azt mondják ne hisztizz nincs semmi bajod, mert azt gondolják ezzel kihevered,pedig nekünk pont az ellenkezöjére van szükség, és segitségre. Egészen mostanáig tünet mentes voltam. De sajnos az év elején közölték velem, hogy a visszatérö miómák miatt méh eltávolitásos mütétet kell csinálni, és amúgy is benne vagyok a korban, és ezzel a mütéttel megszünik minden próblémám. 48 éves vagyok és már megkezdtem pár éve a változó kort. De oda se neki, sok nö esik ezen túl, és csak jobb lesz, gondolta az optimista kisördögöm viszont a negativ kisördögöm elkezdte a rossz gondolatokat sugdosni a fülembe. Sajnos ö lett az erösebb. Áprilisban megindult a hadjáratom az orvosokhoz (gastroenterologia, kardiológia, sziv érfestés, magas vérnyomásom van sok éve de kezelt) egészséges vagyok. Hurrá, akkor tényleg a fejemben van gond. Na most mit csináljak? Ezen csak én tudok változtatni ha akarok, ha nem megyek orvoshoz (pszichiáter, antidepresszáns stb.) Megpróbálom magam elösször, ha megy. Azt azért még ide tartozik hogy 2011-ben kaptam egy kedéjállapot javitó tablettát (Citalopram) amit ha hiszitek ha nem egy gastroenterológus doki irt fel, a gyomor görcsömre, és nem tudtam milyen gyógyszer, de müködött. A mütét elötti gondolatok igen csak rettenetes érzéseket diktáltak, és hetente rohantam a háziorvoshoz hogy rosszalkodik a vérnyomásom, szédülök, verejtékezem, légszomjam van stb., pedig egészséges a szivem, azt tanácsolta hogy ha túl leszek a mütéten, megbeszéljük, addig nem küld pszichiáterhez és a citaloprámot sem irja fel, ha jön a roham, kapjak be egy frontint. Ez nem volt gonoszság az ö részéröl, mert nem az a tipusu orvos aki azonnal begyógyszerez. Júni 29-én volt a mütétem ami rendben lezajlott, és jól vagyok. A mütét elötti 3 hétben már állandóak voltak a rohamok, de ezek már nem rohamok voltak mert minden nap jött, de csak a rossz érzések, légszomj és szapora szivverés nélkül. Ezt hivják generalizált szorongásnak. Hurrá, ez is ugyan olyan szar, mint a roham, csak ez egész nap rajtad van. Szombaton jöttem haza, pihennem kell a mütét miatt, és igy fetrengve kell a rossz érzésekkel harcolnom, ha meg akarok gyógyulni. Tegnap elmentem a dokihoz aki felirta a Citalopramot. De gondolkodom hogy elkezdjem e szedni, vagy megpróbálok egyedül megküzdeni ezzel a nyavajával, amit most igy nagyon nehez viselek. De lehet hogy a tudat hogy van gyógyszerem minden eshetöségre felkészülve, megnyugtat annyira hogy ne kezdjem el szedni, mert erös vagyok és elbirok vele.

Ez az én történetem. De barátokkal családdal, és jó emberekkel körülvéve ki lehet lábalni belöle.

Én azt tanácsolom mindenkinek, ha egyedül nem megy forduljon orvoshoz, mert a kezeletlen pániknak súlyos következményei lehetnek.

Nekem sikerult gyogyszer nelkul lekuzdenem es a hoxan nem vagyok egyedul!

Persze attol fugg milyen szinten vagy beteg es foleg, hogy miota.

Olvass utana a neten ennek a betegsegnek, sok info van. Aztan gondolkozz el, mi az ami rad illik az olvasottakbol.

Ha tudod, hogy panikbeteg vagy, mar haladas, mert ezek szerint nem szervi betegseg. Ebbol indulj ki!

Nagyon nehez szembeszallni sajat magaddal, de lehetseges.

Nekem a vegen a pszichologus is segitett par beszelgetessel. Azota teljesen megszunt minden tunet.

(Pszichiatrian is voltan az elejen, de attol csak rosszabb lett. Persze van/volt akinek az jott be.)

Jobbulast kivanok!