Hogyan ismerkednél, ha 35 feletti független nő lennél? (beszélgetés)

Én sejtem ki az a pasi:D

Te kis kerítő:D

Judit!

És ha itt szétnéznél egy ilyen szingli fórumon? Fórumokon mégiscsak jobban megismered az embert, már ha őszinte. (jujj, én már tudok is neked egy pasit. Priviben megírom, de csak ha akarod!)

Szia! Hogyhogy Nálatok vannak társkeresők??? Ezt nem igazán értettem... vagy csak péntek van. :)))

Én is próbáltam már a társkeresésnek nagyon sok módját: internet többször is, hirdetést adtam fel, válaszoltam, amit csak lehetett megpróbáltam...

De valahogy mindig olyanokkal hoz össze a sors, akikről azt hiszem, hogy úgy vagyok jó ahogy vagyok, értékelik, ha mondjuk vacsit csinálok vagy ilyesmi, aztán meg kapom a hideg zuhanyt pár hét után...

Igen,jól fogalmazol. Vannak a "pasik",és vannak a férfiak.

Mi történt a férfiakkal szerinted? A bőség zavara?

Személy szerint a társkeris portálok nyújtotta lehetőséget halpiacnak tartom.

Beírod a kívánságod, és mintha a mikulásnak írnál, és megkaphatod. Szőke, barna, izmos, mackós, kinek mi kell.

Hol marad ebből a spontanitás varázsa?

Erről csak az jut eszembe mindig,hogy amig ezek a portálok virágoznak ,addig a pasik azt hiszik ,hogy a pénzük,és a terepjárójuk mindenki ágynak dönthet.

Szia!

Nálunk vannak társkeresők. Tudod, olyan, mint az ingatlaniroda. Nem tudom mondjuk, hogyan működik, és milyen sikerrel.

De el kell meséljek valamit. A nővérem úgy 15-20 éve élhet együtt a férjével, békében, boldogságban, mintha Isten is egymásnak teremtette volna őket. Amikor kereste a nagy Ő-t, a barátnője rábeszélte, hogy adjon fel hirdetést egy újság társkereső rovatában, mert ő is így élt együtt akkor kb. 3 éve a barátjával, ma már 3 gyerekük van, úgy tudom, ők is jól megvannak. És bejött a tesómnak. Sok válasz jött, ő pedig csak egyre válaszolt, legalábbis egyre bökött rá. A srác nem volt túl jóképű, trabija volt, tehát nem azért, mert esetleg valami jövőt látott benne. És ő volt, lett a nagy Ő. Tényleg normális pasi. Na jó, ez régen volt, ma nem tudom, hogy milyenek az emberek, de én nem hiszem, hogy a férfiak nem vágynak komoly kapcsolatra. Ezren válnak el ilyen-olyan okokból, akik hozzászoktak a társas élethez, ők nyilván továbbra is ezt keresik, max. egy kis szünetet tartanak előtte.

Ellenpélda a mai világból: Nagymami nagyon aktív 84 évesen: állandóan kirándul, úszik stb., lételeme a sport. Ideköltözött a városunkba, nem ismert korabeli embereket, hát feladott egy hirdetést: "túratársat keres", egy rövid bemutatkozás, korát is leírta stb. 10-ből 10 jelentkező férfi volt, ebből 9 szexhirdetést látott ezen szavakban. A legfiatalabb 15 volt, a legidősebb 89, de a lényeg, 90% 30 alatti. Ezt csak érdekességképpen írtam le. Hová tert a világ?

Sziasztok! Örömmel látom, hogy újra beindult a fórum. :))))

Chaterina,

én tudnék Neked mesélni eddigi "élményeimről" a férfiakkal ( ??? inkább pasikkal) kapcsolatban! Hát egyik sem túl szívderítő....

Voltam már kiváró és kezdeményező fél, de ez utóbbi nem leszek többször, az biztos...

Normális, intelligens, magára adó nőnek érzem, tartom magam, ennek ellenére minden próbálkozásom sikertelen... Úgy érzem csak kihasználják a kedvességem és a közvetlenségem... Nem túl jó érzés, hidd el!

És egy idő után megunja az ember, hogy folyamatosan ezt kapja...

Akkor túl merész vagyok...

Ezekbe nem is gondoltam bele:)

Több a nő mint a pasi, hát ezaz a vadászat, és az ősi ösztön, és ezt kiis használják! Egyszerre több vasat is tartanak a tűzben.

