Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Hát ennyi egy szülés!? cikk

Hát ennyi egy szülés!?


Készülök régen már, hogy leírjam, én hogyan éltem meg a szülést. Szinte biztos voltam benne, mikor érkezik. Négy időpontom is volt, mindenki más mondott. Végül aztán az általam kiírt időpontban érkezett meg...
Hát ennyi egy szülés!?

Másfél év próbálkozás után sem volt semmi. Gondoltam majd az esküvő után elmegyünk egy kivizsgálásra.

Izgultunk a nagy nap miatt, így fel sem tűnt, hogy késik. Minden terhességi tünetet ennek a számlájára írtam fel. 7-én volt az esküvő. 9-én végül leesett, hogy csinálni kéne egy tesztet, pozitív lett. Nem babonáskodtam, mindenkivel tudatni akartam. Szinte észre sem vettük, úgy repült el a kilenc hónap. Minden rendben volt. Kivéve, hogy iszonyúan savas voltam. Vödör számra ittam a savlekötőt.

Az első időpontom január 24. volt. De mivel a dokim 31-re írt ki, nem kellett még naponta járni vizsgálatokra. Pont ma /február 1./ egy éve, hogy elkezdődött fájdogálni a pocak. Persze éjjel. Minden készen állt a baba érkezésére. Felébredt a férjem is, annyit járkáltam. Kiderült, ő sincs túl jó..influenza. Pedig apás szülésre készültünk. Egész nap őt ápoltam, gyógyszertárba rohantam és végeztem a dolgomat. A fájások össze-vissza jöttek. Szóltam anyóséknak, hogy 40 fokos lázzal nem szívesen hagyom itthon a férjem, jöjjenek. Jöttek. De mégis úgy döntöttem, hogy feküdjünk le aludni, nem lesz itt még semmi. Aztán 10 órakor kiadtam a parancsot, irány a kórház. A sógorom vitt, útközben felvettük anyukámat is. Gondoltam, majd ő jön be velem szülni ha kell. Mert azt nem is írtam, mindenki azt mondogatta, hogy akkor "igazi" egy fájás, ha már a derekam is fáj. Hát nem fájt, egy percig sem az egész szülés alatt.

Fél 12-kor megvizsgált az orvosom, pont ügyeletes volt. Mondta, hogy készüljek. Borotválás, beöntés, fürdés. Fél 1 is elmúlt, mire a szülőszobába kerültem. De nem igazán hittem, hogy szülök. Valahogy hihetetlen volt, hogy velem történik. Na és sehol sem volt az a kínzó fájdalom sem, amiről beszéltek. 1 óra után burkot repesztett a dokim, s azt mondta, jobb, ha az anyukám a váróban vár, nyugodtabb szülésem lesz. Szóval "egyedül" vártam a történéseket. A szülésznő /aki nem volt túl kedves/ és a csecsemős nővér, ott beszélgettek az ágyam végében. Hát ezzel "ütöttem el" az időt, hogy őket hallgattam. Aztán olyan fél 3-tól már tényleg fájt, s két 5 perces között jókat aludtam. Az orvosom 3 óra körül megvizsgált és közölte, hogy mindjárt baba lesz, mert már eltűnt a méhszájam. Csak néztem az órát, hogy mikor telik le az az óra.

De nem sokáig, mert éreztem, itt az idő. 2009. február 2-án 4 óra 5 perckor megszületett az én kicsi fiam Marcell. 3600 grammal és 54 cm-rel, 10/10 Apgar értékkel. Szinte percre pontosan a nagypapája után 81 évre született.

Holnap lesz 1 éves! Naponta még négyszer szopizik, még nem volt beteg.

Mindenkinek ilyen könnyű babavárást és szülést kívánok! Na és persze ilyen evős, alvós nyugodt babát.




Írta: kevian, 2010. február 2. 21:03
Fórumozz a témáról: Hát ennyi egy szülés!? fórum (eddig 23 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook