Hogy dolgozzam fel hogy gyűlöl a testvérem? (beszélgetős fórum)

Elszomorito amiket olvasok, a batyam nem all velem szoba lassan 3eve, 1eve h nosult, en csak az utolso elotti heten tudtam meg.... persze nem voltam hivatalos...

Olvastam az egyik kommeltelotol, h neha pityereg... en csak azt nem ertem, h a masik felnek nincs lelke?! En is sokszor sirtam az elejen, de mara elfogadtam, h neki mar nincs szuksege arra a testverkere aki voltam, pedig annak ellenere, h csonka csaladban nottunk fel, azt gondolom, h nagyon szerettuk egymast... most pedig azt erzem, h senki sem maradt nekem a multambol.

Kulfoldon elek, es anyam gyermekkorunk ota ot patyolgatta, mert mindig beteges volt, tobb dolgot elneztek neki.

Egyaltalan nem vagyodom mar haza, elmult minden, pedig sokaig remenykedtem, h egyszer majd ujra kozel kerulunk egymashoz... de tudom, h ez mar sosem lesz igy.

Eleinte sokszor irtam neki, emailt, levelet... ha hallotta, h en telefonalok, nem szolt bele, csak mondta anyukamnak, h ot keresem...

legutobb mikor napokig nem tudtam anyarol semmit, es az iwiw-en megtalaltam a batyam uj mobilszamat,hivtam, h hallot-t anyarol, akkor azt mondta, h ha megegyszer felhivom, akkor megvaltoztatja a szamat...

Mi valt ki emberekbol ilyen erzeseket? Es miert?

En csak azt tudom tanacsolni, h probald elegedni! Nem konnyu, de neki nincs rad szuksege! O eli az eletet, nelkuled!

Nem gondolom azt, hogy ez a lány alapjaiban egy rosszindulatú valaki lenne. A meglátásod részben igaz, sokan csak a legvégén döbbennek rá, hogy ez helytelen volt eddig.

Azt látom a leányzón, hogy szeretet és önbizalomhiányos ember. Pont mint egy korábbi barátnőm (kolléganőm is egyben). Röviden elmondom az ő esetét. Ahogy elkezdtünk jobban megismerkedni, nyilván fokozatosan mutatta meg a foga fehérjét is. Már nem hallott mást az ember a szájából, hogy de hát ő szeretethiányos. Meg azt, hogy "jó Kriszti, csak tudod...".

Nnna ettől én a falra másztam mindig. Mert tipikusan kifogással kezdi a mondatot. Neki is olyan húzásai voltak az elmúlt majd' egy év alatt, hogy inkább leépítettem ezt a barátságot. Még a végén én voltam a hálátlan és számító, mert hát ő felkarolt, amikor idejöttem. Csak aztán helyre tettem pár mondattal, hogy attól még nem kell másokon élősködnie, kihasználnia és lehetne másképp is csinálni. A komolyabb vita után, nem telt bele egy óra és már elkezdett nyalizni. Nnna most nem hiszem, hogy ennyi idő alatt benne akkora változás indult volna el, tekintve, hogy annyiszor azt ígérte, változtatni fog.

Akkor is, ha tény, hogy valaki szeretethiányos, ha felismeri, hogy az, akkor az már rajta múlik, hogy miképpen alakítja az életét. Én speciel számtalanszor megkaptam ettől a barátnőtől, hogy irigykedik rám, aztán tagadta, majd megint bevallotta. Irigyelte a határozottságomat, és hogy nem tudott irányítani, ez zavarta.

Fájdalmas dolog elvágni bizonyos szálakat, de szükséges rossz. Ezzel segítesz a másiknak, ha elmondod őszintén a véleményed az illetőről, a hozzáállásáról, és hogy itt leszel neki, de nem úgy, akiből mindig erőt nyerhet. Abból könnyen egy elkényelmesedett helyzet alakulhat ki.

Nem ez a magyarázat.

Hanem az: hogy s. mindig azt az embert használja fel ellened, hogy romboljon benned, és a környezetedben, aki a szíyvedhez egykor/most a legjobban közel áll, és a legnagyobb fájdalmat tudja okozni.

Ha ez a terve lelepleződik, akkor lépsz ki nyereséggel az adott helyzetből, és szituból.

Szia!

Nem mondhatom meg mit tegyél, de azért a véleményemet megosztom. Az első lépés, hogy nem hagyod, hogy érzelmileg zsaroljon. Aztán nem hívod magatokhoz, és nem halmozod el.

Mindenki a saját életéért felelős, nem hibáztathat sem téged, sem másokat az ő sikertelenségeiért. Felnőtt nő vagy, aki talán már elérte az álmait. De ne hagyd, hogy leszívja az energiáidat, csak mert neki ez a könnyebb út.

