Házasság? Együttélés? (beszélgetős fórum)

Hát ez a baj,hogy ÉRTÉKVESZTETT!!

Ebben az országban minden ami szent volt és sérthetetlen azt elkezdték bomlasztani.

(na de ez már egy másik kedvenc témám)

Mi 4 éve élünk együtt, és az elején, én is azt mondtam, házasság? soha. mondjuk előttem rossz pl. volt, szüleim elváltak.

de.

ahogy teltek a hónapok, évek, és egyre több mindenen átmentünk, együtt, és éreztem, ez a kapcsolat nagyon más, mint az előzőek, ő az akire vártam mindig is, vele el tudom képzelni az életemet, megváltozott a házassághoz való viszonyom.

Jól vagyunk igy is persze, hogy együtt élünk, de egyik nap szinte egyszerre jegyeztük emg, hogy már túljutottunk a barát-barátnő viszonyon, és összekötnénk az életünket. Úgyhogy még ebben az évben szeretnénk összeházasodni, de nem nagy felhajtással, nagyon szűk körben, csak pár ember jelenlétében.

Szóval én úgy gondolom, változhat a "hozzááállás"... :)

Ha jobban belegondoltok a férfiaknak lassan már csak ez az egy privilégiuma maradt meg a régi hagyományokból. Az emancipációnak és a feminizmus vívmányainak "hála", a mai csajok már sok férfias, vagy korábban férfiasnak tartott jellemzőt hordoznak.

De talán a lánykérés az lánykérés marad, és nem lesz belőle soha fiúkérés. Mert az a helyzet, hogy egyre több nő, csaj, legyen bármilyen korú, lazán felszedi a pasikat, és válogat. Tudjuk mit akarunk, milyet akarunk, és mire akarjuk. De a "hímeknek" is lehet beleszólása, nem?

Egyetértek veled is,én csak azokról a nőkről írtam akik szeretnék az esküvőt,de a partner nem teszi meg a lépést felé,és nem pedig azokról,akik telkes egyettértésben tették le a voksukat a kizárólagos együttélés mellett.Nagyon sok nő,merrt kiszolgáltatott beletőrödik a férfipartner döntésébe és abba,hogy soha nem fogja elvenni feleségül.Én arról írtam mint

a 29.-es hozzászóló bejegyzése.

Szerintem nem így van.

Nem hinném,hogy az együttélés "hívei",csupán önmagukat csapják be,vagy a külvilág számára bizonygatják,a papír,esküvő nem szükségességét.

Egyszerűen még nem született meg bennük az a fajta elköteleződés,ami szükséges lenne a házassághoz.

Én úgy gondolom,a házasságok többsége elhamarkodott,komolytalan ,és nem valódi elköteleződésből születik,holott ennek a "hagyománynak " ez lenne az egyedüli értéke és értelme.

A házasság ,férj,feleség fogalma szerintem értékétvesztette ,és nem látok különbséget az együttélés,és a házasságok között.

Az a baj és erről alig eik szó,igaz már leírtam a legelején Én is,hogy férjhez csak akkor mehet az ember lánya ha kérik,és ha kérik és akar.

Ez van.Ha élete szerelme nem teszi meg ezt a lépést,vagy terel,nem akar,akkor marad az együttélés,mint szülséges "rossz".Itt most csak azokról a nőkről beszélek akik szeretnének az életben 1x igazi hercegnőnek érezni magukat,fehér ruhában,de nem következik be.És nem azokról akik alapból elutasítják a házasság intézményét.

Ilyenkor marad az,hogy összeköltözés és utána a bizonygatás a külvilágnak és saját maguknak,hogy :áááá..a papír az nem fontoss...nem öltözök be bohócnak,nem dobok ki feleslegesen pénzt erre a nevettséges szertartásra.

Ez egészen egyszerűen 90%-ban csak a férfiakon múlik,hogy házasság lesz vagy együttélés..és a férfi döntését kénytelenek vagy elfogadni..vagy utilaput kötni a talpára és világnak ereszteni.

Kivétel azok a nők akik amúgy sem akarnak férjhez menni,azoknak főnyeremény egy ilyen pasi:D

Na ne már! Az csak egy ártatlan papír.:)

Talán lehet hogy még nem voltál kész a házasságra.

És azóta is Vele vagy?

Te jó ég! Hát lehet ennyire félni egy ártatlan rózsaszín papírtól???

Én a maradiak táborát gyarapítom.Aki ellenzi a házasságot,és aki csak felesleges felhajtásról beszél annak talán keserű a méz. Talán sosem kérték meg a kezét, és ezzel vígasztalja magát.

Tudom most leharapjátok a fejem.....

Aki menni akar az a papír ellenére is lelép egy házasságból.

Nem hiszem hogy ez a papír képezné a "kalitkát".

Azért nem kéne megenni vacsorára mert máshogy gondolkodik. És szerintem teljesen oké, ha ő egérutat hagy magának azzal, hogy nem megy férjhez. Semmi baj nincs ezzel, sőt! Minek házasodjon, ha nem érzi úgy, hogy hozzá tudja magát kötni az életét valakihez?! A házasság azért valamilyen szinten erről szól. Egymáshoz kötjük magunkat, a papír pedig azt jelképezi, hogy te már nem szökhetsz meg, mert "ketrecben" vagy. Csúnyán hangzik, tudom. :) Aztán ha kitörsz a ketrecből akkor rádnyomják a bélyeget: ELVÁLT

Én mindkét oldalt tudom pártolni, azokat is akik megházasodnak és azokat is akik nem. Mert szerintem az tök jó lehet annyira bízni és annyira szeretni a másikat, hogy ne kelljen az a bizonyos egérút :) De abban is van realitás, amit az együtt élők mondanak :)

Pro és kontra.

Papír nélkül is lehetnek az emberek boldogat és papírral is lehetnek boldogtalanok....

Már megbocsáss, de ha Neked az esküvői

"ceremónia" nem több egy felhajtásnál. Ez siralmas,és igen sívár érzelem világot takar. Nem bántani szeretnélek, de ez a véleményem. Azt írod,hogy sok olyan példát látsz, hogy a házaspárok únják egymást, de érdekek miatt nemválnak el. Hidd el ugyanolyan sok élettársi kapcsolat van, ahol unják egymást, de a megszokás miatt nem válnak szét. Nos az élettársi kapcsolatban is sokan csalják egymást. Ha nem többen, mint a házasságban élőknél. Ma már senki nem fél attól,hogy ha elválik mit szól a világ. A kuriózumon már régen tul vagyunk.

Milyen lehet az a kapcsolat -amit Te überelsz,de félsz is,hogy nem kapod meg azt ami jár.

Tévedsz, mert a házasságból is simán hellet kiszálni és az élettársi kapcsolatból is lehet nehezen kiszállni.

Nos én most is azt mondom,ha Te azon mérlegelsz, hogy kiszállhatok,ha akarok, vagy nem, akkor minek szálltál bele. Van akinek az esküvő a cél,vagy csak az hogy beszéljünk Róla. Ezt csak akkor érted meg ha egyszer kipróbáltad Ezt is és azt is.

Szerintem nagyon szomorú, hogy az úgymond "házasság intézménye" ide jutott. Vagyis az érzelmi oldal helyett egyfajta szerződés.És nem érzelmi kötés, hanem vagyoni. Kivéve persze, ha valaki a házasságkötés előtt szerződésben rögzíti, hogy később mi hogyan legyen.

Én személy szerint házasság párti vagyok. Több szempontból is.

1.Tisztelem a hagyományokat. Ezt így rendes mióta világ a világ.

2.A házasságkötést alapnak tekintem. Egy stabil alapnak ahhoz, hogy később együtt házunk, gyerekeink, családunk legyen. Ehhez az kell, hogy biztosítsuk a másikat a szerelmünkről, szeretetünkről. Ez az, amikor kimondom, hogy IGEN.

3.A házasság éppezért nem "csak egy papír". És aki ezt mondja szerintem csak azért teszi, mert saját maga számára is elfogadhatóvá kell tennie a meglévő helyzetet. Nevezetesen, hogy nem férj, nem feleség, hanem párkapcsolatban él.

4.Talán durva szavak, és ellenérzést vált ki másokból, de nem bírom, ha apa és anya nem férj és feleség. Hanem "párom" és "gyermekem anyja".Olyan érzést vált ki belőlem, mintha az egyik nem szeretné a másikat eléggé ahhoz, hogy megtisztelje azzal, hogy kapcsolatukat felvállalja és azt egy szertartás, és egy kis ünneplés keretében kvázi legitimálja.

5.Amikor valaki házasságot köt nem azért tesz, és ne azért tegye mert mások, vagy a társadalom ezt várja el tőle. Tegye azt belső késztetésből, szerelemből, azért mert ezt tartja követendőnek és helyesnek saját maga, és talán mások (pl. születendő gyerekek) szempontjából.

6. Attól mert valaki házas, se nem több, se nem kevesebb a másiknál. Mégis azt gondolom jobb az, ha biztosan érzi az ember, hogy tartozik valakihez, aki ezt papíron is, hivatalosan is elismeri. Válni, vagy szétmenni így is-úgy is macerás és unorító dolog is lehet.

7. Aki gyereket és családot akar, az menjen előbb férjez. És pont. Ez az én véleményem.

én 12 éve mentem férjhez. amit már az esküvő napján megbántam. Volt násznép,fehér ruha,gyönyörű haj,smink,vőfély,puccparádé, a vőlegény az egyik legkapósabb pali volt a városban,ráadásúl 10 éves koromban eldöntöttem hogy ő lesz a férjem.(ugyanis már kicsi korom óta ismertem) előtte 5 évig éltünk együtt. mi kell még? mégis sirtam a boldogtalanságtól és minden erőmmel tiltakoztam,de mit tehettem volna az oltárnál? bocsi meggondoltam magam? 200 ember lincselt volna meg, az anyám meg ott halt volna meg infaktusba. hát kimondtam. jelzem mikor a mennyaszonyi ruhát mentem próbálni (nagy nehezen,mert mindig halogattam) ,és rámadták az elsőt olyan rosszul lettem,hogy nem birtam magamon elviselni. a 2. ruhát béreltük ki,mert tul akartam rajta lenni. már ott észre kellett volna vennem a jeleket amit a testem adott. de szerettem a fiut. szóval hozzá mentem, 1,5 év mulva megszületett a fiunk,majd rá 8 hónapra végre elváltunk. hihetetlen boldog voltam. ugy éreztem mintha nagyon erős szorítás engedett volna fel a testem körül. végre kaptam levegőt.

6 évig neveltem egyedűl a fiut,nem mondom,hogy könnyen,voltak kemény időszakok. aztán megismertem a jelenlegi páromat, akihez nem mentem hozzá,de vettünk egy házat közösen, született egy gyermekünk és boldogok vagyunk. semmilyen folytó érzésem nincs. viszont most megkérte a kezemet. igent mondtam. DE! csak ketten leszünk és 2 tanu. ugy érzem,hogy ez a jó döntés. pedig nagyon szerény esküvő lesz. szóval szerintem semmit nem jelent a körités,egy ideig elvarázsolhat,de ha egy pillanatra magába néz az ember akkor érzi,hogy helyes-e amit tesz.

Megmondom mi lesz: ha ügyesek vagytok, meg tudtok egyezni, ha nem akkor minden azé, akinek a nevén van. Pl. X okból megveszitek a Te nevedre az autót, de közösen fizetitek, szakítotok, ő beszól, Te berágsz, és beintesz, elgurulsz az autóval. Ugyanakkor a spórolt pénzetek az ő számláján van, és Te nem kapsz egy fillért sem. A lakás meg közös tulajdon, és lehet perlekedni.

Na, de ne így legyen! Ez csak egy példa volt.

Az én véleményem a követkző:

Én az együttélés mellet vagyok. Méghozzá azért mert, senki nem tudja megigérni, hogy egy életen át szerelmes lesz valakibe. Ez oyan igéret lenne, amit nehéz teljesiteni. Nem lehetetlen..de nem is 100%-os.

Az, hogy majd beleszeretünk egy másik személybe, nem rajtunk áll, nem a mi döntésünk. A szerelmet nem lehet fogva tartani, vagy szeremesek vagyunk, vagy nem.

Én sose igérném valakinek azt, h egy életen át vele leszek, s szeretni fogom. Még azt sem tudom, hogy mi lesz velem 2 perc mulva..nem hogy mi lesz életem hátralevő részében velem..ezt senki sem tudhatja előre..valami megfoghatatlan.. :)

Azzal, hogy egy pappirt aláirunk, az érzelmeinket nem befolyásolhatjuk. Nem egy szer, ami majd segit, hogy azután is, csak a párunkat szeressük..senki mást.

Én ismerek olyat hogy a kapcsolata nem ment...nem volt stabil...gondolta..ha megházasodik csak meg lesz a stablitas...hát nem lett meg...mert ha nincs az nincs...nem lehet szerezni...

ha van stabilitás lesz papir nélkűl is!

ha van stabilitás lesz házasságkötés után is...!

ha nincs akkor már nem lesz soha...szerintem