Egy bizonyos kor után egyik fél sem akar változtatni a szokásain, a heppjein, nem tudják átformálni egymást a saját szájuk ízére, így nem működik csak ideig óráig! :-(

Dolgoztam én is a férjemmel 5-évig 3-év után besokalltam, majdnem ráment a házasságunk! Nem jó együtt dolgozni.....

De a pasikat a nők irányitják , és nincs az a pasi aki nem akarna hóditani ha érzi nem könnyű préda a nő.

Bennük van a vadászat, és ez egy ősi ösztön.

Nő és férfi közt ezek az emberi játszmák voltak,vannak,lesznek.

Nem gondolom azt ,hogy bizonyos kor után bárkiben bármi hibádzik.

Munkahely...nekem onnan van a férjem, együtt dolgoztunk, és 20 éve vagyunk együtt.

És látok magam körül sok munkahelyi kapcsolatot ami nem vakvágány.

De miért nehéz ismerkedni? Mondja már el valaki nekem.

Azok az emberek akik a gép mögött ülnek,azok a kinti életben is közlekednek,léteznek.

Nem járnak nyitott szemmel? Vagy miért.

Érdekelne.

Mennem kell, mert a nagyker miatt nagyon lemaradtam, be kell fejeznem a vacsit!

Pussz, még benézek, ha tudok!

Mielőtt azt hinnétek, hazug vagyok, törvényesen nem vagyunk házasok, de mindig a férjemként emlegetem, így beszélek róla. Nos, ezért nincsenek a nevemen a gyerkőcök

(Használtruha business)

Hát, én a gyerekeimmel marha jól elvagyok, sokat bohóckodunk, szerencsére én is és a párom is gyerekek maradtunk. Rengeteg szerencsétlenség ért és ér is minket, ilyen az élet mostanság, ez van, a gyerekek azt hiszem, nagyon hálásak, hogy mi vagyunk a szüleik. Legalábbis a nagylányom állandóan ezt mondja. Milyen jó, hogy ilyen szüleik vannak. Azt gondolom, semmit nem vesznek észre a párom és köztem lévő "konfliktusból", főleg azért mert nem ezek a legégetőbb problémáim, tehát nem olyan véresen komoly lelki traumák ezek nekem, mint ahogy ez itt "hangzott". Nem vagyok én boldogtalan, csak örök zsörtölődő, azt hiszem.

Amikor a fiammal vége lett a GYESnek, tönkrement a gyár, ahol dolgoztam, azután volt egy fél év, hogy nem dolgoztam sehol, de keresgéltem állandóan. Ekkor mondta a sógorom, hogy micsoda ember vagyok én, hogy eltartatom magam. (ehhez tudni kwell, hogy a párom kölcsönadott rengeteg pénzt, azt hitte, befekteti, de azóta sem láttuk, nem is fogjuk) Tehát épp ez volt a téma, mire a kedves sógor benyögte, hogy: -És? Ő kereste, azt csinál vele, amit akar.

Na, nekem sem kellett több, így is szarul éreztem magam, hogy eltartanak, nekiállktam pityeregni, persze a párom kioktatta, hogy mivel és kivel foglalkozzon, hiába őt védte, elmondta neki, hogy ez nem így van. Én a bőgés után csak annyit mondtam neki: -Sokkal többet dolgozom mint te, csak én nem kapok érte fizetést. Az a nő, akinek meg munkahelye is van, lehúzza a kis 8 óráját, aztán még süt-főz, mos, vasal stb. A férfi hazamegy, leül a TV elé, olvasgat, kapcsolgaz, eszik-iszik, játszik a gyerkőkkel (jobb esetben.) Én ezt láttam magam körül, akár a szüleimet, a testvéreim családjait, bárkit nézek.

Én most itthon vagyok. A párom egy kiállításon. Nem kérdezi ám meg, hogy siessek haza drágám, hiszen ez csak egy kiállítás. Szeretnél te is dolgozni? Furcsa. Szerintetek hímsoviniszta vagyok?

Egyébként tudtátok, hogy nagyon offoljuk a fórumot?

Remélem, nem vettem el senki kedvét az ismerkedéstől 35 felett?

Félre értettél !

Ez nem két emberről szólt ! Egy családról ! Nincs enyém tiéd ! Miénk van !

A megszerzett javak közösek, csak Én itt dolgozom, Ő meg ott ! Másak a feladatok...de minden közös !!!

Én így gondolom !

Nos, akkor tök jó, hogy meghallgathatod az én véleményemet, ha a feleséged is ebben a cipőben jár.