Az a helyzet, hogy így látatlanban is, "ismeretlennek" úgy adja elő a dolgokat, mintha ő egy áldozat lenne, akivel senki sem törődik. Úgy érzi, ettől majd megkapja azt a szeretetet, amire áhítozik. Én elbeszélgetnék vele, és felhívnám a figyelmét arra, hogy MINDEN családban akadnak rossz dolgok, egy alkolholista családfő, egy betegség, a pénztelenség okozta problémák, és sorolhatnám. Attól, hogy sajnáltatja magát mindenki előtt, nem lesz jobban szerethető, inkább csak szánalmas. (Elnézést, nem sértegetni akarom!) De nagyon csúnya dolognak tartom, amikor az ember hálátlan.

Az, hogy nem jut egyről a kettőre, csak lébecol, az egyáltalán nem a ti hibátok. Igen, nevelés és törődés kérdése. De könyörgöm, ő már fiatal, felnőtt ember! Kizárólag ő felelős a saját életéért. Neked sem fizette ki senki az eddig elért dolgaidat, mégis megküzdöttél a jelenlegi színvonalért. És még hányan, de hányan vagyunk ilyenek.

Szóval a te helyedben nem fordulnék el teljesen, de számára teljesen elzárnám a pénzcsapot, és ösztönözném az önálló életre. Ha valaki elég felnőtt és eléggé ráér sajnáltatni magát, akkor arra is kellőképpen önállónak kell lennie, hogy saját döntéseket hozzon, és önerőből érjen el sok mindent.

Anno is szerintem azért ritka, hogy a szülők fizettek bármit is a gyerekeknek. Miért is kellene? Az étel, a tető a feje fölé és a feltétel nélküli szeretet, illetve bizonyos luxuscikkek (mint számítógép a család ajándékaként például) mi, ha nem a szeretet jele? Egyáltalán nem értem, miért kellene a szülőnek állnia a cehet, amikor ő a fejébe vesz valamit. Tessék elmenni dolgozni, és akkor majd megtanulja értékelni azt, amije van. :)

Nem lesz könnyű, de ne hagyd, hogy kihasználjon! Anyukád gondolom nem viselkedik hálátlanul a kapott segítségért, szerintem nem érdemled ezt. Sok sikert! :)

Pontosan.

Amt meg a másik ember vérrel-veritékkel elért, arra meg nem kéne irigynek lenni, főleg akkor nem ha tudja, hogy hatványozottan hátrányosabb helyzetből indult-és ráadásul még a testvére is az illető.

Emberség és becsület kéne ezeknek az ilyen féle embereknek-mert nincs bennük. Hiába próbálják az idegenek előtt azt mutatni, hogy van. A tetteik árulkodnak.

Bocsánat de olyan tanácsot ne adjál már neki hogy a tesóját vadidegennek nézze..Neked van testvéred??

Na nem az én dolgom.Idövel be fog nöni a feje lágya de ahhoz az kell hogy a hugi élete rendezödjön.Családja lesz neki is,tuti más szinben látja majd a világot.Annyit tud változni az ember és ö még nagyon gyerek.

Az ilyen embert egyszerűen át kell lépni. Lelkileg szépen feldolgozod(nem egy két nap lesz, főleg ha rájösz a kisstilű dolgaira, az aljasságára, és az irigységére, árulására)és szépen éldegélsz tovább..

Ha próbál bevonni a szokásos játékába egy darabig menj bele, aztán vond ki magad...felesleges cirkuszolni és veszekedni...

Egyetlen megoldás van: leültök és mindketten elmondjátok a saját verziótokat, érzéseiteket.

Valahol elkezdődik egy félreértés, és attól kezdve nincs megállás. Talán sikerül mindent tisztázni, és tudtok új lappal kezdeni! Sok sikert!

Hamarosan nekem is lesz ilyen tisztázó beszélgetésem (nem testvér, hanem leendő meny...). Nem tudok és nem is akarok rossz érzésekkel élni.

Szerintem tudasd vele, hogy tudsz a véleményéről.

Szeresd továbbra is, nem gondolom, hogy ő gyűlölne vagy haragudna inkább féltékeny lehet. Elköveti a saját hibáit és majd tanul belőle, szerintem szeret téged és visszatalál hozzád csak ne zárkózz el.

Igen sajnos a párom is ezt mondja, dehát én még mindíg az én kicsit hugomat, az aprócska kislányt látom benne....és valahogy nehezemre esik azt látni aki lett belöle.

Nagyon összetörte a szívemet:(

Panna ez érdekes!

A párom is kb. ugyanezt mondja, szerinte a testvérem átvette apánk mentalitását ugyanis ö teljesen elvesztette a valósághoz való érzékét és szinte a saját kis vila´gában él. Gyerekként sokszor megvert minket pl. olyanokért mert elfelejtettem levinni a szemetet meg hasonlók, de a hugom nem kapott olyan sok verést, ö elmehetett a barátaival is egy csomó helyre...és most olyanokat vág pl. anyu fejéhez hogy, anyu a hibás amiért neki egy szar jogosítványa sincsen, merthogy anyánknak lett volna a dolga hogy kifizesse neki a jogosítványt meg az autót, elvégre a szülönek kéne támogatni a gyerekét és hasonlók. Nekem sincsen jogosítványom mert amikor lehetett volna dolgoztam ugyan iskola mellett, de sajnos a pénz mindíg számlákra ment el mert apánk, nagyon szorgos dolgos ember csak leginkább a fotelból otthon...

Szóval tudom hogy nagyon nehéz a hugomnak is, nah de tényleg mindíg még az utolsó fillérünket is odaadtuk neki csak hogy obb legyen neki..és most pl. az albérletbe ahol van anyuékkal olyan hogy, anyu szerettet volna valamit megnézni a tévén a hugom meg számítógépezett -amit szintén tölem meg a páromtól kapott ajándékba- és anyut egyszerüen kizárta a szobából és hasonló dolgok.

Biztos hogy követtem el hibákat, hívhattam volna gyakrabban is...de a hazugságok fájnak a legjobban...pl. amikor itt volt nálunk kérdeztem töle hogy mit szeretne csinálni? ...elmentünk bicilizni és két utcával késöbb én hoztam haza mind a két bicajt meg öt is a válamon merthogy fáj a háta...kérdeztem hogy akkor mi legyen mit csináljunk? minden amit akart ideülni a gép elé és netelni:((( én meg kicsit csalodott is voltam meg beteg is, hát gondoltam alszok addig egy órát ha úgyis gépezik..és most meg olyanokat mond hogy nem mehetett sehova sem és a szobába volt bezárva? azért ez nagyon fáj.

Nem is tudom tele van a lelkem, mert nagyon sajnálom hogy, nem talál magának munkát, de annyit könyörögtem neki hogy legalább kicsit tanuljon meg más nyelvet akkor tudnék segíteni neki akár külföldön is melót keresni...de semmi.Az iskolában sem figyelt oda -hiába kértük- német órákon...persze mindíg a tanár meg az osztálytársak voltak a hibások.

De mivel itt kint csak olyanokat vesznek fel akik alapfokon legalább beszélik a nyelvet...ezért mondtam hogy, csak úgy humbugra ne jöjjön ki, mert felesleges pénzpazarlás...akkor érdemes kijönni ha már fixen van szerzödése.

Ja meg olyan hogy apuval eltervezték hogy akkor kijönnek munkát keresni, és majd itt laknak nálunk addig amíg nem találnak valamit...engem meg a páromat meg sem kérdeztek erröl ..mi is egy 47négyzetméteres kis lakásban lakunk...és amikor mondtam hogy, ne haragudjanak de a párom - mivel ö fizeti az albérletet- sem akarja hogy, hetekre ide költözzenek...akkor meg azt kaptam meg, hogy látszik milyen beképzelt vagyok, még a közelemben sem türöm meg öket:((nah mindegy lenne mit mesélni böven.

De azért az is fáj ahogy, anyuval bánik, mert anyu szó szerint rongyokban jár, csak hogy a tesómnak legyen új ruhája meg, a barátaival pizzázni tudjon menni és hasonlók...

És akkor az ember azt kapja meg hogy a kutyáját jobban szerette mint minket...azért nagyon fáj.

Igaz hogy aludtam rá egyet, de ma is egésznap ez jár a fejemben, mert nekem annyira más képem volt róla.

Én a bátyámmal nem beszélek lassan 12 éve. Csak a szokásos formalitás, mikor a szüleimnél összefutunk. Ennyi. És tudod, mi még össze sem vesztünk, irigyek sem vagyunk egymásra, sosem áskálódtunk a másik ellen. Valamiért zizik vagyunk. Én próbáltam ezen változtatni, ő nem akar ezen változtatni. Néha pityergek egyet csendes magányomban ezen és arra gondolok, hogy talán majd ha idősebbek leszünk megenyhülünk egymás felé.

Te sem tudsz mást tenni. Reménykedhetsz, hogy majd túllép a tesód rajta és megtalálja benned a legjobb barátot is. Kitartást neked!