Hogy lehet túlélni az első szakítást? (beszélgetős fórum)
Én sem tettem volna meg..bár mikor mondta hogy "már megtette"és valahogy elfelejtette azokat amiket utána mondott..na akkor kedvem lett volna..de már ott belefáradtam amikor bizonygattam, hogy azt a szakítást miért nem tudtam komolyan venni..most még úgy sem lehet vele beszélni egy jó darabig..és nekem is át kell gondolnom..mert szeretem..és szeretnék újra vele lenni..de nem lenne ez a legjobb idő rá..mindig vele akartam lenni..de egy kis részem most azt akarja, hogy "igen..vele maradni..másodszorra..később"..áá..ennek semmi értelme..ezzel nyugtatom magam..lehet, hogy jó..de a következő pillanatban meg most szeretném visszakapni
A nem érdemellek meg... Na igen, ilyet is kaptam még a kapcsolat elején. Amikor átcseszett engem, én rájöttem, rákérdeztem hogy na mi is van? Erre ő azt kezdte el nekem mondani, hogy: miért vagy velem? Van tőlem jobb is... Ilyet e! Mondom bajod? Akkor hagyjuk egymást békén! Erre, hogy nem nem nem azért mondta!
A pillanatra várt szerintem. Talán azt várta, hogy te mond ki. Nekem a volt pasim azt mondta: én sosem fogok szakítani! Tudom mért nem... Megvárt ezzel engem.
Ennél a "nem vagyok szerelmes, csak szeretlek"-nél már csak a "legyünk barátok", vagy "rájöttem, hogy nem érdemellek meg" (te jobbat érdemelsz nálam) szövegek a hülyébbek!!
..nálunk ez olyan hirtelen jött..és tényleg nem tudom mikor jött volna rá magától ha nem teszem fel azt az átkozott kérdést..:/
Igen, most olvastam el. :)
Az nem volt értelmes indok, hogy szeretlek, de nem vagyok szerelmes. Jó, ezen még nem akadok fel - én például, ettől konkrétabb választ vár az ember, hogy miért van vége...
Hasonlít az én esetemre, de nála nem volt új, hogy a szakítás lesz a vége, mert már akartam előtte vele egyszer és az már az utolsó esély volt.
Amikor én megkérdeztem még szakítás előtti hónapokban a volt pasim, hogy szerelmes vagy? Azt mondta igen. De nem tudta leírni, hogy mi az a szerelem. Én meg konkrétan megmondtam neki, hogy nem vagyok szerelmes, csak szeretem. Akkor csak lesett.
(:kicsivel lentebb leírtam, hogy hogyan történt
Attól függ, ki szakított kivel, meg hogy miért történt. Én esetemben én szakítottam, s amikor szakítottam aznap annyira ki voltam, hogy csak feküdtem és sírtam, mert arra gondoltam, hogy vajon ő hogy viseli, biztos megbántottam... De hamar jobban lettem, utána olyan felszabadult voltam, folyton vigyorogtam, mindenkivel beszélgettem.
..lehet..csak olyan nehéz elfogadni..annyi mindent átéltünk ketten..és azt hittem, hogy rá tényleg mindig és mindenben számíthatok..és most olyan rossz, hogy ha van valami baj, akkor ő már nem segíthet..és nem lehet mellettem:S
Ennek a srácnak te nem az voltál, aki szerettél volna lenni.
Erről egyikötők se tehet.
igyekszem pozitívan gondolkodni..csak kicsit(najó..eléggé)mocsok érzés hogy így alakult..hogy a szeretsz-e még egyáltalán kérdésre azt a választ kaptam hogy szeretlek..de nem vagyok beléd szerelmes..és nem értem hogy erre pont akkor jött rá mikor rákérdeztem egy veszekedés után..a másik meg az hogy annyira "béna" volt a személyes szakítás..hogy sírnom kell..tök romantikus volt..ölelgettük egymást..meg kézenfogva sétáltunk..és persze hogy másnap rákérdeztem, hogy ugye ezt nem gondolja jó döntésnek ő sem..azt mondta nem..és amikor kérdeztem, hogy ez nem is igazi szakítás, hanem inkább szünet, akkor azt mondta, hogy olyasmi..és még 1 héttel később is tök bunkón, de azt hajtogatta, hogy még gondolkoznia kell..mire megkérdeztem, hogy azon, hogy mikor legyen vége? vagy hogy vége legyen-e?..azt mondta, hogy az utóbbin..és kb két hétig nem jelentkezett..csak egy sms-t írt a szülinapomra..és tudom, hogy rossz ötlet volt, de felhívtam..nagyon aranyos volt..mondta, hogy ő is mostanában akart keresni..és hogy találkoznunk kellene..de nem jelentkezett megint napokig..újra felhívtam, hogy itt a karácsony pár nap múlva..és tegyünk valamit..stbstb..és megkértem, hogy akkor szakítson velem rendesen..és mondta, hogy már megtette, mikor találkoztunk..és nem volt képes felfogni, hogy én azzal a szakítással meg az azt kvető "nem tudom"-okkal..meg gondolkozásokkal nem tudtam elkezdeni lezárni..de lehet, hogy én vagyok a hülye..huu..ez lenne szakításom "rövid" kis története
Én tudom, h az fog kisülni belőle:) hiszem, h mindennek oka van,és ezt rengetegszer meg is tapasztaltam. minden szakítás után az előzőnél egy jobb (=nekem megfelelőbb) társat kaptam,bár a szakítás után (meg persze előtte is:)) azt gondoltam, h nála jobb nincs.
Ezaz! :)
Máris megtetted az első lépést... :))
18 évesen előtted az élet..
Ha ezt képes vagy megtenni, akkor te lehetsz a világ legboldogabb embere! :))
remélem, hogy valami jó is kisülhet belőle..
Én mindig onnan nézem a dolgokat, ahonnan nekem jobb:)
Na, nem vagyok ám önző, csak bizonyos dolgokban.
Akkor honnan kellett volna néznem?
(Sajnos olyan régen voltak ezek a dolgok, hogy már nem is nagyon emlékszem rájuk)
Jaj, innen nem szabad szemlélni a dolgokat, mert akkor perszehogy rosszabb, mint a másik eset...
Hagyd a sorsra. A legjobb rendező.
A kárörvendőket is.
Akkor miért nem örömködsz és tapsikolsz, miért fáj még mindig?
Saját tapasztalat, h ez hátráltat a túllépésben.:(
Akkor gond egy szál se.:)
Szinte mindegy is az, hogy mi volt, vagy kiben volt a hiba, ha vége, akkor vége.
Viszont azt tudtam, hogy ha én jelentem be a visszavonhatatlant, akkor azzal másnak fájdalmat okozok.
Na emiatt éreztem szarul magam ilyenkor.
Már meg.
Örülök, hogy lelépett. :)
A legelső szakítást nagyon nehéz feldolgozni, legalábbis nálam az volt. Napokig sírtam, el akartam bújni mindenki elől, hogy ne lássák a könnyeimet. Fájt. Még ma is eszembe jut néha, pedig már igencsak rég volt. Valószínűleg azért volt így, mert engem hagyott ott a fiú. Ha Te szakítasz, talán könnyebb, de még nagymama korodban is fogsz emlékezni rá - az tuti.
Nekem egy évekkel későbbi szakítást még nehezebb volt feldolgozni, 22 évesen sem volt még itt a világ vége, mégis...
Alap túlélő film:
Bridget Jones 1-2.
További ajánlott fórumok: