Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogyan éljük meg a nőgyógyászati nagy műtétet? fórum

Hogyan éljük meg a nőgyógyászati nagy műtétet? (beszélgetős fórum)


1 2 3
2007. aug. 22. 08:46
Lányok, nagyon aranyosak vagytok... még "megríkkattok" itt a végén...:( Igazatok van, de nehéz, nagyon nehéz.
50. inci47 (válaszként erre: 49. - Évike1)
2007. aug. 19. 21:06
Na, ezt már szeretem!! Puszi
49. évike1 (válaszként erre: 46. - Rozália)
2007. aug. 19. 13:45
Attól még hogy kivették a méhededet hidd el NÖ vagy.Én is sokáig rágódtam ezen,mivel még nagyon fiatalnak tartom magam az ilyenfajta mütéthez.De sajnos ez az élet.Két gyermekem van és tulajdonképpen nem is terveztünk többet,de a szívem mélyén sokszor azt mondtam magamban,hogy ki tudja?Mostanában is ha meglátok kisbabás anyukákat,bizony összeszorul a szívem.Az eszem hiába tudja,hogy nem lett volna több,de nö vagyok és a lelkem ezt érzi.Na ez az amit nagyon-nagyon nehéz feldolgozni.Mert ugyebár a testi fájdalmak enyhülnek a sebek begyógyulnak,de a nöi lélek!!De aztán az ember találkozik olyan nök véleményével,mint tündibündi meg inci és mindjárt több eröt érez magában a lelki gyógyuláshoz is.Én szívböl azt kívánom Neked is,hogy sikerüljön magad túltenni mindezen,mert ezen egyedül neked kell túllépni.
48. angyal44 (válaszként erre: 45. - Bnedora)
2007. aug. 19. 12:18
Szia köszi a kedves szavakat, tulajdonképpen mi is jól "éreztük magunkat". Volt begy társam akit közvetlenül utánam műtöttek, így együtt lábadoztunk, kinlódtunk és nevettünk egymás szerencsétlenkedésén. Gondot az okozott, hogy elég pörgős életet éltem és nehéz volt megszokni a lassítást, de szerencsére ma már majdnem teljesen visszatérhettem a megszokott életvitelemhez. Az meg kimondottan a műtét mellékhatása, hogy félreraktam minden aggályt és elmentünk a gyerekekkel nyaralni a Balcsira. Isteni volt. Végre valami+.Kicsit érzékenyebb lettem mint azelőtt, de talán majd elmúlik.Kitartást és teljes gyógyulást mindenkinek aki ilyen cipőben jár!
47. tündibündi (válaszként erre: 46. - Rozália)
2007. aug. 19. 08:51
Minden tiszteletem a Tied!Elolvastam a bemutatkozásodat.Lányok van akinek sokkal több problémája van mint nekünk!Én mégis azt mondom próbálj túllépni! Tudom nehéz , mégis Magadért. szia sok puszi Tünde
2007. aug. 19. 06:29
Az én műtétem két éve volt, de lelkileg még mindig nem tudtam feldolgozni. Igaz, azt megelőzően két évvel volt egy részleges melleltávolító műtétem... Két olyan - nőként fontos - szervet érintettek a műtétek - még ha az én koromban a méhemre igazából már nincs szükségem - amit nem vagyok képes feldolgozni. Sajnos, ez rányomta bélyegét a szexuális életemre is.
45. bnedora (válaszként erre: 27. - Angyal44)
2007. aug. 19. 02:18

Szia!

Örülök, hogy most már jobban vagy. Sajnos nekem is nehezen gyógyult a sebem. Voltak nálam idősebbek is, akik már a kórházban lépcsőztek, meg egyebek, mint akit meg sem műtöttek. Mivel nekem volt ez a kis műhibám, nekem azon a ponton még mindig fáj, érzékeny. A klimax (mivel a petefészkedet meghagyták, mint nekem) majd akkor érezhető, amikor megszünik a hormonműködés.

Engem például a főorvos nem is akart műtétre javasolni, azt mondta, hogy várjunk még vele. Én voltam az, aki szorgalmazta, a bőséges mensi miatt. El kell még mondanom, hogy egy olyan kórterembe kerültem, ahol különböző korosztály volt (20-75-ig). De mi, mint frissen műtöttek, olyan sokat hülyéskedtünk, nevettünk (a fájdalmas hasunkat fogtuk), hogy a másik kórteremből, de még a nővérek is hozzánk jöttek, mert a folyosón lehetett hallani a vidámságunkat. Életemben nem nevettem annyit, mint akkor. Pedig igencsak fájt a műtét helye. Úgyhogy én így éltem át a műtét utáni lábadozást a kórházban.

2007. aug. 18. 22:36
El sem hiszitek mennyire jól esett ez a pár biztató szó.Csak most döbbentem rá mennyire nem jó önsajnálkozni.Hiszen ha saját magad nem,hát más sem oldja meg a gondokat.Már alapjában véve borúlátó típus vagyok,de ennek most már vége.Ezek után vidáman,pozitívan s csak felfele.Köszi,köszi,köszi.Puszi nektek
43. inci47 (válaszként erre: 39. - Évike1)
2007. aug. 17. 21:36
Nagyon jól nézel ki! Ne keseregj, éld vidáman az életedet, hiszen a gyermekeidnek egy ilyen Édesanyára van szükségük! A műtét pedig nem látszik, a kilók meg majd lemennek.Én is kipróbálom a Tündi módszerét, mert rajtam is van egy pár kg felesleg, igaz én már jóval több időt megértem , mint TE, de nem szabad csak vidáman, pozitívan élni az életet! Puszi: Inci
42. tündibündi (válaszként erre: 41. - Évike1)
2007. aug. 17. 21:28
Én is voltam gödörben, de én mindig felállok.Egy ideig sajnálom magam , aztán azt mondom : innen már csak felfele. Így indulok el az életem során már sokadszor.Ennyi.És rájöttem valamire amit mostanában mindenkinek tanácsolok is:ÉLDD ÚGY AZ ÉLETED, AHOGY NEKED A LEGJOBB,MERT CSAK EGY VAN BELŐLE!puszi Tünde
41. évike1 (válaszként erre: 40. - Tündibündi)
2007. aug. 16. 16:02
Hát ez nagyonjól esett.Hál istennek élek,naponta gyönyörködöm a gyerekeimben,a világban,az életben.Mindenesetre egy kicsit elgondolkodtató állomás volt ez az esmény az életemben.DE-van jó oldala is.A sex valóban jobb azóta és ez jó.Néha úgy érzem nincsenek határok,persze csak úgy érzem és csak néha.Szerintem Te egy energiabomba vagy,szuperul nézel ki,csinos vagy.Hogy csinálod?
40. tündibündi (válaszként erre: 39. - Évike1)
2007. aug. 12. 21:32
ne búsulj! tessék túllépni rajta!helyes vagy és fiatal.tudod én a korházban azzal vigasztaltam a csajokat, hogy nincs a homlokunkra írva hogy ez történt velünk és hogy sokkal roszabb lenne ha a mellünket vették volna le.az élet szép élvezd amíg lehet. tessék így felfogni, hogy élsz! szia puszi Tünde
2007. aug. 12. 21:26
Engem 33 évesen operáltak,és amikor megmondta az orvos bennem összedölt a világ.1 éve már ,de a lelkem még most is sokszor nagyon fáj.Viszont jobban érzem magam,leszámítva,hogy 6kg-tól azóta sem tudok megszabadulni.Nagyon jó,hogy vagytok,mert szerintem az aki nem élte át az egészet az nem tud semmit.
38. inci47
2007. aug. 7. 21:51
majd írok,ha sikerült
37. tündibündi (válaszként erre: 35. - Inci47)
2007. aug. 7. 21:50
jól nézel ki! megnéztelek.igazán.
36. tündibündi (válaszként erre: 35. - Inci47)
2007. aug. 7. 21:49
mindig fontos hogy nézünk ki.sok sikert!szia
35. inci47 (válaszként erre: 34. - Tündibündi)
2007. aug. 7. 21:40
Köszönöm!Meg fogom próbálni,bár már így 6x-en túl nem igen a külső a fontos, de nekem nem mindegy ,hogy nézek ki.
34. tündibündi (válaszként erre: 33. - Inci47)
2007. aug. 7. 21:30
először. az első 3 nap. akkor 2 hétig bírtam. másodjára 3 hétig.először csak3.6kg ment le , másodszor 7 kg.kitartás kérdése.szerintem tartható. második alkalommal még levest sem csináltam.csak turmix , ásványvíz, tea, kávé.
33. inci47 (válaszként erre: 30. - Tündibündi)
2007. aug. 7. 16:52

