Házasság? Együttélés? (beszélgetős fórum)

Lesz, es van ugy hogy 24 ora is keves vele...de amikor mindig es egyfolytaba annyit egyutt kell lenni akkor muszaly vissza vonulnom es legyek magammal hogy feltoltodhessek....ez kell...kell hogy ne legyek 24 orakat mindig egyutt hogy legyen ido arra hogy hianyozhsson...:)

Ha sem en sem o nem akar hazassagot akkor minek? folosleges...

mi igy jol elvagyunk !

:))

..tudnám miért?Nem vagyok nagy napló guru:))

Sziasztok Csajok!

Bocsánat, de nem állom meg szó nélkül én sem ezt a témát.

Bizony érdekes a mai fiatalság! Én házasság párti vagyok, és jogosan írhatom le, hogy sem a házasság előtti időszakban, amikor is "csak" együtt éltünk sem utána nem voltak gondok. Tulajdon képen nálunk annyi változott, hogy lett egy papírunk. Talán szerencsés vagyok, vagy nem tudom, de egyikünk sem volt bizonytalan az együtt élés során, és egyikünk sem kattant be a házasság kötést követően, pedig nem most volt az elmúlt napokban... :))

Talán, ha átgondolom a saját környezetem párkapcsolatait, amit akarva (barátnők, baráti párok stb.), vagy akaratlanul (kolllllégák) is hallok, nos én azt vonom le, azokról, akik nem nagyon akarnak házasságot, hogy vagy a felelősségtől félnek, vagy attól, hogy bármi KÖZÖS lehet, vagy, hogy ami mindig mindenhol benne van egy bizonytalan kapcsolatban: Van a "B" terv, amikor bármikor le tud lépni valamelyik fél!

Erre én azt írom, és senkit nem akarok megbántani, ez az én egyéni véleményem, hogy minek a "B" terv(?), ha valaki komolyan gondolja a párkapcsolatát, minek az 'önzőség', azon a téren, hogy "ajaj, a házasság után minden KÖZÖS!", és miért nem lehet felelősséget vállalni egy kapcsolaton belül, végtére is 2 emberről szól!! Nem?

Tovább megyek! Miért van bárki is benne egy kapcsolatban, ahol nem tiszták, vagy bizonytalanok az érzések, netán maga a kapcsolat!

Talán mindez Nekem azért fura, mert nálunk minden egyértelmű volt, minden adott volt, nem volt "B" terv, és nem is lesz, egyszerűen összeraktuk, amink volt, még az elején, és ebben adósságtól (főleg csak az volt) kedve minden negatív és pozitívum benne volt. Összeraktuk a havi fizit, és elindítottuk az életünket.

Számomra a házasság intézménye bebizonyította, hogy az ember társas lény, és csak a másik felével képes elérni, mindazokat a célokat, amiket kitűzött maga elé! Bár vannak singlik, akiknek megvan mindenünk és elértek mindent, az anyagi világban, de kérdem én, hol marad az érzelmi oldal???

Összefoglalva: Egy kapcsolatba, vagy beleadod MINDENED, vagy felesleges elkezdeni az egészet!!!

Ui.: Senki ne vegye magára, senkit nem akartam megbántani azzal, amit leírtam, csupán én így gondolom, és nem feltétlenül érzem, hogy egyedül lennék! :)

Szép napot Nektek! :)

Na látod:))

Tehát amíg nem érzi egy ember azt,hogy megtalálta azt az embert ,aki mellett megöregedne,és VISZONT,akkor felesleges rohanni az anyakönyvvezetőhöz.

Ez az egy ok van ,ami miatt házasságra buzditanék bárkit is.

Ha nem így éreznek egymás iránt(és nem elég az egyik fél akarása),akkor teljességgel felesleges.

szerintem mi nem azt írtuk le, hogy mennyivel hú de jobb az élettársi kapcsolat, hanem azt, hogy minek bonyolítsa az ember az életét házassággal, esküvővel, ha abból legalább annyira "sikkes" kilépni, mint egy sima együttélésből? Ráadásul mostanában tényleg az járja, hogy esküvő után bekattan valami és talán azért van annyi válás, mert menekülni akarnak a felelősség elől. Kérdem én, ha nem tudok akkora felelősséget vállalni, ami egy házassággal jár, akkor miért kéne összeházasodni!?

Ez persze szomorú! Én is szomorú vagyok miatta, hogy nem akarom az esküvőt, rettegek tőle mi van ha a párom el akar venni, mit mondok neki?! Ez nem olyan egyszerű ahogy te gondolod, hogy van a fekete, meg a fehér, sokkal összetettebb probléma, amivel sokan megküzdünk és ha vki nem akar házasságot az nem azért van mert ő rosszabb ember, vagy bármi, hanem azért mert szar a rendszer, na! :)

bocsánat ugrott a gép és kinyomtatta kérés nélkül.

Folytatom. Tehát abban csak jól érzed Magad. Én azt próbálta bebizonyítani,hogy az élettársi kapcsolat is lehet ugyan olyan rossz, és hogy abból is kiszállnak éppen annyian mint a házasságból csak arról nem beszélnek.

Erről volt szó, és nem arról, hogy nem lehet kiszállni a rossz kapcsolatból.

De igen! csak én védem a házasság intézményét,mert ha még ezt a szépséget is elvesszük a legfiatalabb generációtól, akkor ha felnőnek marad semmi, amit példaként tudnának követni. Igy sem sok minden van.

Na akkor most tisztázzunk valamit. Ha jól értem a vitaindítás nem a wc deszka le ill. fel emeléséről indíttatott,hanem a házasság ill. élettársi kapcsolat szemben állításáról. Éppen azt kivánjátok bebizonyítani, hogy az élettársi kapcsolat mellett mennyi minden szól, amíg a házasság mellett vajmi kevés az is minek. Hogy az élettársi kapcsolat az olyan jó és felhőtlen,hogy már beszélni sem érdemes róla. Mennybe vittük,mert ugye statisztika arról nem szól, hogy hányan szállna ki belőle és hogy hányból.

Most nem arról írtunk,hogy megvetendő e a kiszállás vagy nem, hanem arról,hogy csak a házasságból szoktunk kiszállni az élettársiban mindenki abszolút de jól érzi magát. U

Szia Morgana!

Én házasság párti vagyok, és valóban jó lenne ha újra meglenne a becsülete! Jó lenne a fiataloknak valamit a kezükbe adni, ami jó, amin el lehet indulni. Úgy gondolom,hogy aki igazán őszintén szeret annak ez nem probléma. Tökéletesen egyetértek azzal,hogy az ember idők során változtatja a véleményét a hozzáállását. Hajaj, de mennyire! Nos idők során történtek módosítások nálam is rendesen az érzések és a körülmények kapcsán.:)

Szia!

Vagy még nem jött el az akiért a csillagokat is lehoznád az égről gyalogosan. Akkor ugyanis sok minden megváltozik az ember hozzáállásában.

Nos, az élettársi kapcsolatban szerinted nincs kötődés? A házasságban nem lehet úgy élni, hogy szívesen vagy benne, és nem igába hajtod a fejed az igába.

Hány évig voltál házas? Voltál egyáltalán? Ha nem akkor miért nem? Ne kifogást keress,hanem konkretizálj.

Mulatok azon,hogy nem bírod a túlzott kötödést! Akkor ezt nem érzed ha szeretsz valakit,mert a nap 24 órája is kevés ahhoz, hogy elég legyen. Ismerős ez az érzés? Ha nem, akkor miről beszélünk? HM? Hiszen aki igazán szeret és szeretik az létezni sem tud a másik nélkül, nehogy órákra, még percekre sem. Ha igen, akkor van min gondolkodni.

Itélkezés és véleményezés között van különbség. Itélkezni a Bíróság szokott, én csak a véleményemet mondtam el! De ha Te ezt itélkezésnek veszed, akkor elgondolkodtató.

Lehet, hogy egyszerűen csak félsz az újtól az ismeretlentől. Kár! Jobb lenne ha kipróbálnád,mert pont az ilyeneknek szokott sikerülni!

Abból vontam le,hogy akkor már régen házas lennél, mert aki tud alkalmazkodni az a kötöttségtől sem fél, mert megoldja azzal akit szeret. Már előre látod azt,hogy akit választasz az féltékeny vagy nem. Milyen életvitele van stb. Abból már ki lehet szűrni. Érhet még ott is meglepetés és kellemes.

Erről tudnék Neked mesélni egy példát ami ráadásul idevágó és mosolyogtató, de nem tartalak fel benneteket.

Ismétlem nem ítélkeztem! Elmondtam a véleményemet, egyenesen és becsületesen ahogy azt én látom és gondolom. Te ítélkezel azzal,hogy olyat állítasz rólam amire még csak nem is gondoltam, mindössze utalás volt, de azt fel is vállalom.

Ha leírhatatlan a kapcsolatod, akkor azon kevesek közé tartozol, aki gyönyörűnek éli meg! Mázlista vagy vigyázz Rá, mert ha nem teszed és nem teszel meg mindent, akkor könnyen arra ébredsz,hogy elveszítheted.

Ha gyönyörű akkor hogyan juthat eszedbe a kötöttségtől való félelem. Ez önző dolog! Jobb lenne ha attól félnél, hogy mit kezdesz az életeddel akkor ha a leírhatatlan hirtelen eltűnik az életedből egy szép hajnalom,mert nem merted megtenni azt amit meg kellett volna tenned. Hidd el sokszor a hezitálás miatt veszítjük el az élet legszebb csodáit, és ahhoz nem kellenek órák, elég egy pillanat. Elég hozzá a másiknál egy rossz gondolat, vagy egy értelmetlen érzet, ha Ő többet vagy mást akar annál,mint amennyit Te nyújtani akarsz és elmegy.

A leírtak alapján így érzem. Vigyázz arra amid van,ha már esélyt kaptál a leírhatatlanra.

Ami ma leírhatatlan az holnap egy baki miatt nagyon is leírhatóvá válik, de akkor mi lesz Veled és a kötöttségtől való félelmeddel,ha nem lesz mitől félteni a kötöttségedet.

Csak elmondtam. Persze nem kell komolyan venni. Én úgysem látom jól az összefüggéseket,mint tudjuk. Vannak tévedéseim:)

Ne sértődj meg, természetesen te teszed jól amit teszel, de én a Te helyedben nagyon vigyáznék és nem lennék olyan magabiztos, mert a selyemszálak hamar szakadnak.

Olyan nincs! Nem lehet mindíg mindenre felkészülni. Bármikor becsúszhat valami hiba, hiszen akármennyire is kiszámítod az általad irányított lépéseket, arra nem számíthatsz,hogy a másik fél,hogyan reagál. Lehet,hogy a legártatlanabb helyzetnél jön be a krakk.

Haladj, lépj előre tiszta szívvel,annak van eredménye.

Én szeretem az öntudatos embereket, és azokat akik mindenre felkészülnek. De mi van akkor ha az A variánsoddal az élet ill. az égiek nincsenek kibékülve ás felülírják. Ők prezentálják a B variánst. Arra hogy tudsz felkészülni ha szabad érdeklődnöm?

Kérlek na haragudj, hogy ilyen dolgokat említettem, de én ilyen vagyok. A téma alapján nézek meg több oldalról mindent. Próbálok felkészíteni, együtt átgondolni, de nem olyan precizen, mint Te és nem is hangosan, csak csendesen szépen, de talán el lehet rajta gondolkodni.

Amúgy a férfiak érdekes módon milyen sokan szeretik emlegetni az A ill. B variánst. Ma legalább 4 embertől hallottam ezt különböző élethelyzetek kapcsán. Érdekes!!!

Köszönöm,hogy írtál!

Értem hát ha van B variáns az jó! Valóban nem mindíg kell élni Vele.

És ha másik félnek C variánsa van, és élni is fog Vele akkor mit csinálsz kisprecíz?

A C-vel, hogy tud az A és B szembeszállni?

Na minegy! Te tudod:) Ez legyen a Te gondod!

Még egyszer ne haragudj Rám, nem bántani akartalak, és sajnos ilyen vagyok. Megmondom amit érzek és amit gondolok. Lehet rajta gondolkozni.

Mindíg nézz a dolgok mögé!

Szép estét Neked!

Szia!

Még mindíg nem érted! Nem a papír teszi tönkre, hanem az emberek egymáshoz való hozzá állása. Ha jót akarnak és mind a ketten akkor az is lesz. A konfliktusokat tudni kell kezelni,és nem úgy hogy ölre megyünk, hanem hogy segítünk egymásnak a gondot megoldani és este már együtt alszunk el békében harmóniában. Szerinted ezt sokan, hogy csinálják? Én soha nem tudnék úgy lefeküdni, hogy veszekszem és nem békülök ki. Nem a házassággal van baj,hanem a házaspárokkal. Amíg a szívünkben nem a szeretet irányít, hanem az önzés, és az alkalmazkodás teljes hiánya, addig nincs miről beszélni. Nem tudjátok elfogadni egymás kedvességeit, ezért egy idő után már nem is adtok és nem is tudtok elfogadni. A házasság alapja az alkalmazkodás, a tolerancia és az önzetlen szeretet. Ha ez nincs meg akkor nincs miről beszélni. Nem egy papír a felelős, hanem azok akik a házasságot élik át. Hidd el a legszebb ajándék az életben, ha valaki tudja, értékeli és elég okos ahhoz, hogy meg is becsülje. Talán ott a butaság,hogy kár egyáltalán élettársi kapcsolatba belemenni, mert ott is megszoksz valamit, és aztán a házasságba már nem tudod átvinni. Ez is buktató.

Nos 6 évi együttélés után miért csodálkozol ezen. Világos, megbukik! Mert mind a kettő más vár mint amit kap, és nem tesz egymásért semmit. Egyébként az jó, ha a párok merik már az első perctől kezdve elfogadni egymást férj és feleségként. Az a tisztalap. Utána már átugrani nagyon nehéz. Egy félév egy év esetleg nem számít, de több már igen.

Igen sok felelőtlen ember van, aki beleugrik a házasságba, de nem gondolja végig a dolgokat, és nem tud vele mint kezdeni. De az élettársi kapcsolatok dettó, csak arról nincs kimutatás, és nem hallod a médiában, de attól még van és ugyanolyan arányú mint a házasság,ha nem több. Hiszen hány élettársi kapcsolatból lépnek ki be.

Erről miért nem beszélsz,mert erről nincs statisztika, és a barátok, valamint a szomszédok mondják,hogy milyen jó. Ott vagy! Látod?K Napi szinten. Ismerek élettársi kapcsolatok. Egyiket másikat már csak éppen, hogy összetartja valami.

Ugy hogy nekem ne dícsérd! Mindkét esetben van jó példa és van rossz.

Nem a szépségét éli meg hanem a nyűgöt látja. Ez nagyon szomorú!

Ha tényleg jól megvagytok úgy ahogy mondod akkor stabil alapokon kell nyugodni a kapcsolatnak. Összetartoztok! Annál szebb nincs,mint ezt érezni, hogy összetartozunk jóban rosszban. Csak,hogy ha ezt érzed, akkor azt is érezned kell, hogy a legtermészetesebb az,hogy oltár előtt is kimondom, szentesítem az érzéseimet a gondolatomat felvállalom Isten és ember előtt, hogy szeretem és jóban rosszban vele vagyok és mellette állok. Teszem amit tennem kell, ahhoz,hogy boldog legyen, mert ha Ő az akkor én is az vagyok. Ha nem mered felvállalni, akkor elgondolkoztató a kapcsolatotok. Ha igazán szoros a kapcsolat, akkor egy ilyen meghitt pillanat csak még szebbé kell, hogy tegye. Talán a gond ott kezdődik,hogy az élettársi kapcsolatban megszoknak valamit évek alatt, és talán már nem olyan mint volt. Gondolják összeházasodnak, hátha akkor jobb és szebb. Nos ilyenkor a csoda elmarad. A csoda ott van, ahol Te hozod el és Ő hozza el. De most ugrott be valami nekem is.

Ha Te jársz valakivel és vágysz és sok mindent elképzelsz, akkor mintegy megszenteled azzal,hogy összeházasodtok, és akkor elkezdődik az amire vágysz az együtt élés a férjeddel, a feleségeddel. Akkor együtt kezditek el és szép lesz. Amikor már benne vagy, akkor persze hogy más. Ezért örülnek akik benne vannak a megerősítésben, mert átélik még egyszer a csodát.

Ha szeretitek egymást ne félj belevágni. Csak még szebbé válhat.

Az én baráti körömben nyáron volt egy esküvő 4 éves együtt élés után. Ők azt mondták, hogy sokkal szebb lett az életük és kár hogy nem előbb. Mert milyen szép szó,hogy férjem és feleségem. Sokkal biztonságosabb mint volt, mert tudják hogy hova és kihez tartoznak. Pedig mennyit mondtam nekik,hogy ott tudják meg az oltár előtt, hogy milyen torokszorító érzés kimondani,hogy igen és hogy milyen ereje van a holtodiglan holtodiglannak.

Azóta babát várnak. És sorolhatnám. De ha nem érzed ezeket az érzéseket, akkor helyetted senki nem dönthet.

Arra szintén meg kell érni. Ha folyton tiltakozol, akkor a párod sem várhatja örömmel.

szia

akkkor miért van az hogy 2009-ben 1000 házasságból 666 válással végződött. Már nem csak 50% a válás hanem már több mint 66%-os. Ezért gondolom azt hogy valamit tönkretehet. Ennyi felelőtlen ember lenne? Hogy csak úgy beleugrik a házasságba? ezért tartok én a házasságtól. Én is ismerek olyan párt akik 6 évig együttéltek és amint összeházasodtak rá fél évre már beadták a válást. Most nálunk annyi tökéletes minden és bár egyetértek veled abban hogy a házasság az egy szentség és valahol mélyen vágyom is rá de annyi negatív példát látok bármerre nézek hogy tartok tőle. Én az Emberemmel megfogtam az isten lábát mert egy áldott jó ember. De kitudja a házasság hogyan hatna a kapcsolatunkra. Szóval azt hiszem én még várok amíg megérik bennem a válasz:)

Rengeteg ember van a vilagban aki nem akar felelősséget vállalni...de ha én nem akarok soha megházasodni az nem azt jelenti nincs felelősség érzetem...nem birom a tulzott kötödést ennyi...

Nem tudok alkalmazkodni???....jajj ezt miből vontad le...? Itélkezni amig még valakit nem ismerünk olyan csunya dolog...

Hogy mitől jó ez a kapcsolat nem irható le szavakkal ezt érezni lehet csak...:)

ÉN csak felkészülök mindenre mindig...mert erre tanitott az elet legyek készen mindnig mindenre...és legyen B variáns..amivel nem azt jelenti, hogy élni fogok vele...de ha van az jó...

Na mind 1 ...

:)

Ps. Legyen egy jó napod...:)

Azért ne vonj le ennyire messzemenő következtetéseket!:)))

Én még emlékszem hajdanán,fiatalkoromban ugyanezt mondtam,hogy "én aztán nem megyek férjhez,nem leszek olyan balfék",és sorolhatnám mi mindenre mondtam nemet,amire azóta igent,szóval az ember folyamatosan változik a körülmények,a tapasztalatai ,érzései függvényében.

Akkor mitől olyan jó az élettársi kapcsolat, ha olyan a hozzáállás, hogy " figyelj költözzünk össze, de ha nem múködik,már itt sem vagyok ". Hát ez valóban garancia a boldogságra és a biztonságra.

Rád meg az jellemző eszek szerint, hogy sem a felelősséget nem tudod elfogadni és nem is akarod, és alkalmazkodni sem szeretsz, hiszen ha nem úgy van, ahogy Te akarod, akkor azonnal tovább állsz. Hogy őszinte legyek az ilyen ember sem az élettársi kapcsolatra, sem a házasságra nem alkalmas.

Igen! Túlkombinálod! A biztonság, főleg ha baba is van, természetes igény. Hiszen az a lényege a házasságnak,hogy mind két fél - ismétlem mindkét fél, tehát a férfi is - biztonságan és harmóniában érzi magát a kapcsolatban.

Hogy lehetne pont ez a veszte? A másik oldalon meg az örökös stressz mitől tenné olyan gondolanná és széppé? No ezekre kell a választ megtalálni.

Elnézést kérek, de jelenleg úgy néz ki, mintha a papír nélküli kapcsolat garncia lenne a boldogságra. Pedig messze nem így van!

Ugy adjátok elő,mintha csak kifogástalan jó élettársi kapcsolatok lennének és annak oka,hogy nincs papír. Az én tapasztalatom sajnos mást mutat, egészen mást. 10-ből 8, - értitek 8 tönkremegy - és ahogy én nézem a párok 70 %-a legalább 4 élettársi kapcsolatban élt. Ez tapasztalat! Sok embert ismertem meg a munkám során. Meglepő,hogy annak ellenére, hogy szabadon választott, mégis valami még sem működik. Amit a legtöbbet hallottam,az pont az,hogy a párok közül egyik sem érezte magát a kapcsolatban biztoságban, mert attól félt, hogy mikor lép ki a másik fél. A másik domináns, hogy nem érezték a hova és kihez tartozást. A "végül is " kije vagyok neki. Mert nem a férje vagy felesége, de nem is barátnője és barátja. Tehát ezeken el lehet gondolkodni. Komoly probléma a szétbútorzás utáni osztozkodás is.

Nos! Én úgy gondolom,hogy aki igazán szeret valakit és élete párjának tekinti, vagy annak szeretné, akkor felesleges félni. Érdemes azzal próbálkozni, ami egy életszóló kötelék és aminek kimondása is melegséggel tölt el.

Úgy gondolom, hogy ideje lenne rangjára emelni a házasság szentséget is, mert jelenleg úgy tűnik,mintha az élettársi kapcsolatnál jobb és szebb nem lenne. Pedig szerintem igen! Ez pedig a házasság. Mindkét esetben akkor működik jól a kapcsolat, ha a párok igyekeznek egymásra minél többet és jobban odafigyelni. Ha ez a harmónia nincs meg, akkor egyik sem működik. Higgyétek el nagyon sok élettársi kapcsolt bomlik fel. A baj csak az, hogy a aki élettársi kapcsolatban van, az könnyen ki és beszáll egyikből a másikba. Akkor most miről is beszélünk? Mert erről valahogy nem. Divat dícsérni az élettársi kapcsolatot. Az esküvő is lehet szép és tartós,ha komolyan veszik a párok a fogadalmat. Ugyanakkor lehet rossz a másik is, ha csak praktikusságból választják. Mint már említettem azért mégiscsak az esküvő kezdőik szép ceremóniával. Ott vannak igazán szép pillanatok. A másik esetében miről is beszélünk. És a nászút is egy szép emlékekkel teli időszak lehet nem?

Nos ez az én véleményem. Lehet ellenvélemény, meghallgatom.

na igen. Az én apukám meg amikor megtudta hogy terhes vagyok akkor csak annyit tudott mondani: legalább el vagy jegyezve:(

De nem hibáztatom mert ő ebben nőtt fel. Azonban sokat hallottam hogy nagyobb biztonságban érzik magukat az emberek egy házasságban ami jól hangzik és ezért sokszor eszembe is jut azonban attól félek hogy egy kapcsolatnak lehet ez is pont a veszte. A túl nagy nyugi. Vagy csak túlkombinálom?

En is igy erzek...hogy a papir az sarokba szoritas...meg hogy sokak szamara a papir azt adja persze nem mindekinek de vannak olyanok hogy azt hiszik h van papir es most mar mindent megtehetnek...mert ugye valni nehez...de ez csak elettarsi kapcsolatba nem megy...mert ha vmi nem jo csak tovabb allok es oke...

ez csak altalanositas...sem magam sem mast nem akartam jellemezni csak bemutattam egy embertipust...

Erről amúgy mi a véleményetek, családunkban van egy ilyen eset: Lány 30 éves, a sráca 31 éves. 10 éve járnak, e még össze sem költöztek.

(Megjegyzem, az anyagi háttér meglenne, ha összetennék, ami van nekik. Lánynak van öröksége, srácnak jó fizuja, szóval simán összehoznának egy lakást).

Most halvány utalás volt arra, hogy esetleg néznének lakást. Lány szülei már kezdtek örülni, de a lány kijelentette, hogy azért, mert ők adóstársak lesznek, attól még nem kell, hogy megházasodjanak. Szerintetek, ezek nem a srác szavai inkább? Sikeres agymosást csinált a csajnak. Szóval, a lényeg, hogy házasságról szó sincs.

Erről mi a véleményetek, 10 év együttjárás után, főleg, hogy egyik sem volt még házas, nem volt válás egyiknél sem, és közös jövőt tervezve, mi a jó fenéért nem házasodnak meg? (Közben meg a lány folyton a kisbabás barátnőknél lóg, és tervezi a saját babás jövőjét.) Ez nem egészen normális dolog, szerintem.

Én nem mondtam olyat hogy egy kapcsolat nem lehet jó ha az ember házassáagot köt lehet azt is aki az boldogit és ha megy menni fog ugy is de életrási kaocsolat is mehet boldogan házassság nélkűl is ,...és mindkettő lehet boldogtalan is...:)

Ja amugy meg azért mert nem szeretem a bezártságot és kell egy kis szabad kiut amin persze nem akarok kimenni ettől még gazdag az érzelmi világom...

Én olyan függetelen emberke vagyok...és nem tudom elfogadni ha kalitkába raknak...egyes embereknél ez az érzséd ennyire nincs meg de nálam meg van és kész...:)

de írtam már a legelején nekem OKÉ mindenki...ha házasodik ha nem...! ...:)