Házasság? Együttélés? (beszélgetős fórum)

Hát ez az anyagi fele bonyolult mindkét esetben...ha házasok vagyunk vagy ha épp nem...

Mert ha közösen lett megszerezve minden egy válással azt hiszem oszlik...de csak együtt ékés után ha szétmennek nagy kértdőjel mi lesz a közös vagyonnal....

Mióta az eszemet tudom, én sem vagyok házasság párti. Régebben soha nem álmodoztam a fehér ruháról, a nagy napról. Pedig körülöttem mindenki házasságban él szépen, boldogan.

A "házasság intézménye" /<-- nem szeretem ezt a szót rá/ véleményem szerint már nem azt jelenti, mint szüleink, nagyszüleink idejében.

DE a páromnak igenis sokat jelent a házasság, ezért elfogadtam a lánykérését!:)Valamit én is feladtam az elveimből!:) Ezért soha ne mondd, hogy soha. :)

igy is lehet nézni...:) midneki ugy nézze ahogy neki a legjobb...:) mert nekem aztám mind 2 hogy nézi más...!

csak foadja el hogy én máshonnan nézem..:) ne akarjon megváltoztatni és birálni mert az csunya dolog...:)

Nem akarlak meggyőzni, ne ijedj meg! :)

A fehér. ruha nem kötelező, akár kertésznadrágban is mehetsz.

A válásról meg annyit, hogy ha közös lakás van, közös gyerek, közös Isten tudja mi, akkor mindegy, hogy van-e papír vagy nincs. Csak az számít, hogy a két fél mennyire tiszteli egymást, és hogy ha már vége, meg tudnak-e egyezni vagy sem. Ha "csak" együtt élnek, de közös a lakás, akkor ha nincs elég pénzük külön költözni, akkor ugyanott vannak, mintha házasok lennének.

Engem az élet megtanitott midnig mindenre felkészűltnek lenni...és mindenre számítani...igy nem csalodok...

nem szeretem elbizni magam...:)

de elheted stabil a kapcsolat..:)

Az jó, ha így érzed!

De aki azért nem házasodik, mert előre a váláson gondolkodik, azt nem értem, akkor hogy érezheti stabilnak a kapcsolatát?:)

Sziasztok!!

Mi 3 és fél éve vagyunk együtt a párommal, 2és fél éves a kisfiunk és 3 éve élünk együtt. Én nagyon szeretnék esküvőt de a párom nem. Nem nagyon kerül szóba ezért a dolog. Én midenképpen a házasság mellett vagyok, bár nem minden áron.

Mert ha vki szóba hozta a nagy felhajtásos fehér-ruhás partit nem tudtam magam ugy elképzelni, aztán rengeteg ilyet látok , hogy unják egymást de nem válnak mert drága és inkább tönkre teszik magukat, a gyereküket, szeretőt tartanak de verik a melliket, hogy ők biza házasok holott elválnának...de félnek mit szól a világ??

Nem nekem kell egy kiut..mert most szuper jó de nem akarom h ne legyen pénz vállásra...felkészűlt vagyok...

sokan a szerelem jelének tekintik..hát elmondhatom, hogy a rozsaszin papir nélkűl is nagyon boldog kapcsolatban élünk..ott a szabad kijárat de mivel nem kötelező maradni senki sem akar mennni

nem azért akarok valakivel lenni mert a papir oda köt csak vele vagyok mert akarom de közbe semmi sem kötelez...

Nekem kell az ilyen szerű szabadság de persze a hűség is fő követelmény

de nem akarok senkit megbántani akinek az okoz boldogságot a papir meg a fehér ruha OKé...!

DE nekem csak annyi kell fogadjaák el én igy akarom...sosem volt tervemben..és senki se akarjon meggyőzni hogy majd másképp lesz ha megnövök...mert nagy vagyok és tudom mit akarok s mit nem...:)

Én házasság párti vagyok. Nem csak a papír miatt. Sok ismerősnek és barátnak próbáltam elmagyarázni és megértetni, hogy vannak az életben olyan szép pillanatok amit semmi nem pótolhat. Az esküvő is olyan. Ez nem csak a külsőségekről szól. Tavaly nyáron egy kedves lány ismerős készült férjhez menni és kérdezte mi a véleményem a házasságról. Neki is azt mondtam,hogy az oltár előtt érted meg, hogy mi a különbség. Ott kimondasz egy csodaszép szót. Az igent, az örökkét a holtomiglan és holtodiglant. Akkor és ott annak igenis súlya van. Hogy a későbbiekben,hogyan éled meg az már Te ill. Ti dolgotok. Lehet nagyon szép és lehet olyan ami a váláshoz vezet. Ma sikk szidni a házasság intézményét. Mégis úgy érzem,hogy még ma is rangja van. Szép dolog kimondani azt,hogy a férjem és a feleségem. Ellentében a barátnőm és az élettársammal. Nézzük a külsőségeket. Soha, semmi olyan szép pillanattal ceremóniával nem kezdődik, mint az esküvői szertartás. Álomszép és ünnepélyes. Úgy férfinak mint a nőnek. Mikor tudsz olyan szép lenni, mint menyasszonyként, és mikor tud a párod olyan szép lenni, mint vőlegényként. Mikor tudtok úgy meghatódni egymást látványán, mint az oltár előtt a menyasszonyi ruhában és az ünnepélyes pillanatban. És talán soha többet, de akkor és ott az, aki igazán szeret, a másik látványán könnyezik. Szép pillanatot tartogat már maga az eljegyzés is.

Akárki, akármit mond, ott egy igazi szövetség kötődik. Tudod hol a helyed és ki vagy. A házasságot csak az vállalja fel aki komoly felelősséget érez a párja iránt. Sokszor lehet hallani, hogy azért jó az élettársi kapcsolat, mert onnan ki lehet szállni bármikor, így mindenki vigyáz Rá. Nos ez tévhit. Sok élettársi kapcsolat is tönkremegy. Mond el az oltárnál, hogy az igen, mindössze csak egy papírt takar, és nem érzéseket.

Én gondolom aki házasságot köt,az a szívében egy életreszóló szövetségre készül, megfűszerezve álomszép pillanatokkal, amelyeket csak egy esküvőn és előtte egy eljegyzésen élhet át.

És hidd el a férfi is ugyanolyan örömmel és izgalommal készül mint Ti nők.

Csak ennyit szerettem volna mondani. De ez az én véleményem.

Szerintem egy esküvő az egyik legcsodálatosabb dolog az életben, de aki még nem élte át, az nem tudhatja. Nem felhajtás, és nem pénzkidobás.

Emiatt nem tartom magam maradinak...

szia mi akkor házasodtunk összemikor már megfogant az első babánk úgyanis nem akartunk apasági nyilatkozatért kopogtatni.

amúgy én is azt mondtam hgoy nem számít a papír de mikor megvolt akkor mégis csak más mégis csak számít , mi 5 éve vagyunk házasok és 8 éve vagyunk együtt, a házassági évfordulónkat nem is ünnepeljük inkább csak a megismerkedésünk napját az valahogyan fontosabb