A párom vállalkozó, értem én, hogy menjen a szekér, ahhoz dolgozni is kell. Csakhogy én nem akarok tőle anyagilag függeni, mert ugye mi van, ha beüt az a bizonyos akármi. Ha évekig nem dolgoztam, hol alkalmaznak majd, 30, esetleg 40 felett? Így hát kerestem, de nem találtam munkát, csak ilyen-olyan ügynöki átverős melókat. Évekig éjszakáztam, ezt most nem fejteném ki mennyit aludtam, és hogy néztem ki, de senkinek nem kívánom egy átdolgozozz péntek éjjel a szombatot otthon szerencsétlen gyerekkel.

Ezért én is vállalkozó lettem, és meg kell veregetnem a vállam, nagyon jól csinálom, csinálnám, de iszonyat kevés időm van (ezért ülök most is itt). Nem, csak "vicc" volt, igazából most betegek a gyerekek, velük együtt voltam pl. ma is nagykerben.

Szóval, míg neki 1 nap 24 órából áll, addig nekem 7 óra, amiből kb. 5 üzleti, 2 családdal, háztartással kapcs. munka, bevásárlás stb. és persze nem átlagban, van amikor 1 hétig nem tudok dolgozni, pedig az üzlet nem állhatna meg.

Nincs olyan, hogy: -De jó, végre hazajöttél drágám, akkor én most elrohannék, mert azonnal megsértődik, hogy most meg én lépek le? Igen, nekem is nagyon fontos a sikerélmény, az elismerés. Azzal nem elégszem meg, hogy -Jajj, de szépen el van mosogatva!, na nem mintha valaki ezt mondaná, hiszen ez mindennapos, természetes dolog. Mint te is említetted, a biztonságos, nyugalmas háttér. Nem fogod elhinni, borzalmas úgy hazajönni, hogy engem soha nem vár senki itthon, mindig üres lakásra, az előző esti kupira jövök . Egyszer ezt is kipróbálnám. Milyen lehet, ha hazajövök, és én kérdem: -Nos, mit főztél édes? A szép rend, a tisztaság fogad, minden pöpec.

Tudom, nem normális a gondolkodásom, lehet, hogy lelkileg pasinak születtem? De ahhoz ragaszkodom, hogy anyagilag nem akarok függeni!

Én értem az érzéseidet az irigységen" belül.

Én 3 évig nem dolgoztam mikor a kisfiammal itthon voltam .

Az utolsó év már egy vivódás volt önmagamban.

Én értelek,és Én is ilyen vagyok,hogy nekem kell az ,hogy dolgozzak.

Az anyaság, a feleség szerep csak egy szelet a tortából. Van még ott több szeletke is ahhoz hogy a torta egész legyen.

Nagyon nehéz ezeket összehangolni,harmonikus egsésszé formálni.

Nálunk a férjem munkájához kell a nyugodt háttér , de ha belegondolok az enyémhez is.

Én ezt akor tudom biztositani neki ha a lelkemben nem dúlnak viharok az elégdetlenségemtől.

És harcolok a mai napig, mert semmi szükség nem lenne arra a megélhetéshez ,hogy dolgozzak.

Szerinte ez ilyen egyszerű, de szerintem meg nem. Igy is rengeteget ügyel,fáradt, és annak ellenére megteremtem az emocionális hátteret hogy dolgozom.

Ha nem dolgoznék,már elszabadult volna a pokol.

És tudom azt is,hogy baromi nehéz eben a sok szerepben lavirozni egy nőnek, de valahol ez egy kihívás is.

De azt vallom boldog gyereke csak boldog szülőknek lehet.

És a boldogsághoz ezek mind kellenek.

Te mit gondolsz erről?

Miért gondolod, hogy ennek iszod a levét ?

Ha később mész férjhez, akkor később nem ez lenne ? Dehogynem ! Tudod, Én azt gondolom, a családban is, mint az élet minden területén, mindenkinek megvan a 'szerepe', amit vállalt !

A párod, gondolom, ha sokat dolgozik, eltartja a családot, nekem nem is kéne ! Ez az Ő szerepe! Mi a Tiéd ? Biztosítani Neki, a megfelelő biztos hátteret ahhoz, hogy Ő tudja csinálni a vállalt feladatait ! Persze, csak ha ezt vállaltad !

Nálunk ez így van ! Én vállalkozom 12 éve, a párom a biztos háttér ebben ! 3 gyereket nevel, hozza-viszi Őket, háztartás, meg mi egymás ! Bár...nem dolgozik munkahelyen...(ill. a saját cégből kicsit kiveszi a részét, de nem munkaidő szerint)

Szóval...nem tudom !

Mi az amit szeretnél? Mire vágynál ??