Hogy dolgozzam fel hogy gyűlöl a testvérem? (beszélgetős fórum)

Szóval én 27éves vagyok a tesóm meg 21...és én nagyon szeretem, mármint én eddig abban a hitben voltam hogy, még ha távol is vagyunk egymástól, azért van közöttünk egy igen erös kötelék...és azért ez a dolog most olyan derültégböl villámcsapásként ért.

Tény hogy, mivel a párom külföldi, több pénzünk van mint nekik otthon, nah de ahogy írtam én is küldtem haza sokszor pénzt, és amikor otthon voltam akkor is mindíg hagytam otthon nekik pénzt és hasonlók.

Nagyon fáj hogy olyanokat állít amik nem igazak, föleg hogy úgy érzem nem érdemlem meg ill. nem ezt érdemlem köszönetképpen.

Pedig sajnos van ilyen, hogy családon belül sem örül valaki a másik családtag örömének... Akinek olyan a felfogása, ha az ő idejében nem lehetett , akkor a mi időnkben sem lehet...

Én is ettől szenvedek egy életen át...

Én is sajnálom, de ne hagyd, hogy kihasználjon a testvéred. A te lelkiismereted tiszta, akkor ne idegeskedj és próbálj megnyugodni, még ha nem is könnyű.

De ha gondolod idővel, mondjuk nem tudom mennyi idős a hugod, de szembesítsd vele, amiket rólad állított.

Sok esetben az irigység az ami ezeket az érzéseket kiváltja emberekből, de én soha nem értettem, miért nem lehet örülni más örömének?

Pláne családon belül.

Tudom, viszont nem tehetsz konkrétan semmit ellene, nekem a tesóm neje volt az aki teljesen kifordította Önmagából, olyanokat mondott, hogy azt hittem rosszul hallok, és letettem a telefont.

Erre visszahívott, hogy átgondolta ne haragudjak, de a 20-ik alkalom után már nem tudtam nem haragudni.

Folyamatosan bántott az évek során lehet, hogy nem szándékosan, de tudat alatt ezt teszi.

A baj az, hogy engem az egész családom nem kedvel, mert megtehetek olyat amit Ők nem, és így nehéz.

Nagyon sajnálom ami veletek történik, sajnos nem tehetsz semmit, mert bármit tennél Ő rossz néven venné.

Magadnak teszel azzal jót, ha mihamarabb elfogadod, hogy Ő ilyen, és nem foglalkozol vele.

Én évekig rágódtam a családom miatt, tavaly összeszedtem magam, és azóta nem beszélek velük, érdekes módon kevesebb problémám van, és összejött az amire évek óta vártunk a férjemmel. :)

Hali!

Szóval nehéz gyerekkorunk volt, de hozzám képest azért több mindent megkapott a hugom aki hat évvel fiatalabb. Gyerekként sokmindent átéltünk együtt, és igyekeztem mindíg is mindent megtenni érte. Amikor megbukott, kapott magántanárokat, ha kellett akkor iskola is lett cserélve ha nem érezte magát ott jól és hasonló dolgok. Én már lassan nyolc éve külföldön élek, és tudom hogy ez megviselte nagyon, engem is, de nem írt nekem mailt sem pedig tudta a mail címem, amikor meg írtam neki mindíg azt kaptam vissza hogy nem létezik a mail címe...mindíg gondoltam rá, sosem mentem üres kézzel haza, volt hogy tömött sporttáskányi új ruhákat vittem neki, d epl. a ballagásaira is mindíg hazautaztunk majdnem 2000kilométert oda-vissza, és amikor volt a ballagás akkor is én cibáltam el az utolsó pillanatba fodrászhoz meg szerveztünk virágot sütit stb...Volt itt kint nálunk is látogatóba,bár igaz hogy tanulmányi eredményhez kötöttük, mert a párom is azt mondta hogy az nem lehet hogy megbukik az iskolában, és akkor még jutalomképpen két hetes nyaralást is kap..szóval a suli sikerült kihztuk magunkhoz, de sajnos pont mikor itt volt beteg lettem, de azért elmentünk vele kirándulni, minigolfozni, fürdeni, meg elvitttem múzeumba is meg sétálni, biciklizni stb...Amikor elvesztette a munkáját, napokat ültem itt kint a gép elött és kerestem neki melót, innen kintröl telefonáltam a hírdetökkel, megcsináltam neki az életrajzát,még el is klüldtem és hasonlók....Erre azt kaptam meg töle hogy mindíg is ö volt a fekte bárány..és hogy öt nem akarta senki - ezt a baromságot az idióta apánk mesélte be neki hogy anyukánkat rossz színben tüntesse fel- és olyanokat vágott a fejemhez amik nem igazak...Aztán egyik este felmentem egy netes helyre ahol tudtam hogy ö is ott van és beszélgettem vele, de ö nem tudta hogy én vagyok az ...olyanokat írt a növéréröl - vagyis rólam- amik nem igazak..hogy én ö rá féltékeny voltam, hogy ö csak azért jöhetett ki hozzánk mert apánk nálam kikönyörögte és hogy nálunk be volt zárva a szobába és nem mehetett sehova, és gyerekként le se szarták, és hogy ö senkitöl nem kapott szeretet. És hogy engem csak anyánk érdekel öt nem is hívom fel, és a szülinapján meg a névnapján sem köszöntöm fel soha - nem igaz egyáltalán vagy telefonáltam mindíg de egy smst mindíg is irtam neki- és hasonló dolgok.

Azt írta hogy semmi nincs ami a növérével összekötné, és hogy nem is érdeklem öt.

Nagyon nagyon nagyon fájt amiket írt és mondott, és most egy világ omlott össze bennem, mert hiába vagyok messze töle és mindig is nagyon szerettem az én kishugomat és mindíg igyekeztem a lehetöségeimhez képest mindent megtenni érte, de most nem tudom hogyan tovább????

Nem tudom feldolgozni hogy, ennyire gyülöl...

Van pár szavatok hozzám??