Hogy viselted a szülést, kiabáltál, milyen hangokat adtál ki? (beszélgetős fórum)
Nem is tudtam, hogy a burokrepesztés fáj! :O
Sziasztok! Majdnem 11 órát vajúdtam,de ebből olyan 5 óra volt a fájdalmas a kitolással együtt. Azt hiszem egyszer kiabáltam,de az az utolsó pár fájásnál volt. A kitolásnál csak nyomtam csendben (azt hiszem). Ami a legjobban fájt nekem az a burok repesztés volt 17.45-kor,a fájások "eltörpültek" mellette, hajnali 4.20-kor született meg a fiam.
detty, olvastalak... nem semmi!!!
Az első babámnál kiabáltam,nehezen tágultam a végén kézzel tágított a doki "kicsi"lányom 3950 grammal született.A második gyerkőcnél is kiabáltam:) Neki a fejecskéje félig kijött és elmult a fájás ugyhogy a következő fájásig feszített.Harmadik gyerkőcőmnél csak fújtattam hangosan:)A negyediknél pedig nem volt időm kiabálni mert olyanok voltak a körülmények hogy inkább másra koncentráltam.Ma megjelent a cikkem a negyedik babám születéséről.Akit érdekel Bettinám születése a címe.Amúgy az első babám 6 óra alatt lett meg a második 4 a harmadik 2 és fél és Tina 1 óra 15 perc alatt:)
Gratula!!!
Hát, 1-2 hónapig még tisztulok a tabl. után, és aztán akcióóó:D
Nekem három gyermekem van,Dia lányunk 7 éves,Kristóf 4 éves,és Kamilla 1 éves.Mikorra tervezitek a babócát?
nekem is 2 óra volt kb. a fájdalmas rész.
Össz-vissz az otthoni elindulástól a kisfiam megszületéséig 4 óra telt el!:-)))
Két óóóóóraaaaa?
Gratulálok, szép :)
Azt hiszem, én is kiabálós leszek!
Így is ha fájdalmaim vannak, simán hangot adok, vhogy úgy könnyebb... :)
Szules alatt nyogni sem tudtam,csak nyomni... szerencsere nagyon gyorsan kibujt... :-))) addig viszont megfeszultem parszor... :-(((
mariann, hányat szültél?:)
én is vágyom rá nagyon, lehet mániákus leszek...?:)
Nekem a szülés nagyon fájdalmas része 2 ó hosszat tartott és akkor kiabáltam nem is akárhogy, mikor elmúlt a fájás még visszhangzott a terem saját magam is elcsodálkoztam és bocsánatot kértem a személyzettöl, de sokkal nagyobb eröt tudtam adni ha közben kiabálhattam. A dokim megnyugtatott, h nagyon ügyes vagyok és ha ekkora eröt tudok adni nyugodtan kiabáljak mert mindjárt meglesz a baba. Szerencsére igaza lett és szép nagy, egészséges kisfiam született 10 éve.-)
Jajjj meg vmi... :-)))
En a hajamat teptem erobol,akkor kevesbe fajt,a doki mondta,hogy kitepem,de akkor nem erdekelt... a szules utan viszont rengeteg hajam kihult...:-(((
Én egyik szülésemnél sem kiabáltam.A vajúdás alatt a levegővételre figyeltem,mert az sokat segített.Szülésnél pedig nyomtam,és szerintem valaki vagy nyom,vagy kiabál.A kettő együtt nem megy.Egyébbként én imádok szülni./gondolom sokan dilisnek néztek emiatt/
Bébinyuszi, mit mondtál neki?:D
ében11, szerintem is, természetes dolog, mindig is úgy szültek,pláne amikor semmi, de semmi fájd.csill. nem volt.
nem az a lényeg hogy ki hogyan szült,hanem az hogy egészséges babád legyen!!
ütötted a fejedet?...ezt most hallom először :-) és nem fájt? :-)
én nem kiabáltam,csöndben tűrtem a fájdalmat,és nem azért mert nem akartam fájdalmat okozni a babámnak,hanem mert nekem akkor úgy volt jó,koncentráltam!nem tudtam volna kiabálni ha rám erőltették volna akkor sem!
szerintem hülyeség hogy a baba miatt csendben kell lenni-hisz előtte is hallotta az anyukáját a többi embert-ő is a születéssel van elfoglalva szóval miért lenne baj ha valaki nyög vagy kiabál.én nem szavakat kiabáltam csak ami a fájdalomtól kijött hang...a végén nem mert akkor a nyomásra figyeltem és nagy levegőket kellett venni amit bent kellett tartani.
Csendben voltam viszonylag, csak szegény férjem kérdéseire szóltam vissza kissé ingerültebben és hangosabban mikor pl vajúdás közben ilyeneket kérdezett hogy nagyon fáj-e? :D
Nem kiabáltam, nem ordítottan, de hogy hangosan fújtattam-nyögtem, az biztos. Bár ki tudja így lassan 17 év távlatából.
4 órát vajúdtam.a végén sokat kiabáltam,pedig nem szerettem volna de magától jött.szerencsére ezért nem szóltak rám.két fájás között aludtam vagy beszélgettem nevetgéltünk,de a vége összefolyt-nem is emlékszem mindenre tisztán.
Hangtalanul nyomtam.
Egy hangom sem volt, annyira koncentráltam. A nyomások között beszélgettünk, nevettünk és egyszer mikor felsírt a szomszéd szobában egy újszülött, akkor elsírtam magam.
Most az a trendi, hogy egyetlen hangos szó ne hagyja el a kismama ajkait, mert halálra rémíti a babáját. Hajlamosak vagyunk tárgyként kezelni a picit, hogy ő nem részese a szülésnek, csak az anya a fontos. Pedig ő is traumaként éli meg ezt a helyzetet, és érez, érzékel.
Na, én ennek ellenére kiabáltam, ütöttem a fejemet, mert azt gondoltam, ha az fáj, akkor eloszlik a fájdalom. De a h.e orvosom azt mondta: magának le fog szakadni a veséje szülés közben. Úgy berezeltem, hogy azt hittem végig, hogy most szakad...De mellettem egy kismama azt kiabálta: édesanyám, miért szültél a világra, hogy így kell nekem szenvedni. Jót röhögtünk utána, mert korábbról is ismertük egymást. Szóval igen, van aki kiabál.
én egy kicsit hangos voltam. nem szégyellem.
Kiabalni nem kiabaltam,csak ketszer jo hangosan csukott szajjal nyogtem... :-(((
Miert erdekel?
További ajánlott fórumok: