Hogyan ismerkednél, ha 35 feletti független nő lennél? (beszélgetős fórum)

Így van, de nem bántam meg, annak ellenére, hogy most -csúnyán szólva- ennek iszom a levét.

De teljesen mindegy, mert ha 30 évesen lettem volna családanya, akkor majd 40 évesen érezném ezt. Nem hiszem, hogy az hiányzik, hogy nem éltem ki magam. Inkább az a gond, hogy a párom állandóan dolgozik, tehát annyira megszokom, hogy nincs, hogy amikor itthon van, úgy érzem, útban van. Ez nagyon rossz, kicsit haragszom is rá, amiért nekem kell egyedül nevelnem a gyerekeket, és a munkámat egy személyben kell a gyerekeimhez igazítanom. Ezért sokáig persze nem is találtam munkát. Talán ezért is egy kicsit irígy vagyok rá.

Vicc mi? Családon belüli irígység.

Sok helyen az apu elviszi reggel a gyerekeket, anyu értük megy, vagy fordítva, így mindkettőnek van esélye egy normális munkahelyet találni. Sőt, amikor péntekenként délben megyek a gyerekekért, ott a rengeteg nagyszülő. Csak nekem nincsenek nagyszülők. Nekem 13 éve kell alkalmazkodnom. Azt hiszem, ebből van elegem. Ha szülői, ha szalagavató a családban, ha betegácsi, ha orvosnál várakozás és még ezer dolgot sorolhatnék, csak magamra számíthatok, a párom ezek alól abszolút fel van mentve.

Na jó, nem offolok, ez nem a "mindenki sajnáljon engem" fórum, mellesleg úgy sem tud senki segíteni, ezt vele kellene rendeznem, de ha 13 évig nem sikerült, nem is fog már! Bocsi!

Ezek normál igények. Mindenkinek szüksége erre.

Nehéz megteremteni az egyensúlyt, nálunk a férjem sokszor féltékeny volt arra az időre amit csak magamban akarta tölteni, de megértette ,hogy igy lesz kiegyensúlyozottt felesége ha ezt megadja nekem.

A családnak sem mártír kell, hanem egy vidám,boldog nő ,aki anya,és feleség.

Igen....a jó dolog !:)

Nézőpont kérdése ! Gondolom.... akorodból..nagyon hamar férjhez mentél ! Ez lehet jó is, meg rossz is ! Rossz...mert kevesebbet élhettél, kevesebbet tapasztalhattál ! Ez igaz !

De az is...hogy, most magamról beszélek, sokkal könnyebb volt Nekem 22 évesen szembekerülni azokkal a dolgokkal...amikkel mondjuk 30 évesen kell másoknak ! Lakás, család, stb. Könyebb volt nekem, azt hiszem...

De persze..ez is izlés dolga :)

A fene tudja. Talán mert jó dolgomban azt sem tudom, mit akarok.

Én imádok egyedül lenni, de nem túl sokat. Szükségem lenne úgy heti 2-3 órára, szerintem ez normális. Imádom a gyerekeimet, a páromat, de állandóan velük vagyok, ha pedig ovi, suli van, akkor dolgozom. Nem bírnék ki nélkülük napokat, de néha tényleg jó lenne egy kicsit azt csinálni, amit én akarok, szabadon, és egyedül, anélkül, hogy 2 percenként jönnének a gyerekek egymásra árulkodni, vagy hogy szomjas vagyok, kakálni kell stb. Nehogy nekem valaki félre értse, imádom őket, mindössze jó lenne néha egy nagymama, nagypapa, aki kölcsönkérné őket 1-1 napra, vagy délutánra.

Persze. Értem Én !

Minden kapcsolat, valamilyen szinten, megköt, 'rabbá' tesz! Persze, hogy kell egy kis laza póráz! Én már csak tudom...20 év házasság :)

Szia !

Miért lenne szükséged a 'magányra' ?

Miért van az, hogy ritka az az ember, aki azzal elégedett amiben van ?

Hello!

Persze, csak "vicc" volt. Mindenki azzal elégedetlen, amije van. Vagy legalábbis szívesen szüneteltetné egy kicsit, akár a magányt, akát a túlzott nyüzsit. Én most egy kis függetlenségre vágynék. Azt hiszem, ha valamiért összevesznénk a párommal, jó ideig szingli lennék! Gondolom, te meg ezt a "jó időt" unod már.

Nem tudom, pasi vagyok, 35 felett, és függő.:D

De én is hajlok, mint a nád!:D

Szia! Miért is jó nekem??????? Ennek a létformának is megvannak az előnyei, de ne gondold, hogy nekem annyira jó... Sorolhatnám az ellenérveket...

Bár a kolleganőim is folyton ezt hajtogatják, hogy milyen jó nekem, de ha a helyemben lennének, másképp látnák!

Egyik fiatal rokonom próbálkozik ezzel a módszerrel, de valahogy még egyszer sem azt kapta, amit ígértek. Legtöbbször a képekkel manipulálnak. Kiderül, hogy 10-15 éves fotókat töltenek fel...

Csak óvatosan vele.

Eszembe jutott, hogy én jártam társastánc tanfolyamra és ott is lehet ismerkedni, sokan voltunk pár nélkül, és elvileg nincsenek állandó párok legalább is az oktató azt szereti, ha mindenki táncol mindenkivel.

Én a Casablnak táncklubba jártam és szeptembertől újra fogok is, igaz én nem párt keresni, csak táncizni, mert a párom nem szeret táncolni.

Ez nagyon aranyos kis történet, remlem azóta is tart.

Az biztos, hogy nagy hatással van a pasikra, ha valakiről süt a boldogság, elégedettség.

... szerintem is így van. :o)) Én pl. szó szerint az utcán ismertem meg a párom majdnem 40 évesen. Mentem reggelente dolgozni, gyalog persze... közben nézegettem a fákat, a virágokat és jókat danolásztam magamban... aztán egyszer megállt mellettem egy kocsi, hogy elvihet-e, mert látja, hogy mindig itt jövök... és amúgy is egy házban lakunk 4 éve. :o)) Sose láttam előzőleg... szerintem, de állítólag vissza szoktam köszönni. :o)) .... cóóóval én a kocsisoron ismerkedtem! :o)))

***

... pl. szaunában jókat lehet beszélgetni... pasikkal is, aztán legközelebb már ismerősként köszöntjük egymást. Aztán, ha az ember mosolygós és vidám... észre se veszi, de pl. pénztár előtt a hosszú sorban is ismerkedik.... vagy karácsonyfavásárlás közben... csak valóban nem szabad rágörcsölni... :o)