Hogy lehet túlélni az első szakítást? (beszélgetős fórum)

Jah és azt sose felejtsd el, hogy senki nem ér annyit, hogy sokáig bánkódj utána, ha menni akart,hát menjen.

Lesz, ahonnan majd te akarsz menni.

Értékes ember vagy, és bőven lesznek, akiknek Te jelented majd a legtöbbet. :)

De fura! Pedig ebben az esetben nem kell gondolkodni a miérteken, hiszen tudjuk.

Szerintem egy szakításnál az a fájó, hogy magunkban kezdjük keresni a hibát és ha ügyesek vagyunk, akkor találunk is, már csak azért is, hogy még nyomorultabbul tudjuk érezni magunkat. Persze ha valakinek van önbizalma az nem kezd ilyeneken gondolkodni csak lép egy nagyobbat:)

"Hogyan lehet túlélni egy szakítást?

A szakítástól kicsit sem kell félni, ugyanis csak azért következik be, mert a kapcsolatnak már úgyis (régen) vége van. A szakítás egy meglévő, sokszor igen fájdalmas, kőkemény tényt tesz nyilvánvalóvá annak is, aki még nem vette észre. Ha egy kapcsolat megérett a szakításra, hosszútávon mindenki jobban jár (még az a fél is, aki akkor szinte belepusztul), ha az bekövetkezik, mint ha nem. A szakítás egyébként az egyetlen akció, amely megakadályozhatja, hogy nehezen élhető, szörnyű gyötrődésekhez vezető házasságok alakuljanak ki. Nagy baj, hogy nem minden kapcsolat szakad meg, amelyik megérett rá.

Mikor érett meg egy kapcsolat a szakításra? Akkor, ha az egyik vagy a másik versenyző lelkében megjelenik a szakítási szándék. Mit jelent ez?

A szakítási szándék: valaki határozottan úgy érzi,

nem akarja tovább folytatni az adott kapcsolatot.

A meghatározásban minden jellemző fontos, és egyidejűleg kell fennállnia ahhoz, hogy szakítási szándékról beszélhessünk.

HATÁROZOTTAN: nem elég kisebb-nagyobb mértékű elbizonytalanodás azt illetően, hogy érdemes-e folytatni a kapcsolatot vagy sem. Bizonytalanságok jelentkezhetnek, túl sokat nem kell foglalkozni vele. Ha Te egyszercsak azt veszed észre, hogy igazából nem is tudod, akarod-e még folytatni, ne sokat görcsölj ezen, még akkor sem, ha 1,5-es a lelked, vagyis hajlamos vagy minden bolhából elefántot csinálni, problémázni, ha kell, ha nem. Ilyenkor szépen, nyugodtan, esetleg a "b" értékét picit csökkentve folytatni kell a kapcsolatot, aztán idővel majd eldől, hogy elmúlik-e a bizonytalanság, vagy határozott érzéssé szilárdul.

NEM AKARJA: Tudná folytatni, nem arról van szó, hogy gyakorlatilag már képtelen tovább együtt járni a másikkal, csak valahogy már se teste, se lelke nem kívánja a kapcsolat fennmaradását. Az is lehet, hogy időnként még kedve is volna továbbra is együtt járni, mert vannak dolgok, szempontok, események, amelyek kifejezetten jól esnek neki, a szó nemes vagy kevésbé nemes értelmében hasznosak számára, de mégsem akarja a folytatást.

ÚGY ÉRZI: Ez az egészben a legborzasztóbb, legalábbis annak, akit elküldenek. Akármilyen fájdalmas is, tudomásul kell venni, hogy ha az egyik fél határozottan úgy érzi, hogy nem akarja tovább folytatni, akkor a kapcsolatnak vége. Vagyis: érzi, de esetleg nem tudja; nem ésszel átgondolt, logikusan indokolható érvekkel megalapozott döntés az, hogy véget akar vetni a kapcsolatnak.

Amikor együtt járunk, egyre jobban megismerjük egymást. Ez csak részben történik tudatosan; tudattalanul is szerzünk információkat, ráérzünk dolgokra, amelyek nem is válnak tudatossá. Egyéniségünkben, lelkünkben fontos szerepe van mindannak, amit tudatunkkal felfogunk, értékelünk, de ezek csak a jéghegy csúcsához hasonlíthatók ahhoz a rengeteg tartalomhoz, folyamathoz képest, amelyek bensőnkben rejtőznek, lejátszódnak. Ezekből álmainkban időnként fel-felbukkanhatnak részletek, ezért is foglalkoznak a pszichológusok, pszichiáterek lelki probléma esetén az álmok elemzésével (is). Vannak dolgok, amelyeket figyelmesen fürkészünk a másikban, vannak élmények, érzések, amelyeket átélünk, felfogunk, de az együttjárás során tudattalanul is ráérzünk dolgokra. Ebből fakad, hogy megérezhetsz valamit a társadban, felfedezhetsz olyan dolgot, ami miatt legalább hosszútávon biztosan veszélyes lenne együtt maradnotok. Amikor határozottan úgy érzed, hogy nem akarod tovább folytatni a kapcsolatotokat, az mindig azért van, mert valami súlyos, de tudatosan meg nem fogalmazható problémára bukkantál rá.

A szakítási szándék tehát sohasem pillanatnyi rossz hangulat, fáradtság vagy fronthatás következtében megkonduló harangocska, hanem olyan, mint egy vészcsengő: tessék azonnal menekülni, mert bár még csak alig érezni valami füstszagot, hátul már lángol az egész ház, és ha nem távozunk időben, még a végén fejünkre zuhannak az égő gerendák.

A LÉNYEG: a szakítási szándéknak mindig nagyon súlyos oka van, még akkor is, ha ezt az okot nem lehet mindig tudni, és a szakításkor nem sikerül mindig megfogalmazni.

Az eddigiekből következik a súlyos SZAKÍTÁS-SZABÁLY:

A szakításhoz nem kötelező elégséges indokot, magyarázatot, okot szolgáltatni, de egyértelműen be kell jelenteni a szándékát."

Én tapasztalatból írtam! :)

Szerintem jó taktika!!

Nekem bevált!! :))

Nehezen.

De egy pár jó barát és egy regény, amiből erőt meríthetsz sokat segít. :)

Én soha nem készültem ki a szakításoktól, bár lehet azért, mert én küldtem el a pasikat.

Ahogy megtörtént léptem tovább és élveztem a szabadságomat:) Az is igaz, hogy sosem volt túl hosszú kapcsolatom. Néhány hónapban voltak mérhetők.