Én is szeretném kipróbálni!Nem sok kilótól szeretnék megszabadulni , inkább a hasamon lévő hájacskától!

Nehéz volt?

2007. aug. 7. 12:02
igen 2 év.belül minden nehezebben gyógyul.a lábaimmal nincs baj, de én is hamarabb fáradok el.tavasszal alig bírtam ásni abba kellett hagynom.időnként fáj belül.nem szabad elkeseredni.ez egy szükséges rossz , de vannak jó oldalai is.nincs havi baj, nekem a sex is jobb lett. nem kell védekezni.még mindig jobb így élni mint időelőtt meghalni.az élet szép !élvezzétek! mindenkinek ezt tudom tanácsolni.nézd meg a képeimet! még életembe nem voltam ilyen jó formában.
31. angyal44 (válaszként erre: 28. - Tündibündi)
2007. aug. 5. 22:25
Szia, 2 év?Nekem azt mondta a háziorvos, hogy 6-8 hónap. Akkor nem csoda ha még nem tökéletes minden.Neked a lábaid nem gyöngültek meg?Az enyémek folyamatosan fájnak, azt mondták, a műtét velejárója,majd elmúlik.Ez igaz? Próbálok vigyázni, de egy kicsit türelmetlen vagyok. Furcsa, hogy segítséget kell kérnem olyan dolgokhoz ami előtte ment.Én türelmetlenebb is lettem.Nálad ilyen nem volt? Nehezen veszem tudomásul, hogy korlátaim vannak.Most különben én is tanácsadó lettem, egy munkatársam áll műtét előtt. Szegény nagyon el van keseredve.Légy jó .puszi.
30. tündibündi (válaszként erre: 29. - Inci47)
2007. aug. 5. 20:18
köszönöm! *ztam 3 hétig nyár elején , azóta tartom.
29. inci47 (válaszként erre: 28. - Tündibündi)
2007. aug. 5. 10:17
Szuper jól nézel ki!
28. tündibündi (válaszként erre: 27. - Angyal44)
2007. aug. 2. 20:57
szia! régen beszéltünk. szomorúan olvasom hogy téged is megműtöttek azóta. vigyázz magadra! nekem azt mondta az orvos hogy a téljes gyógyulás 2 év. amennyire tudod kíméld magad , mert ha nem nagy árat fizetsz érte. szia puszi
27. angyal44 (válaszként erre: 24. - Bnedora)
2007. júl. 27. 17:43
Köszi, ma már nem látom olyan sötéten a helyzetet, hiszen 2 hét múlva már hat hónapos leszek. én nehezen gyógyultam, mert nem akart elgyógyulni a seb. a 6 hét helyett 8-at voltam itthon és még akkor is nehezen engedett el az orvos dolgozni.Most már elmondhatom hogy jól vagyok, persze még mindig nem legénykedhetek, mert ha nehezebbet emelek, jelez a hasam, hogy még óvatosan. Szerencsére nagyon aranyos munkatársaim vannak, nem engedik hogy 30-40 kg-okat megemeljek.Ami még zavar, hogy a lábaim nagyon legyöngültek, sokat fájnak, folyamatosan kenem (én munkámból adódóan rengeteget megyek 8 óra alatt. Több kilómétert.ja és nem viselek el sok dolgot amit addig szó nélkül tűrtem, de szerencsére hőhullámaim nincsenek.(megvannak a petefészkeim). Én is csak azt tudom mondani, hogy nem egy leányálom, de kibírható
2007. júl. 23. 17:08
Évekkel ezelőtt megállapították, hogy miómám van. Az orvos azt mondta, amíg nem okoz panaszt, ne foglalkozzak vele. Minden évben jártam ellenőrzésre. Aztán egyszerre hirtelen megnőtt, akkorára, hogy azt éreztem szó szerint kiesik a méhem. 2 évvel ezelőtt operáltak meg. Az orvosom viccelt velem előtte, hogy nem is lesz olyan nagy dolog az egész, hamar kiheverem. Aztán amikor bementem a kórházba a műtét előtti este, azonnal beöntést kaptam, egész éjjel nem aludtam. A műtét után arra ébredtem, hogy minden testnyílásomból csövek állnak ki és kutyául vagyok. Egy hétig nagyon rosszul voltam. Kb. két hónapig éreztem magam gyengén. Szerintem az orvosom csak bátorítani akart amikor azt mondta, hogy semmiség az egész. Nem volt könnyü, de túl vagyok rajta.Már csak egy kis halvány csík emlékeztet a műtétre.
25. tanti
2007. júl. 23. 05:03

Sziasztok!

Lassan már 4 éve (49 voltam) vagyok túl rajta.

Rettenetes lelki válságban voltam a döntés előtt, mert sógornőm akkor kemora járt.

Az első műtétjénél az egyik petefészkét bennhagyták, amivel másfél év után gondok lettek, újra hasműtét.

Hosszas töprengés után döntöttem, hogy én ezt a kockázatot nem vállalom, mindent vegyenek ki.

Nem bántam meg. A műtét utáni első naptól ragasztgattam az Extraderm MX 50-es tapaszt a csipőmre, a klimaxos tünetek ellen, tavaly óta pedig már az sem kell.

5 hétig voltam itthon, egy hét pihizés után már laza hasizomgyakorlatokkal is próbálkoztam, aztán fokozatosan nehezebbekkel.

Semmi káros hatását nem tapasztalom az alkatrészeim hiányának! Sőt! csak pozitív változásokról tudok beszámolni, pl.: már nem magas a vérnyomásom, a fogínysorvadásom is megállt és csak megerősíteni tudom, hogy a szex is jobb lett.

Összességében, aki műtét előtt áll az bátran vágjon bele, aki meg műtét után, az ne törődjön a rosszindulatú megjegyzésekkel, hisz nem mindegy, hogy a hátralévő éveinket milyen körülmények közt éljük le.

24. bnedora (válaszként erre: 13. - Angyal44)
2007. júl. 22. 20:26
Én is azt mondom, nem kell megijedni. Én 45 éves voltam, amikor megműtöttek. Az orvos egy kicsit mellévágott, amit a mai napig érzek, de máskülönben minden rendben. Jobb lett a kedélyállapotom, mivel nem kellett szenvednem havonta, és nem kellett félnem a teherbeeséstől, így a szex is jobb lett. Mivel a két petefészket meghagyták, csak most 53 évesen kezdem érezni a klimax tüneteit. A pihenést meg komolyan kell venni, mert ha nem tartod be, abból tényleg lehet probléma. Sok sikert!
23. inci47 (válaszként erre: 22. - Tündibündi)
2007. jún. 16. 21:28
Köszönöm, szerintem nem azon kell keseregni,ami elmúlt, hanem pozitívan gondolkodni és örülni minden boldog napnak!
22. tündibündi (válaszként erre: 21. - Inci47)
2007. jún. 14. 21:14
klasz vagy inci! én is így csinálom.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook